Ezt megérezni és tudatosítani nem egyszerű dolog, mert sokszor amikor már nem szeretnénk magunkkal szembesülni, nem szeretnénk ráébredni hiányosságainkra, akkor ezen emberek jelenléte inkább válik terhessé számunkra és inkább a legtávolabb kívánjuk magunktól, mert félelmeink ezt diktálják.
Ez a félelem viszont a kényelemből fakad, abból a hirtelen jött komfortból, amit megérezhettünk. Mondhatjuk, hogy hiszen erre vágytunk, már "mindent " tudunk kezelni.
Igen, ideiglenesen így is van, de amikor az elhatároltságunk diszkriminációja annyira elfajul, akkor eljön az idő arra is, hogy rádöbbenünk, másként is csinálhattuk volna.
Sok beidegződés miatt azonban ellenséget láttunk már abban, aki teljes szívéből mellettünk állt, azt érezhettük, hogy magánéletünkben úgy turkált, hogy arra nincs felhatalmazása.
Ez a gondolat egyértelműen az egó félelméből fakad, ami egyértelműen védi a kis nyugalmát, intim szféráját.
De egyszer újra értékelni fogjuk azt az elpazarolt időt, egyszer hiányát fogjuk érezni annak a jelenlétnek, ami önzetlenül áradt felénk, mert rádöbbenünk , hogy amit akkor nem értékeltünk, nem volt más, mint szeretet.
Akkor majd lehetőség nyílik az ébredésre, lehetőség adatik az igazi oldásokra, felismerésekre.
Akkor a "tolakodás" értékké válik, egyszerű öleléssé, amit nem torzít el a félelem.
Persze megmenteni azt lehet, aki abban részt is akar venni, aki felfogja, hogy vannak dolgok, amiket ő nem lát elég jól és nyitottá válik a látásra.
Aki ebben nem vesz részt , nem is kell erőltetni, mert nem is erről szól a dolog, de van egy sürgető figyelmeztetés(amit nagyon félre lehet érteni), ha éppen valaki a nem ideális irányba tartva még mélyebbre mehet, mint ezidáig volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése