Emberi értékeink.
Ez az, ami fontos, ez az, ami maradandó.
Sajnos az alkohol és az antidepresszánsok korában ezek az értékek ellaposodtak és inkább a látszólagos , a képmutató viselkedéssel álcázott önromboló hedonizmus ütötte fel a fejét.
Aki antidepresszánson él, annak nincsenek igazi, mély támpontjai a lelkében, aki a tudatmódosító szerek hatására teljesen érték nélkülivé tud válni, semmi sem riasztja vissza az önzéstől.
Az igazi mély értékeket taszítja magától, nem értheti meg, nem foghatja fel, hogy mit is veszít ez által, de sokszor ez a kesze-kusza lelkivilága miatt szinte érthető is.
Az igazi szembesülésektől mindig menekül, mert ha mélyen magába kellene néznie, akkor bizony tudja, hogy nagy menetbe kezdene bele és inkább jobb így ez az ál nyugalomban, a magába fordulásban, az ámításban.
Félelmetes helyzeteket lehet így magunk köré vonzani, a lelkünk szinte vonzza a komplikációkat, amik persze nem másra hívnák fel a figyelmet, hogy végre induljon már el egy önfeltáró, érdemi munka, ami után már nem kell magunk előtt tolni a félelmeink pajzsát idővel.
Igazi mély, őszinte érzésekre vágyni, miközben nőként férfivá válva hideg a lélek, nem lehetséges.