2016. november 6., vasárnap


https://www.youtube.com/watch?v=r3jl3X8nbC4


Külön utakon jártunk, de vártuk, hogy elmondhassuk, hiányoztunk egymásnak.
Ha valakit a sors úgy rendelt, hogy szeressék egymást bármi és bárhogyan is történjen, annak nem tud az idő sem a tér az útjába állni. Önmegismerésünk útján sokszor nem szeretnénk tudomást venni az elrendelt dolgokról, mert annyira sokszor megmondták már nekünk, hogy mit és hogyan csináljunk. A világ csábításai egyre erősebben akarnak kényszeríteni arra, hogy letérjünk egy számunkra csillogóbb-villogóbb útra.
Hamis remények gyémántköntösben, nagyon vonzóak, minél hamarabb magunkénak szeretnénk tudni, hogy bebizonyítsuk ez az út a reális, ez a csábító erő nem lehet ámítás.
Félünk az olyan érzéseinktől, amiben teljesen kiadjuk magunkat, mégis arra vágyunk, hogy minden ideális legyen, amikor meg mégis kiadtuk magunkat valakinek a csillogó -villogó úton, akkor rájövünk, hogy nincs viszonzás.
Akik szeretik egymást, azok szeretik a viszontagságokban is, sérelmeiket felülírva egymásra lelnek.
Ez a szerződés nem feltétlenül jár azzal, hogy egy párként kell leélni az életüket, de mindenképpen az egymás támogatásán alapszik.
Mindenkinek van egy ilyen valakije.
Ha viszont ezt ideális megértés kíséri, akkor nagyon sok energia szabadul fel.
Ha mélyen belegondolok ebbe, akkor könny csordul a szemembe, mert ennél szebb nem sok van az életben.
Nagyon erős vonzódás és taszítás is jellemző lehet ezekben a kapcsolatokban mert amikor az egó a kívánságaival olyan területekre akar vonulni, ami nem ideális, akkor ezért mindenre hajlandó, olyanra is, ami épp ésszel fel sem fogható.
Az a szép az egészben, hogy mind két fél egyre tisztábban átlátja majd ezen dolgokat, annál erősebben jelen lesz az oldódás, a felszabadító érzés, a gyógyító energia.
Ez a nyugalom összehasonlíthatatlan minden eddigi nyugalommal.
Ölellek.


Nincsenek megjegyzések: