élet

Jó érzés ünneplőbe öltöztetni a szívem.
Szeretni a létet, szeretni az életemet.
Az elfogadás érzése nem csak magunkat segíti, hanem egy kollektív elfogadásban segédkezik.
Ezt nem igazán tudjuk felfogni addig, amíg bennünk az asztrális énünk(egónk) uralkodik és a saját kis üzelmeit folytatja megtévesztő csillogás ruhájában.
Ezen egónk(és ez nem tévesztendő össze a SZELLEMI ÉNünkkel, ami tényleg sérthetetlen és örök) mindent meg akar tenni azért, hogy csakis ő érvényesüljön és az együttérzésnek a legkisebb csíráját is kiirtsa magunkból, nem riad vissza attól sem, hogy szélsőségesen magába zárkózzon, minthogy attól sem, hogy a külsőségek színpadán a tapsviharokból táplálkozva ajnározza magát.
Ennek ellenére semmi sem rossz,  minden hasznossá tud válni, ha ezekben a szélsőségeinkben meglátjuk a tanulásunk építőkockáit.
Egyre tisztábban látom a szerepemet ezen életemben, egyre kellemesebben érzem magam a bőrömben, amit sokan azonnal meg is éreznek, de azt is, amikor eltévedek.
Hála az égnek kevés ideig térek már le a járható, egészségemet is támogató útról.
Az egóm(asztrális-lelki énem) vágyai pedig mindent AKAR, ami nem az övé, ami ezen inkarnációmban nem fér bele a sorsfeladatomba.
Erre is rá kell döbbennünk, mert addig amíg erre rá nem jövünk szélsőségből-szélsőségbe esünk, folytatjuk tarolásunkat.
Mindenki ezt csinálja, csak más élethelyzetekben, amíg erre rá nem jön és tudatossággal át nem itatja ezen cselekedeteit és ezáltal változtat.
Úgy vélem, hogy egy beszélgetésből tudom, hogy ki hol tart ezen feladatában. 
Az önmagunkhoz való viszonyunkból és pár mondat alapján simán érezhető.
Néha ez a megérzés kellemetlen érzéseket hoz fel belőlem, de ez meg az én feladatom még, hogy átalakítsam és elfogadjam azt, hogy mennyire távol áll az emberiség a szellemi valóság realizálásától.
Mindig tanulunk, egymást mindig olyan helyzetbe hozzuk, hogy döntsünk, hogy reagálunk, mennyire engedjük, hogy beidegződéseink uraljanak, vagy egy új szövetség általi minőségi elfogadással válaszolunk.
Rólam sokan képzelik, hogy feddhetetlen vagyok.
Ez a legnagyobb tévedés, amit állíthatnak rólam, mert pontosan azon az úton vagyok, ahol minden nap szembesülök a gyengeségeimmel, de ennek ellenére példát kell mutatnom, amiért folyamatosan teszek is. 
Van amikor nem sikerül, ebben az esetben a szemrehányás mértéke attól függ, hogy milyen a másik fél lelkiállapota.
Ha távol áll magától, akkor kapok mindent, amikor közelebb áll magához, akkor elfogadással konstatálja az elbukásomat és továbbra is mellettem áll és támogatja az utam.
Én is így teszek, mert senki sem tökéletes, csak vannak dolgok, amiben már tapasztaltabbak lehetünk és abban segíthetünk, ha a másik fél is szeretné.
De az ellenerő folyamatosan dolgozik és padlóra akar küldeni, nem szereti, ha jól érzem magam, nem szereti, ha az eddig nem szolgáló, de kényszerítő beidegződéseimet simán hárítom és átalakítom.
Ez a fejlődés, ez a lelkünk fejlődésének útja, újra visszacsatolódni a szellemi önvalónkhoz, ez a religion.
Érzed ezt magadban, érzed ezt az utat?
Ha igen, akkor egymás mellett megyünk már és támogathatjuk egymást.
E nélkül csak játszmák jönnek, a külsőségek szélsőségesen kényszerítő eseményei, amik olyan vágyakat szülnek, amikbe bele is halhatunk.
Szó szerint, mert minél hosszabb az az az idő, amíg a keresés folyik, az éteri erőink egyre gyorsabban fogynak és pótcselekvéseinkbe menekülve öregszünk.
Bőrünk víztelenné, sápadttá válik, csontjaink, ízületeink szklerotikusan üzenik, hogy igyunk inkább az élet vizéből, ne a pocsolyából, ami forrásvíznek van álcázva.
Egészségedre! :)

Advent első vasárnapjához szorosan kapcsolódik ezen írás, ezen gondolatsor.
Ha meggyújtod az első gyertyát ne csak közömbösen tedd, hanem itasd át szellemmel, hogy a lelked is tápláld.

" A szellemi táplálékom, ami hozzásegített ahhoz, hogy ne lehessen legfontosabb és legtitokzatosabb értékeimet elvenni tőlem, az az Antropozófia volt, Rudolf Steiner Antropozófiája-ez az a világszemlélet, melynek alapján állok mai napig is."  
"Az én építészeti tevékenységemnek és az én életemnek van egy tengelye, és ez a tengely az Antropozófia, és az egész tevékenységem arra fűződik fel, és minden magyarázat csak ebből kiindulva lehetséges."


Makovecz Imre