2010. július 31., szombat

bármit




Bármit is teszünk(vetünk el), annak gyümölcsét learatjuk.
Nem feltétlenül ezen életünkben...de az biztos, hogy minden önző gondolatunkból fakadó cselekedetünknek lesz következménye. Egy felelős politikus döntéseinek kihatása lesz arra az életére, amikor már más testben fog leszületni...talán akkor elcsodálkozik, hogy miért is ilyen a világ...miért nincs tiszta víz, miért ölik egymást az emberek...stb.
Lehet, hogy én is éppen ezért tapasztalom ezt a káoszt, mert előző életemben nem voltam következetes?...minden lehetséges.
Az biztos, hogy mostanában nagy leckéket kaptam és az élet felszólított arra, hogy lássak másként.
Érezzem át azt, amit gondolok, amit mondok, amit cselekszem.
A szavainkat nem szabad már üresen elengedni magunkból...észre kell vennünk, hogy minden szavunkkal teremtünk.
Ha nem őszinte szándékokkal van átitatva, akkor teremtjük az őszintétlenséget...a hazugságot...a korrupciót.
A döntés képtelenségünk, bizonytalanságunk szüli a káoszt...a K(á)OSZT.
Amíg ki nem szakadunk abból a viselkedés mintából, amiben élünk, addig nem várhatunk el semmilyen változást a helyén való irányba.
Kis szigeteket kell alkotnunk önmagunkban, önmagunkkal.
Ebben a szigetben meg kell teremtenünk a békét...de csak úgy, ha mi magunk válunk saját magunk békéjévé.



Együttérzéssé kell válnunk, szeretetté, ideális bőséggé, nyugalommá, határozott ideális döntéssé, mosollyá...belőlünk kell, hogy felfakadjon az, amit a külső körülményeinkben tapasztalni kívánunk.
Nagy feladat ez.
Főleg azért, mert a torz beidegződéseink foggal-körömmel ragaszkodnak hozzánk.
Szinte már fáj feladni azt, ami eddig sem szolgált minket, de úgy belénk táplálták ezt a viselkedés mintát, hogy mi sem akarjuk elengedni.
Ezért is van az, hogy az emberek nem tudnak változni és szinte lehetetlenségnek tűnik, hogy megérintse őket az a szellem, ami segítő szándékú...ezt a segítő szándékot sajnos még támadásnak vélik.
Érthető...de ez nem jelenti azt, hogy aki esetleg rálát a dolgokra ne érezhesse tiszta szívéből, szent őszinte meggyőződéséből, hogy amit tesz, annak van igazán értelme, haszna.
Én szent, őszinte meggyőződésemből szólok Hozzátok.
Egyre biztosabb alapokon áll a hitem...persze mindig vannak, akik megpróbálják ezt megingatni.
Néha sikerült is, de ez nem keserít el, sőt egyre jobban érzem, hogy erősödök.
A béke szigetét(a szeretet terét) alakítom...először magamban...ehhez nagyon sok mindent fel kellett rúgnom, ami régi és már nem szolgál.
Ilyenkor a világ azt akarja majd bebizonyítani, hogy butaságokat csinálok(csinálunk)...semmi értelme annak, amit teszünk, mert úgysem változtatható meg a világ.
Elhiszed Te ezt Nekik?...mert én már NEM.
Most vetek...lehet, hogy szánalmas néha az, amit csinálok(tudom Ti tiszta szívűek nem így gondolkodtok rólam, köszönöm), de aratni is csak azt arathatom, amilyen magot elültettem és amilyen szeretettel gondoztam , locsoltam...pedig még semmi sem látszódott, ahogy talán most sem...de egyszer csak felszínre tör valami...:-)



Sok szeretettel,
izi

2010. július 30., péntek

Laura



Kísérjen utadon szeretet...érezd jól magad Egyiptomban.
Ezt a zenét Neked küldöm.

kiszakadni a mesterséges térből(gyűjtögető társadalom)

Mit is jelent kiszakadni a mesterséges térből?
Miért is annyira fontos ez?
...

Egy dolgot megint elfelejtettem leírni...egyszerűen csak annyit, hogy ez az írásom és a többi is csak tájékoztató jellegű...nem kívánkozom megváltoztatni a világ nézetét senkinek, még Neked sem:-)

Hol is tartottam...ja igen...a mesterséges térről szeretnék írni.
Ez motoszkál mostanában a fejemben.
Mielőtt mélységében belemennék ki is szakadok ebből térből és elmegyek futni...így egy természetesebb térből visszatérve tudok következetesebben, őszintébben szólni.
Talán így még erősebben kiérzem majd a kontrasztot és még tisztábban tudok közölni.
Majd meglátjuk.

folyt.köv.

...megjöttem.

Kellemeset futottam...eleinte repültem, de utána rá kellett jönnöm, hogy vissza kell vennem a tempóból, mert kezdtem fáradni.
Érdekes most nem a lábam adta fel, hanem a légzésemre nem figyeltem kellő módon.
A lényeg az, hogy soha nem bánom meg, ha kizökkenek ebből a világból.
Az én világom pedig már nem olyan, mint a nagy átlagé...az én világomban jobban meg vannak szűrve már a dolgok, a szűk környezetemben kevesebb zavaró tényező van.
Így is elég sokszor ahhoz, hogy kizökkenjek, hogy beledöngöljem magam a földbe, hogy a félelmeimbe zuhanjak.

Egy mesterséges világban élünk.



Teljesen elszakadtunk a természettől.
Sokaknak talán ez nem is baj...már annyira megszokták.
Ilyenkor már sokszor csak az segít(tudom ez morbid, hogy segít), ha betegek leszünk.
Betegeknek kell lennünk, hogy kimozduljunk ebből a világból, mert az amikor nem működünk rendesen arra ösztönöz, hogy kezdjünk bele valami más életmódba, valami másra figyeljünk.
Persze nem feltétlenül van ez így mindenkivel, nem várja meg mindenki azt, hogy a teste leamortizálódjon.
Hogy miért is vannak makacsabb emberek, azt csak az Isten tudja:-).
De az biztos, hogy amíg ebben a mesterséges térben élünk és nem mozdulunk ki belőle semmi jóra nem számíthatunk.
Az egész világ erről szól...nincs idő kimozdulni otthonról senkinek, nincs idő a munka terheit leraknunk, mert otthon a négy fal között vagyunk, ha van egy kis szabad időnk.
Itt a nagy többségről írok...van, aki már belátóbb és felfedezte ezen mesterséges tér ártalmas mivoltát...ebből kifolyólag lép, mielőtt teljesen lebénul.
Hogy is bénulhatunk le?
Úgy, hogy teljesen bábokká válunk, mindent elhiszünk, amit a média mond, fel sem merül bennünk, hogy ez az egyetlen csatorna, amiből szellemileg táplálkozunk.
Ebből a csatronából árad felénk a butítás...hihetetlen, hogy milyen szervezetten van ez megoldva.
Úgy van beállítva, hogy az ember örüljön is, hogy ilyen dolgokat hall, hogy egyáltalán lehet egy sík képernyős hatalmas plazmatévéje...vagy lcd...mindegy.
Az élet értelme ebben a mesterséges világban az, hogy gyűjtögessünk...mint, ahogy beállították a történelemben az ősembereket, hogy gyűjtögetniük kellett...igen...a modern kor emberének kell gyűjtögetnie, mert így lesz valaki...az ősembernek meg nem kellett, mert ott volt mellette minden, készen...fogyaszthatóan, bőséggel.
A gyűjtögető társadalomban élünk.
Elgondolkodtam pár napja, hogy tényleg annyira kielégítő az egyeseknek, hogy minden pillanatukat az foglalja le, hogy milyen új dolgot vegyenek.
Próbáltam magam beleélni, hogy engem is elragad e ez a szellem, de hála az égnek nem találtam benne motivációt. Már nem...biztos, hogy meg kellett tapasztalnom azon énemet is egykor, hogy hajtottam az anyagi javakért.
Egyszer meg eljutottam oda is, hogy kezdtem felismerni, hogy nem az az igazi kincs, ami anyagi, hanem az, ami bennem örökre megmarad, az az egységtudat és szeretet, ami minden életemben végig kísér.
A tapasztalataim gyümölcséből mindig életet haraphatok.
Az, hogy mi indított el azon az úton, hogy van fontosabb is, mint az anyagi javak nem tudom, lehet, hogy egy komoly betegség előző éltemben, mert ezen életemben soha nem vágytam gazdagságra. Meg volt bennem a megelégedés...legyen annyi, ami ideális.
Mindig is ezt éreztem és megköszönöm az életnek, hogy megtanított rá.
Persze voltak kisebb elragadtatásaim, de az nem vészes.
Viszont kaptam másból eleget, ami megoldásra vár:-).

A SZERETET TERÉT kell magunk körött kialakítani, hogy a MESTERSÉGES TÉR nem legyen bénító hatással ránk.

A legtöbb Ember nem rendelkezik olyan kis területtel, birtokkal, földdel, hogy minden mesterséges dolgot ki tudjon iktatni.
Akinek van, az tudja, ha nem is tudatosan, csak valahol érzi, hogy mennyivel másabb az a közeg, mint ahol állandó impulzus alatt tartanak minket.
Ennek a butításnak folyamatosnak kell lenni...ehhez minden eszköz meg is van...de csak mesterséges térben érhetik el ezeket a hatásokat.
Egy TERMÉSZETES térben ez lehetetlen.
A TERMÉSZETES térben ezért is erősödik az immunrendszerünk az ideális felé.
A MESTERSÉGES térben viszont csak romolhat az egészségi állapotunk.
Ezért is az a sok betegség, amit a sok-sok év során sem tudtak megszüntetni...miért is?...mert ebben a térben nem is lehetséges.
De amíg ez a felismerés el nem jut az agyunkig, addig nem is fogunk ezzel foglalkozni, mert a megszokott kis életvitelünkön nem is nagyon akarunk változtatni...jobb nekünk az állandó.
Azt hisszük, hogy az állandó az a stabil és ez védelmez minket mindentől.
Pedig, ha tudnánk, hogy egy olyan állandóban vagyunk, ami egyáltalán nem védelmez, sőt inkább csak rombol, akkor talán meglepődnénk.
Ezen gondolatok, csak akkor fogalmazódhatnak meg bennünk, ha van lehetőségünk kizökkenni abból a mesterséges térből, ami a világon jelenleg mindenkire nagy hatással van.
A SZERETET terét kialakítani egyénileg kell.
Minél többen felébredünk, annál nagyobb teret tudunk kialakítani.
Kezdetben elég a tiszta, őszinte szándék a felé, hogy kimozdulunk ebből a térből.
ha már csak egy kicsit is változtatunk az életvitelünkön, előtte a szemléletünkön, akkor már olyan erővel fogunk rendelkezni, ami elkezd valami változást hozni a világunkban.
De amíg be nem látjuk, hogy mi is segítjük ezt a mesterséges világot azzal, hogy nem mozdulunk ki, szélsőségesen hajtunk az anyagi javakért, mérgezzük a természetet, saját magunkat sem kíméljük(cigarette, alkohol)...addig mi is terroristák vagyunk.
Tudom ez durva, de ha belegondolunk, amikor cigizünk terrorizáljuk magunkat.
Az igazi terroristák mi magunk vagyunk az által, hogy csatlósai vagyunk ennek a gépezetnek.
Nem akartalak megsérteni ezzel, csak gondolkodom...ha nem így látod, akkor az sem baj...majd egyszer össze cseng a gondolatunk.
Mindenki menjen és tapasztaljon...csak arra kell vigyázni, ha már a szervezetünk vészjeleket küld, ahogy a Földünk is ezt teszi.

Amikor egy olyan helyen leülsz a természetben, ahol távol vagy minden mesterséges dologtól, akkor fogsz tudni igazán gondolkodni, odáig nem nyúlik el a mesterséges világ keze...ott már nem hat rád a manipuláció...csak addig, amíg hagyod, hogy a gondolataidból felszökjenek, mert már annyira beléd vétsek dolgokat...de csak itt van igazán lehetőségünk arra, hogy felül írjunk dolgokat, hogy a belátásunk révén felfakadjon bennünk az az ŐSERŐ, amivel már igazán önMAGunk lehetünk.
Ezért sem nem mindegy az, hogy a négy fal között töltöd -e a életed, esetleg mesterséges létesítményekben...vagy a természet lágy ölén, ahol a SZERETET tere körbe ölel.



Sok szeretettel,
izi...az ősember, köszönöm szeges ezt a nevet:-)...Te is Ősember vagy:-)

ui...amikor a természetben vagy megnyílhat számodra igazán egy másik szellemi csatorna...ugyan egy mesterséges térben, környezetben is lehetséges...de nem olyan mértékben, mint egy ilyen térben.
Talán akad olyan Ember a Földön, aki már a Mesterséges térben is ugyanúgy érzi ezt a csatornát, de a nagy átlag még nem tart ott.

2010. július 29., csütörtök

ez a zene...

...felemel



Szia M.Balázs...ez az a zene, amit hallgattunk a Pipis-hegyen...örülök, hogy itt vagy:-)

mindig

...mielőtt elolvasod hozzáfűzném azt, hogy senkit nem akarok megváltoztatni...pontosan mindenki ott tart, ahol tart az önmegismerés e útján...ha van valami ezekben a sorokban, amivel azonosulni tudsz, annak szívből örülök, ha meg tiltakozást vált ki benned, annak is.
Tanulni vagyunk itt ezen a szép KÉK BOLYGÓN:-)

Impulzusok.
Nem maradhatunk nélkülük.
Szisztematikusan érkeznek felénk, nehogy egy kis időt is magunkkal tölthessünk.
Vannak, akik nem is igénylik a csendben létet, már annyira eltompultak, hogy azt a világot, amiben élnek teljesen természetesnek veszik, úgy vélik, hogy ez az IGAZI VILÁG.
Annyira letompultak már, hogy ha látnák a Nagy képet, akkor is hitetlenkednének...persze ez nem elítélendő, csak nem árt, ha tudatában vagyunk.
Mesterséges élelmiszerekkel, italokkal bénítják magukat, persze eléggé hihető propaganda bűvkörében.
A mosogatókban természetes citromlé van(állítólag), a citromszörp meg citrom ízesítésű.
Egy hónapban annyi csekket kapunk, hogy iskolai papírgyűjtésnél sem kellene szégyenkeznünk. Nem beszélve arról, hogy mennyire ki tud zökkenteni egy ilyen levelecske amikor meglátjuk a postaládánkban.
Persze nem kellene kizökkennünk, de a nagy átlag kizökken és hamar abba a zéró energia szintbe kerül, ahol a félelem elkezdi mardosni a lelket, testet.
Nehogy egy pillanatra is jól érezzük magunkat.
Persze van ebből kiút, de ahhoz nem kicsit kell lépnünk...változnunk.
Nem győzöm hangsúlyozni az ima és a meditáció...és egyéb módszerek jelentőségét.
A tudatosításnak szerves részét kell képeznie az életünknek.
Minden nap legalább egyszer észre kell vennünk azt, hogy sokkal többek vagyunk annál, mint amikor félelemben tartanak minket.
Sokan el sem hiszik, hogy mennyire szisztematikus ez a butítás.
Pedig nem ártana senkinek, ha egy picit megfigyelné a jelenségeket.
Mindenkinek kutya kötelessége...nos jó nem kötelezhető:-)...ildomos odafigyelni magára.
Odafigyelni, hogy a teste miért is jelez, miért is beteg?
Mért fáj a hátunk, nyakunk?...talán nem túl sok a teher?
A megelégedés hiányában mindig többre és többre vágyik az ember.
ha minden nap legalább egyszer odafigyelnénk magunkra(ima, meditáció...stb), akkor egyre többször érezhetnénk magunkban megelégedést.
Persze ez a megelégedés nem azt jelenti, hogy ragadjunk le és ha van lehetőségünk ne változzunk helyén való irányba...nem...csak azt jelenti, hogy legyen bennünk egy egészséges határ, ami azt mondja, hogy a takaróm jelenleg eddig ér.
Lehet, hogy később hosszabb lesz...de jelenleg eddig ér...tehát ne vállaljak be semmi olyat, ami megnehezíti az életemet.
A vágyaink keményen birtokolnak...azt éreztetik velünk, hogy senkik vagyunk.
Senkik...de majd, ha az a valami meglesz, akkor leszünk Valakik.
Ez mindennapos gondolat sor...majdnem mindenkiben lejátszódik.
Jól be vagyunk programozva.
Ebből a bűvkörből nem egyszerű kilépni.
Ha így lett volna, ha tényleg annyira egyszerű lenne, akkor minden simán menne.
De az élet nem ezt mutatja...mit mutat?...betegséget, háborút, korrupciót.
Miért is?
Azért mert bennünk is eléggé erős ez a kép.
Nem látunk, nem vagyunk KÉPesek olyan dolgokat látni, ami megengedi, hogy egy szép, egészséges világban élünk.
Túl sok bennünk a harag, a gyűlölet.
Ezért is, aki nem imádkozik, meditál...stb, az nem kerülhet ki ebből az ördögi körből.
Minden Ember rendelkezik egy olyan erővel, ami benne él.
Csak aktiválni kell.
A felszínre hozva egyre nagyobb lesz a rálátás, egyre jobban megérezhetjük, hogy a világban most csak egy dolog az, ami segíthet...és az az, hogy mindenkiben felébred ez az erő.
Ha nem is mindenkiben, de egyre több Emberben.
Ez az erő nem személy válogató, nem korrupt, nem hazug, nem gonosz.
Ez az erő szeretettel öleli át az ellenségeinket.
Mondják sokan, hogy nincsenek ellenségeik.
Pedig mindenkinek vannak, mert, ha már nem lennének, akkor teljesen egészségesek lennénk.
van itt valaki teljesen egészséges?
Közeledünk az egészségünkhöz.
De ehhez nem kicsit kell változnunk.
Észre kell vennünk a világban történő dolgokat, amit nem szabad elítélnünk, csak tudatosítanunk.
Amikor rálátunk a dolgokra, akkor már nem szemellenzős birkák vagyunk.
A szemellenzőnk levétele viszont kemény szembesülésekkel jár.
Nem kellemes, de mindenképpen előnyünkre válik.
Sok fájdalmunk fog felfakadni, aminek a helyét később elfoglalja a béke érzése.
Az ilyen kis béke bevonulások nagyon kellemes érzéssel tölthetnek el.
Ilyenkor magunkhoz tudjuk ölelni a világot.
Az ilyen helyzeteket tudják nagyon félre érteni azon emberek, aki az anyag rabjai.
Ezeket a helyzeteket vélik úgy, hogy ebben sok a képmutatás....nem lehet így egy idegen embert csak úgy szeretni.
Nincs hozzá affinitásuk és úgy vélik, hogy vagy hibbantak vagyunk, vagy hazudunk.
van ilyen is...tudomásul kell venni, ahogy én is tudomásul vettem.
Megkaptam, mert tapasztalnom kellett.
Túl sokáig bizonygattam is, hogy pedig az nem úgy van, ahogy gondolják...mi is lett ennek a következménye?...a lélek nyelve a tünet, a betegség.
A kommunikációs csakrámnál energia hiány keletkezett, ami az anyagcserét azon területen lelassította.
Mi történik, ha lelassul az anyagcsere?...az oxigén dús vér nem tud azokra a helyekre áramolni...ezért valami fájdalom keletkezik.
Minél hosszabb ideig vagyunk egy kommunikációs túlzásban, vagy éppen nem túlzásban, hanem hallgatásban, annál nagyobb lesz a fájdalom és a testi elváltozás esélye.
Nekem egy napomba került a helyre billentés, de elég volt ez ahhoz, hogy a szám szélén berepedezés alakuljon ki, a torkom egy picit elkezdjen fájni.
Hála az égnek a tudatosításom és az elengedésem, elfogadásom győzött...megtette a kellő hatást...már tejesen tünet mente vagyok.
Azok, akik ezen lépéseket nem teszik meg(tudatosítás, elengedés, elfogadás), azok belemennek mélyebben a betegségbe, amiből már nem egyszerű kilépni.
Mi is volt az én "bűnöm"...többet beszéltem, mint, amit ildomos lett volna.
Hiába a jó szándék, hiába a bizonygatási kényszer, ha az nem szolgál már engem. ha leálltam volna és bíztam volna magamban kellő képen, abban, hogy nem szükséges bizonygatnom a dolgokat, akkor ki sem alakult volna a tünet, mivel az anyagcsere is ideális sebességű maradt volna:-).
A mondandóm lényege egyszerűen annyi...

FIGYELJÜNK egyre jobban oda MAGunkra, mert, a tudatosításunkkal egyre jobban önmagunk lehetünk, ami egyenlő az EGÉSZségünkkel.

Szeretettel,
izi

(lehet, hogy megint elragadtattam magam?...sok volt?:-))))...lehet, hogy valakinek sok...de akad olyan is, akinek nem...ezért is pontosan úgy van jól minden, ahogy van.

2010. július 28., szerda

végtelen

Végtelen hálát érzek Felétek, akik most felém fordítottátok a figyelmeteket.
Újra éledek, mert hatalmas erő az, amit kapok Tőletek.
Közben teszem a dolgomat...de érzem, hogy a háttérből figyeltek rám...emeltek, mert ezt érzitek helyén valónak.
Annyira jól esik...bevallom nagyon nehezen fogadtam el eddig a segítséget...makacs öszvérként forrasztottam magam össze mindig.
De most tényleg jó érzés elfogadni.
Köszönöm.
Számíthattok rám.



izi

a tegnapi



A tegnapi írásom sokakban azt váltotta ki(nem ezen a fórumon), hogy én elkeseredett lennék, miközben írtam a "velejéig hazug" írásomat.
Miközben írtam meg sem fordult a fejemben, hogy ez így cseng le majd egyesekben.
Érdekes ez.
Tegnap egyáltalán nem voltam elkeseredve, mivel egyszerűen közöltem, hogy milyen jelenleg a világ.
Úgy véltem(vélem most is), hogy őszintén, tisztán leírtam, amit ildomos.
Niki...nem Rólad van szó, ugyan Te is úgy vélted, hogy elkeseredésemben írtam...de NEM Te váltottad ki bennem azokat az érzéseket, amiket most leírok.
Benned őszinte, tiszta közeledés van...nem bántás és röghöz kötöttség.
Akiknek viszont szól igazán ez az írásom, azok tényleg egyenlőre javíthatatlanok. Be kellett látnom.
Igen...most elkeseredésemben írom-e sorokat. Mosolyoghattok...sikerült elérnetek a célotokat.
Még, ha úgy tüntetitek is fel magatokat, hogy a szeretet köntöse van rajtatok, én átlátok a szitán(tisztelet a kivételnek).
Akinek inge fel fogja venni ezen sorokat.
A tiszta, őszinte szándék vezérelte sorokat úgy tiporjátok el és pocskondiázzátok, mint, ha ez lenne a legtermészetesebb dolog.
Ha nyitott lenne a szívcsakrátok, ahogy állítjátok, akkor minden akadálymentesen áramolna felétek.
Lehet, hogy falra hányt borsó most ez Nektek, de talán más okul belőle és rádöbben, hogy a világ tényleg egyet éltet még, azt, ha megmutatod az intellektusodat és csak beszélsz-beszélsz-beszélsz...de az éj leple alatt meg azon töprengsz, hogy, hogyan is nyomd el az őszinte, tiszta szándékút, aki esetleg eljutott oda, hogy már nem áll szándékában úgy tenni a dolgait, ahogy eddig...nem áll szándékában már azt követni, amit nem érdemes, nem ildomos.

Tudod, hogy kinek a kezében vagy?...Neked szól, akinek inge...
Úgy sem hinnéd el, mert a szemellenződ nem engedi ezt a felismerést.
Igen...elfáradtam.
Az önismeretemnek ez is egy lépcsőfoka(valahol köszönöm, de ez nem a tiszta, őszinte szándékaitoknak a hozománya...hanem egyéb dolgoké...amúgy meg lényegtelen...kiváltottátok ezt belőlem).
Ezzel nincs is semmi baj, meg amúgy sem. Mégis emberi mivoltomból fájnak egyes dolgok.
Nem egyszer tudatosodott bennem már, hogy milyen a világ...mégis csak most döbbentem rá igazán.
Jobban esik az embereknek megkérdőjelezni azt, ami ami tiszta(tisztelet a kivétenek), és éltetni minden nem helyén való dolgot.
Fájnak dolgok. Nem bánom...fájjon csak, majd csak lecsendesül.
Most nehezemre esik kenyérrel dobálózni...eddig viszont könnyen ment.
Most féltéglával lenne egyszerűbb.
Ennek ellenére ott van bennem az, ami az elkeseredettségemen felül még mindig szeretettel körbe ölel és még mindig azt súgja, hogy van nálad friss kenyér izidor.

-Ez vagy Te...nem a másik oldal. Persze benned él a nem helyén való is, de az
arányokat Te mindig helyén való módon kezelted és kezeled is.
Tegnap még tényleg bizonyos voltál magadban, ma meg sikerült ezen embereknek téged
kihozni a sodrodból?
Nem kell nekik már bizonygatnod ki vagy!
A bizonygatásaiddal vették el az erődet(pontosabban te adtad oda nekik)...nem
vetted észre?

A bizonytalanságodban már sebezhető lettél...és itt vagy ma reggelre.
Ennek ellenére én tudom, hogy ki vagy.
Mindig is megmaradsz számomra az, aki vagy.
Aki igazán vagy. Mondhatnak Rád bármit, Te csak legyél önmagad, ahogy eddig
is...de figyelj oda, ne bizonygass többet semmit, mert akkor elvész az energiád.
A figyelmedet összpontosítsd továbbiakban is a felé, ahol a megoldások vannak.
A Világ jelenlegi uralkodó szellemének ez nem fog tetszeni. De maradj kitartó.
Azok az Emberek, akik nem értik a szavaidat, akik képmutatást vélnek szavaidban,
azokkal tovább ne törődj. Nem a te dolgod, hogy kinek tartják magukat, hogy mit
látnak benned.
Tudhatnád már, hogy ilyen a világ(még).
De ne haragudj ezért senkire, semmire...ahogy eddig is tetted, ahogy eddig is
viselkedtél...maradj abban a szellemben. Most sikerült kibillenteniük.
De ez csak eddig tartott.
Veled vagyok.
Az erő még jobban összpontosul a szívedben, csak bízz bennem.
Eddig is bízhattál, ezek után is így van.
Mindig a kellő időben megöleltelek.
Nem így volt?

-De igen...most már kezdem érezni magam.
Köszönöm, hogy itt élsz bennem és erőt adsz.
Fájdalmaim kezdenek enyhülni...az elfogadás ugyan nem egyszerű még, de érzem a
jelenlétét, ahogy Téged is egyre biztosabban érezlek.

izi

2010. július 27., kedd

velejéig hazug(közlemény)




Velejéig hazug világban élünk.
Az alapoknál, az oktatásnál is hamis.
A történelmet is megmásítva tömik a fejünkbe.
Az Ősemberről úgy írnak, mint, akinek gyűjtögetnie kellett volna(mert nem volt körülötte megfelelő minőségű, mennyiségű élelmiszer)és mintha az élete ezért boldogtalan lett volna.
Viszont a modern kor emberéről mint boldog emberről beszélnek, mert a technikai dolgokkal megoldódtak minden problémái.
Eltávolodott a természettől és újra boldog.
Ez a nagy hazugság.
Nem oldódott meg semmi, sőt degenerált világunkban egyre több a gyűlölet, hazugság, nyugtalanság, betegség.
Az embereket tudatosan lebutították, mert, ha kiderülne az, hogy csak A Magasabb szférákkal, a természettel karöltve lehet csak egészséges és megelégedett, akkor a jelenlegi világ"rend" elpirulna szégyenében.
Sajnos még el sem pirulna, mert teljesen gátlástalan(Egyetemesség tagadó)...inkább az utolsó erejéig igazolgatná azt, hogy ő az igaz.
Az egész világ a hazugság szellemével van átitatva(tisztelet a kivételnek).
vannak már, akik ébredeznek, de a többség nem látja még azt, amit látnia lenne ildomos.
A gyógyszereink nem gyógyszerek.
Csak hasonlítanak rá, vannak benne ugyan jobbak is, de az általános jellemző rájuk az, hogy többet ártanak, mint használnak.
A növényekben minden információ, tápanyag, élet benne van.
A igaz világban, amiben szimbiózisban élnek egymással a Teremtettek, a Teremtővel ott egészség van.
Egy természet közelibb embert, mint pl. az Ősembert úgy beállítani, hogy nehezebb élete lett volna, mint a modern kor emberének, az a világ egyik legnagyobb hazugsága.
És mi ezt el is hisszük:-).
Tisztelet a kivételnek.
Halott vizet iszunk, halott ételeket eszünk, szavaink halottak, mert nem járja át őket már pozitív érzelem, érzés, gondolat.
A természetet a monitorral szemben ülve látjuk csodálatos képeken.
A monitorunk háttere is talán ilyen csodálatos kép...emlékeztető talán?
Mégsem emeljük fel a seggünket a kényelmes fotelünkből, mert minden elénk van rakva.
Dumálunk az egészségről, miközben féreg rágja a belsőnket.
A piros, érettebb oldalunkat mutatjuk, talán az is csak a kozmetikai termékektől tűnik érettnek.
hazugságban élünk és nem változtatunk(tisztelet a kivételnek).
Ha valaki egy kicsit is természetesebben él, azt már el sem akarják hinni, sőt képmutatónak titulálják. Aki egy kicsit is érzéseket visz a mondandójába, szavaiba...a sorai végére odaírja, hogy SZERETETTEL, az már nem is Ember, csak egy önmagát becsapó valaki, mert a többség szerint nem lehet szeretni az ellenségeinket és az képmutatás, ha valaki esetleg úgy érzi, hogy mégis szereti.
De, ha bármilyen más dologról beszélünk, ami a világban jelenleg korrupt, hazug módon él, az már fel sem tűnik.
Ez az igazi butítás, amikor az ember a tiszta szándékot véli hazugságnak.(ez közlés volt, nem ítélet...egyszerű tájékoztatás).
Szeretlek benneteket.
izi



ui...arról nem is írtam, hogy kinek áll érdekében ezen dolgok szisztematikus fenntartása...ez legyen mindenkinek a saját leckéje.

2010. július 26., hétfő

hogyan?




Fizikális vágyak, testi gyönyörök, testi szórakozás eredményeképpen születtél erre a világra?...

...vagy...

...a Szeretet túláradásából fakadóan, az alkotás vágyban(apai-anyai)teremtve?
Egyáltalán nem mindegy.

Miért is?

Azért, mert aki csak annak következményeiként van jelen ebben a megtestesülésében, mert két Ember(nő és férfi)csak a testi gyönyöreik megélését , szórakozását tartotta szem előtt, annak az állati ösztöneivel, vágyaival nagy harcot kell vívnia majd, ha leszületik.

Aki viszont tudatos, szeretet áradásból, alkotó vágyból teremtődött, az nem lesz az állati ösztöneitől rabságban.
Teljesen másként éli meg önmagát és a világát. Egy békés, megelégedett Ember ő.

ui...ezt egy másik fórumra írtam...de ide sem árt szerintem...íme:


Egy tudatos teremtésben, amikben a alkotó vágyak kapnak szerepet...tudatosan meghívják a lelket...azt is meghatározva, hogy fiú...vagy lány...ehhez persze hatalmas önbizalom és élet szeretet kell...a szellemi dolgok összefüggéseinek ismerete.
Legalább az egyik fél részéről.
Nem baj, ha a Férfi vezeti a dolgokat, az sem baj, ha a Nő.
Amikor felébred a tiszta, őszinte teremtő vágy, akkor egy érintés elég ahhoz, hogy nem az a szexuális, testi gyönyörre összpontosítsanak, ami ezt a folyamatot megállítaná, hanem a két Ember alkotási vágyában olvad össze, ami nem ideiglenes gyönyört ad, mint az alacsonyabb szexualitás, hanem akár évekig is megmarad, ami meghozza a családi, házassági összetartozás igazi erejét, lényegét, biztonságát.
Itt már nincs arra kényszer, hogy másban keresse valaki a boldogságát.

Az igazi házasságok az égben köttetnek és nem a papír biztosítja ezt, mint manapság.
Aki a papírban bízik, becsapja magát.

Úgy vélem létezik a Földön egy PÁRunk, akivel szellemileg, lelkileg, fizikálisan összeillünk.

Mélységesen hiszek ebben.
Hiszek benne, mert a szívem ezt diktálja és a kellő időben jelezni fog.

Hogy képzelem el ezt?

Egyszerűen úgy, hogy olyan természetes lesz minden, olyan magától értetődő.

Az igazi kapcsolat nem a fizikális síkon ( a másik testi megkívánásából)indul el...nem a testi dolgok lesznek a legmeghatározóbbak, hanem a szellemi, lelki összhang.

Persze később a testi dolgok is adják magukat...én így látom...és hiszek ebben.

Hogy mikor jön el?...majd, ha megérdemeljük, ha megérdemlem.

Ha folyamatosan a fizikális dolgok kötnek le és nincs bennem hajlam, hogy kiszakadjak ebből, akkor bizony csak olyan kapcsolatom lehet, amiben a fizikalitás az úr...ami csak a másik birtoklásán alapszik...ezt érdemes belátnia mindenkinek.

A fellángoló szerelmek, a rózsaszín köd tényleg ott van egy darabig...viszont nem lehet tartós, mert előbb utóbb az elégedetlenség szelleme majd egy másik testet akar, amitől újra azt reméli, hogy megadja neki a megelégedést.
A kommunikáció hiánya jellemző manapság a kapcsolatokra.
Nem beszélnek meg alapvető dolgokat, nem látják meg azt, hogy egymás tükreiként nagy felismeréseket tehetnének és ez a felismerés összekovácsolhatná Őket.

Fontos, hogy legyen szellemi, lelki, testi összhang.

De nem elég csak a testi.
Ez nem alapozhatja meg a tartós kapcsolatot.

Én hiszem, hogy van egy Szellemi, lelki, testi Társam...és tudom, hogy mennyire szeretjük egymást már most, pedig ezen megtestesülésünkben még nem valószínű, hogy találkoztunk.
Vágyunk egymásra...ami a jövő, az a jelen.




Amikor felébred a tiszta, őszinte teremtő vágy, akkor egy érintés elég ahhoz, hogy nem az a szexuális, testi gyönyörre összpontosítsanak, ami ezt a folyamatot megállítaná, hanem a két Ember alkotási vágyában olvad össze, ami nem ideiglenes gyönyört ad...hanem egész életen keresztül tartó megelégedést...nyugalom érzetet...ami biztos alapokon nyugszik.

mihez is értek

( a képre kattintva kinagyíthatod)




22 éves masszázs(11 éves kineziológus-természetgyógyászi (ETI vizsga 2007), 15 éves manuálterápiás...etc.) tapasztalatomból kialakított holisztikus (Szellemi-lelki-fizikális(ásványi) testi) kezeléseimmel segítem az arra önszántából, tiszta őszinte szándékkal változni akaró aspiráló lelkeket az önmaguk jobb, ideálisabb megtalálásában, és az ezzel járó egészségesebb életük megvalósításában.
A korlátaimmal tisztában vagyok, és ezzel mindenkinek tisztában kell lennie ahhoz, hogy a legideálisabbat kihozzuk, az adott inkarnáció lehetőségeiből.Kezelésem a megszokottól eltérőek, nem igazán lehet semmilyen módszerhez hasonlítani, mert a célom mindig is az volt, hogy olyan úton járjak, ami a legtöbbet kihozhassa belőlem és csakis ezáltal tudok másnak segíteni , mert a mások által tanított sémák csak korlátoznak)pontosabban csak egy ideig segítenek, mert utána mindenkinek saját magának kell kialakítani a maga útját). Ez persze nem azt jelenti, hogy szabadosságomban átléphetem a moralitás határait.















2010. július 25., vasárnap

fairytales

élet?




Ha egy ember életének 60 évét vesszük alapul, akkor átlagosan...

...kb. 20 évet tölt alvással...kb 7 évet tölt főzéssel, étel készítéssel...

....30 év munkát számolva, kb 10 évet dolgozik(robotol)...a tv előtt ül kb.8 évet(napi 3 órát alapul véve).

Ez így 45 év.
60 - 45= 15

Ez a 15 év sem arról szól, hogy önmagunk lehetünk...hogy önmagunkat megtisztelhetnénk.
A gondolataink nem tudnak hirtelen átváltozni, mindig benne marad abban, amit átélt(tisztelet a kivételnek).
Ezért is átlagban az ember 15-20 percnél többet nem gondolkodik az élete során a létezésről.
Persze akad olyan is, aki sokkal többet, mert ébredezik és akad olyan, aki úgy éli le az életét, hogy egyszer sem gondolkodik el ezen.

Az Emberiség becsapja magát, hagyja, hogy a technokrata világ meghatározza azt, hogy mi a "helyes" számára.
A szellemi szabadság, tudatosság az, ami megengedi azt, hogy felül kerekedjünk ezeken a beidegződéseinken...és megláthassunk egy olyan világot, ami ettől sokkal EGYszerűbb...és ez által EGÉSZségesebb...

2010. július 24., szombat

nincs ellenség, csak mi magunk



De sokszor kiderült már, hogy nincs is ellenség, csak én magam.
Ahogy ebben a videóban is felgyülemlik a sok "ellenség" magunkon kívül...úgy generáljuk magunkban mi is, hogy támadnak minket és bántani akarnak.
Minél több ideig maradunk benne, annál nagyobb lesz a had, ami ellen harcolunk, ami ellen menekülünk.
Pedig, ha önmagunk leszünk és egy mosoly kerül az arcunkra minden megváltozik. Amitől eddig féltünk, amit eddig úgy véltünk, hogy az ellenségünk...az meghátrál...felül kerekedünk a dolgokon.

Milyen érdekes ez...felül kerekedni...annyi mint körré válni, egésszé, egészségessé válni.
Nem maradunk szögletesek (négyzet) már...már nem hordozzuk tovább a keresztünket...amíg újra le nem merünk:-)




Szeretettel,
izi

2010. július 23., péntek

elanyátlanodás

Elanyátlanodásom csúcspontja nem volt kellemes, de hála az égnek újra megtaláltam Anyámat:-).
Annyira nem akartam ma belemenni most ilyen kacifántos érzésekbe, de nem engedhettem meg magamnak ezt a luxust.
Most már nem bánom, mert érzem magam.
Érzem és határozottabb vagyok.
Nem semmi ez az elanyátlanodás...egyszerre minden a nyakamba ömlött.
Elkezdtem gyártani a fikcióimat, nem semmi forgatókönyv író lennék...a képekhez megfelelő bénító érzéseket is ügyesen kreáltam.
Érdekes, hogy most nem imádkoztam, nem kértem semmit, nem tudatosítottam az érzéseket, csak hagytam magamban, ahogy már régebben is tettem.
Nem akartam felül írni, még egy imával sem.

Mégis valahonnan feltört belőlem a mélypontomban egy kellemes érzés...egy olyan érzés, ami azt súgta..."szeresd meg az Ellenségeidet!"..."szeresd meg azt az élethelyzetet, amit gyűlölsz!...nem vagy egyedül".

Ezek után csak a "kedvelt" embereket ölelgettem.

Most újra élek...
Ennek örömére küldöm Nektek ezt a csodálatos videót.

Ugyan nincs ősz...de az nem baj:-)

mai



Ma egy kicsit indulatosabb vagyok. Igazán tudom az okát, de valamiért nem tudok lépni. Még dagonyázok egy kicsit, hagyom, hogy az energiámat megcsapolja. Önostorozásomat nem tanítom, csak elmondom.
Igyekszem pontot tenni a végére.

Masszírozni sem úgy tudtam, ahogy ildomos, pedig korán keltem és kimentem az életet adó természetbe.
Mi lett volna, ha nem megyek:-).
Ma is fényképeztem, de túl sok jó kép nem készült.
Ez a lepkés viszont nagyon tetszik nekem.

Találkoztam egy őzzel, csak sajnos nem volt csőre töltve a fényképezőm...ezért lemaradtam róla.
A szitakötőket nagyon nehéz lencse végre kapni.
Már majdnem megvolt egy csoda szép példány, de elrepült.
Pedig úgy lopakodtam, mint egy róka:-).

Viszont ráleltem erre a gyönyörű kis virágra, ilyennel még nem találkoztam.
Fogadd tőlem szeretettel,



izi

2010. július 22., csütörtök

fa

Egy kis video...egy cseppet lihegek...bocs.




A mai fotóim...



Ennyire közel engedett ez a lepke, pedig már jó ideje lencsevégre akartam kapni...meg is lepődtem.



A nadrágomra szállt ez a sötét kis drágaság...

2010. július 21., szerda

rántotta



Igen csodálatos élményben volt(van)részem.
valahogy most értettem meg igazán azt, hogy mennyire összefügg minden...mélységében.
A tiszta szándék mennyire nagy szeretet mezőt alakít ki...és, ha hagyjuk, akkor meg is érezzük ezt.
Számomra most tudatosodott az bennem, hogy egy szeretettel ápolt, nevelt növény mennyi mindent ad majd a gyümölcsében.
Az az odafigyelés, amit felé irányítunk megjelenik minden sejtjében majd a gyümölcsének.
Ez a viszonzása arra, ahogy bántunk vele.
Ez az ő csókja nekünk, amikor beleharapunk a friss, élettel teli gyümölcsébe.
Ilyenkor egy hatalmas szeretet burkot von magunk köré...itt hatványozódik minden, amit adtunk...és ez az, ami igazán gyógyító.

A drága Kislányom éhes lett...dél volt már. Anyuékhoz nem akartunk átmenni ebédelni, úgy gondoltuk, hogy elég lesz egy rántotta is. Pontosabban Szandra gondolta így. A tojás töréssel hadilábon állt, ezért megkért, hogy segítsek neki...elpanaszolta, hogy azért nem tud még, mert mindig készen tettük elé az ételt. igaza van. Most valami felébredt benne, hogy ezt megváltoztassa. Egy őszinte, tiszta szándék...
Éreztem benne, hogy mennyire igyekszik, holott mondtam, hogy én nem kérek, csak maguknak csináljon.
Sikeresen meg is csinálta, megebédeltek. Az öröm ott volt az arcán.
Ahogy befejezték mondta, hogy ott hagyott nekem egy darabot, mert azt szeretné, hogy én egyem meg.
Mondtam, hogy én nem kérek, nem akarok enni...különben is olvasok.

Érdekes dolog játszódott le bennem ezek után.
Olvastam tovább és akkor tudatosult bennem az, ahogy a gyümölcs csókja az, amikor beleharapunk, az az a pillanat, amikor meghálálja a törődésünket.
Akkor von körénk egy szeretet hálót, amitől, ha figyelmesek vagyunk megérezhetjük, hogy sokkal jobban leszünk...sőt, ha még mélyebbre megyünk, akkor azt is láthatjuk, hogy a legjobb gyógyszer a beteg testrészeinknek, sejtjeinknek.
Igen a növény ilyen kódolt gyógyszerekkel hálálja meg azt, amit adtunk neki.

Ez tudatosult bennem.
valahogy éreztem, hogy fel kell állnom.
Ahogy az asztal felé indultam egyszer csak megéreztem valami nagyon különlegeset. Ott várt valami. Ott várt egy darabka hála...abban a pillanatban megértettem, hogy miért is ragaszkodott Szandra annyira ahhoz, hogy egyek a rántottából.
Minden szeretete benne volt(van).
Érdekes élmény volt. Most is érzem, mert könny csordul a szemembe.
Ahogy ettem meglágyult a szívem.
Azt éreztem, hogy mennyire szeretem őt, mennyire fontos nekem és azt is, hogy neki is mennyire fontos vagyok.

Gondoltam, hogy ezt leírom Nektek...talán átmegy hozzátok is az érzés.
Szeretettel,
izi

hoztam neked



Készítettem ma reggel egy pár képet...elhoztam Neked, hogy lásd milyen gazdag a természet...tele van élettel.




Ez egy Rózsabogár...



Itt egy kis tülekedés van, de még elférnek...



Ez egy szöcske, vagy egy sáska...utána nézek. Abban különböznek, hogy az egyiknek hosszabb a testénél a csápja, a másiknak meg ilyen rövid.



Ismét egy Rózsabogár, amiben az árnyékom is benne van...én is meglepődtem, hogy vissza tükröződök benne...de jó:)



Legyen szép napotok,
izi

2010. július 20., kedd

minden



Minden összefügg mindennel.
Már annyiszor bebizonyosodott ez.
De a legfontosabb az, hogy amilyen én vagyok, vagy amilyenek vagyunk mi, akik most közösen ebben a szellemben vagyunk, ami ezen sorokon keresztül áthat bennünket...olyan lesz a világunk.
Van egy-két ember az életemben, akikre nem tudok , vagy csak nagy nehézségek árán szeretettel gondolni.
Pontosabban ez úgy van, hogy , ha leamortizálom magam, tuti, hogy szembesülök velük...valamilyen módon megtalálnak.
Ilyenkor, ha tudatos vagyok egy kicsit, akkor nem megyek bele a játszmába, hanem magamba szállok és rájövök, hogy mennyire sokszor beleléptem ugyanabba a gödörbe.

Érdekes a Fiam mindig jelez nekem...ha problémái akadnak az iskolában valakivel, akkor tudom, hogy valami nincs rendben bennem.
Ma kint volt velem a fiam is a Mátrában.
Egy órát tudtunk beszélgetni, miközben élveztük a természet lágy ölelését.
majdnem belementem a játszmába vele is, mert előhozott egy gyereket, aki mindig szemtelenkedik vele.
Az első reakcióm az volt, hogy intézze el...az egó ilyenkor nem tűri, hogy valaki ilyet tehessen.
De egy idő után rádöbbentem, hogy ez nem helyes és más megvilágításból kezdtük nézni a dolgokat.
Sikerült észre vennünk, hogy, ha ebben a gondolatban maradunk, akkor hamar lemegy az energia szintünk. Itt a kővel dobálásról volt szó a kenyér hajigálás helyett.

Kb. két hónapja este ugyanígy lecsillapultak a kedélyek, amikor este elkezdtünk másképpen látni dolgokat.
Azokat a gyerekeket, akikkel konfliktusaik voltak egyenként gondolatban elkezdtük megszeretgetni.

Ez be is vált, mert másnap teljesen más lett a helyzet...mindkét fél fehér zászlót lebegtetve ment a suliba.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ez így is marad, mert ezekért a dolgokért folyamatosan tenni kell, folyamatosan tudatosítani kell a dolgokat, az energia szintünket figyelni ildomos, hogy hol is jár.
Elég egy gyenge pillanat és megtalálnak azon emberek, akiket nem szívesen látunk...érdekes ez, de csak ezzel a szemlélettel változhat meg a világunk.
Így lehet béke.

Volt még nem egy ilyen sztori, de az egyiket még leírom. Van egy cigány Gyerek az iskolában, aki Balázs Fiamat inzultálta. Balázs nem mert vissza vágni, mert félt a vendettától.
Amikor hazajött elmondta, hogy mi is történt a suliban. Erre én az első reakciómból kifolyólag nagyon begurultam és elindult bennem a gyűlölködés. Egy darabig így volt, de valahonnan előkerült az is, hogy "már megint ugyanabban a szarban járkálsz izidor".
nem volt egyszerű, de valahogy kezdtem más megvilágításból tekinteni a dolgokra.
Este imádkoztunk és a kisfiút átöleltem a szeretetemmel.
Egy bizonyosság is megjelent bennem, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Másnap reggel elindultunk az iskolába.

Ahogy a suli elé értünk Balázs kijelentette, hogy otthon hagyott valamit.
Szandra kiszállt, mi meg vissza mentünk.
Érdekes volt, mert, amikor mentünk, akkor úgy éreztem, hogy ez nem véletlen valamiért.

Balázs bepakolta, amit otthon hagyott és elindultunk újra a suliba.
Már majdnem 8 óra volt, de nem siettem...ekkor egy fekete Mercedes állt meg a bejárat előtt.
Abban a pillanatban tudtam, hogy ez csak az a gyerek lehet, aki kötözködött Balázzsal. Egyszerűen éreztem.
Valami óriási erőt éreztem magamban és odamentem az autóhoz és bekopogtam az ablakán. Nem is mérlegeltem semmit, csak azt mondtam, hogy nézeteltérés volt a gyermekeink között.
Akkor villant be az, hogy kivel is álltam szemben...nem részletezném...de ekkor odahívta a Fiát és úgy leteremtette, hogy én még ilyet még nem láttam és elmondta neki, hogy nem szeretné, hogy ilyen még egyszer előforduljon.
kezet fogtunk és azóta is jóba vannak a gyerekek.

100 %-ig biztos vagyok abban, hogy amikor másként látok valamit, más szemszögből vizsgálom, az együttérzés vezérel, ami elmondja, hogy semmi sem történik véletlenül...akkor megtörténnek a csodák, ami nem is csoda igazán, hanem mindenkinek a valósága lehet.

Jusson mindig eszedbe az, ha valaki bánt, akkor miért is ne dobj vissza kővel...persze ez nem olyan egyszerű, de a sok apró odafigyelés, meghozza a sikert is.

Szeretettel,
izi

2010. július 19., hétfő

reggel



Ezzel a zöld kis sáskával szemeztem reggel.
Sikerült lencse végre kapni.
Simán beleolvad a környezetébe.

A Zengő Cédrusokról íródott könyv nagy hatással volt rám.
Amúgy is szeretem a természetet, de a könyv elolvasása után, sőt közben is még közelebb kerültem ezen világhoz.
A könyv varázs erővel rendelkezik, érdemes kipróbálni...
Többek között megtudhatjuk belőle, hogy miért is érdemes hagyni, hogy a hangyák , apróbb bogarak szaladgáljanak a testünkön, miközben fekszünk a Földön...lehetőleg minél kevesebb ruhában.
Megtudhatjuk, hogy milyen esetben gyógyítanak a leghatékonyabban, személyre szabottan a zöldségek, növények.
Feléledhet bennünk az az őserő, ami szoros, szeretettel teli kötelékkel van a természettel.
A Zengő Cédrusról megtudhatjuk, hogy miért is van a Földön...milyen gyógyító, regeneráló erővel rendelkezik...



Valami végtelen béke és nyugalom ölelt körbe, talán ilyet még ne is éreztem soha.
Szeretetet éreztem minden és mindenki iránt.
(ez a fotó ekkor készült)
Ez az állapot megengedte, hogy az ellenségeimre is szeretettel gondoljak, pedig ez nem olyan egyszerű...ugye?:)

Gondoltam Rád is...sok szeretettel.
izi

2010. július 18., vasárnap

a kedvemért...




Ma egy kicsit elgondolkodtam azon, hogy mennyire a régi, már nem szolgáló beidegződéseink rabjai vagyunk(tisztelet a kivételnek).
Annyi protokoll van az életünkben, miközben észre sem vesszük, hogy bábként vagyunk mozgatva.
Fel sem merül bennünk, hogy régen másként kellene élnünk(tisztelet kivételnek).

Anyám ma reggel azt mondta az egyik rokonomnak, aki egyáltalán nem volt éhes, hogy egyen valamit.
A rokonom tisztelettel elmondta sokadszorra, hogy nem kér semmit, mert tele van...erre Anyám azt mondja, hogy "csak az én kedvemért egyél már".

A kedvéért egye, még ha egy cseppet sem éhes.
Ez számomra morbid.
De sokaknak ez fel sem tűnik.

Apám pl. súlyos veseelégtelenségben szenved, ami megkívánja, hogy nagyon szigorúan betartsa azt, hogy mit eszik és iszik.
Alig működik a veséje, ennek ellenére még nem szorult dialízisre...viszonylag egész életet él. Persze ez nem volt így, amikor hirtelen elkezdett rosszabbul lenni és amikor még kapott egy lehetőséget, mert stagnálni kezdett az állapota, akkor tudatosították vele, hogy nem szabad egy csepp alkoholt sem innia.
Ennek ellenére a családi összeröffenésen, mint kötelező ceremónia részeként egy stampedli pálinkát megivott.
Hirtelen nem is értettem, hogy talán elfelejtette, meg a többiek is elfelejtették a családban?
Utána tudatosult bennem, hogy mennyire nem is érdekli őket, mennyire a szokás, a protokoll rabjai. Ha szokás, akkor szokás...akkor mindenki igyon egy felest.
Kérdeztem is utána Keresztanyámat, hogy miért is adott Apámnak alkoholt, erre az volt a válasza, hogy ezt úgy illik egy ilyen családi találkozón, hogy koccintunk egymás egészségére.

Semmi következetesség nincs az Emberekben( tisztelet a kivételnek).

Annyira semmibe veszik az egészségüket, annyira nem veszik tudomásul, hogy van egy olyan élet is, amiben megszűnnek ezek a protokolláris szerepek, ahol szabadság van.
Simán tolerálom azt, ha valaki pl. nem köszönt fel a szülinapomon, sőt ezt nem is tartom fontosnak.
Sokan megsértődnek ezért.
Miért is?
Azért mert elő van írva(íratlan szabály), hogy aznap fel kell köszönteni mert, ha nem akkor pellengérre tesznek.

Vissza gondolok arra, amikor megnősültem.
Szörnyű erőszakot követtem el magammal szemben, azért, hogy a másoknak megfeleljek.
Ha még egyszer csinálhatnám, már nem tenném.
Egy esküvőn is kötelezően kell örülni, hogy két ember összeházasodik.
Az nem számít, hogy semmi kedvünk ott lenni, mert alig van energiánk...örülni kell kötelezően, mosolyogni(tisztelet a kivételnek, aki őszintén ott van, de a nagy többség nem őszintén van jelen).
Döbbenek magamon, hogy mennyi fölösleges energiám elment a megfeleléseim miatt.
Persze fiatalon, amikor sok van belőle, akkor ez fel sem tűnik annyira, mint 30 éves kor után. Innentől már a testünkben is kevesebb sejtünk pótolódik, mint, amennyi elpusztul.
Ez az idősödés.
sokan ezt nem akarják tudomásul venni és a világnak meg szeretnék mutatni azt, hogy ők még mindig ugyanolyan fittek. Ez nem is lenne baj, ha ezzel egy egészséges belső önértékelés is párosulna és nem arról lenne csak szó, hogy a vakolatot (külsőt)renoválnák állandóan.
Mindig meg kell mutatnunk a másiknak, hogy mennyire a toppon vagyunk, meg kell felelnünk a világnak, nehogy észre vegyék azt, hogy belül porladunk.
Itt a nagy többségről beszélek, felesleges szépíteni, ami tény.

http://exuziaizidor.blogspot.com/2010/03/civilizalt-eletkep.html

Vannak olyan lelkek viszont, akik már másként viszonyulnak önmagukhoz és ez által a világhoz.
Akiknek már nincs kényszerük arra, hogy megfeleljenek...és ezzel tiszteljék meg a másik Embert, hogy nem hazudnak.
Érdekes, hogy ezen őszinte Embereket próbálják úgy feltüntetni, mint akik nem a helyén való irányban járnának.
Ilyen a világ jelenleg...ez egy tudósítás volt(van) az életből.

Te hol tartasz?

izi

ui...mindenki úgy él, ahogy akar.

2010. július 14., szerda

analizált szeretet

Emlékeztetnem kellett magam, hogy nem mindenkinek egyértelmű az, ha egyszerűségében kijelentem azt, hogy "szeretlek".
Nem mindenki fogja úgy érezni, ahogy az, akin keresztül átárad és együtt árad tovább a szeretettel.
Lesznek sokan, akik úgy vélik majd, hogy ebbe álszentség van, hogy ebben manipuláció, figyelem felkeltés van.
Az az érdekes, hogy ezzel tisztában voltam, vagyok, mégis, amikor a legutóbbi írásom, ami csak arról szólt(nem itt a blogon)"szeretlek"...sokakban ténylegesen azt váltotta ki, hogy úgy gondolkodtak hogy ezzel manipulálom a közönséget...hogy ebben nincs tiszta szándék.
Milyen fura...azok az erők, amik önmagunktól eltávolítanak mennyire erősen működnek, mennyire elterelik a figyelmet a lényegről és még abban is hibát keresnek, ami teljesen tiszta.
Ez nem panasz, ez egyszerű közlés...egy tudósítás arról, ami a Földön jelenleg van. Tényleg nagyon sok jó szándékú Embert ismerek, aki felismerte rögtön az üzenetet.
Persze folyamatosan tükröt tart elénk a világ.
Minél jobban bosszant valami, annál jobban van vele dolgunk...ezzel tisztában vagyok.
Elgondolkodtam, hogy talán azért van, mert nem élem meg magamban őszintén a szeretetet, nem szeretem magam kellő módon?
Lehet, hogy vannak pillanatok, amikor tényleg így van, de nagyon odafigyelek már.
Ez nem egyszerű, de idővel szerves részemmé válik...ezt tanulom...ezt lenne ildomos tanulnia az Emberiségnek.
Spirituális gőg?
Volt olyan bennem...ezen túl vagyok.
Igen is figyelek és, ha olyan tükröt látok magam előtt, ami bosszant, akkor elgondolkodom, hogy mit is akar üzenni.
De akkor( jelenleg) csak azt éreztem( érzem )miután megírtam ezt a rövidke írásomat, ami tényleg csak arról szólt(szól), hogy "szeretlek"...hogy ilyen a világ még...egy tényszerűséget éreztem (érzek), amit ildomos elfogadnom...harag mentesen láttam(látom) a dolgokat.
Elég jól ismerem magam. Ezek után is bátran kiírom, hogy SZERETLEK...csak így egyszerűen.
Aki érzi benne azt, amit igazán közölni kíván, az érezni fogja...nem erőltethetem senkire, nem is állt szándékomban.
A Szeretetet egyszerűen árad...az anyagba ragadt ember analizálni fogja...meg kell vizsgálnia...nehogy már csak úgy áradhasson valakiből...
Bizonyítási kényszer?...akinél így csengett le az elgondolkodhat rajta, hogy miért is?
Szeretettel,
izi

2010. július 12., hétfő

az előző bejegyzésemhez

Milyen érdekes ez...van, akit ez a szó, hogy "szeretlek" úgy érint egy vadidegen szájából(tollából), hogy elszörnyülködik, hogy milyen nyálas dolog ez...lesz olyan, akinek a szívéig hatol és átérzi a lényeget, az egyszerűségét.
A Szeretet egy áradás...ha jön, akkor jön...

2010. július 10., szombat

öt lábú ló



Van, amikor hirtelen rajzolok valamit...ahogy jön...a kezembe akad a toll és lesz belőle valami.
Ez a ló is így született.
Később jöttem csak rá az üzenetére...erről majd írok.

mi a fontos neked?



Szivárvány úton haladok...érzem, ahogy a színek átölelnek és tudatosítják bennem, hogy csak magamra számíthatok...én vagyok az, aki megoldhatja a dolgaimat...szeretettel közlik velem.
Minél jobban megértem ezt, minél jobban letisztul bennem a lényeg, annál közelebb érezhetem magam a szellemi birodalomhoz.
Amikor a bizonyosság jár át, akkor lágyan megérintenek az Angyalok.
Mindig velünk, mellettünk vannak, de a lágy érintésüket csak akkor fogjuk megtapasztalni, ha kellő képen hisszük jelenlétüket.
Azzal, hogy elszakadtunk az igazi önvalónktól, korlátokon kell átküzdenünk magunkat, hogy a sötétségből a fényre jussunk.
Minél fontosabbak az anyagi dolgok az életünkben, minél jobban függünk valamitől, valakitől és görcsösen ragaszkodunk ezekhez, annál nehezebben ébredhetünk fel.
Neked mi a fontos?
Számomra az, hogy megismerjem önmagam...ez sokszor olyan dolgot kíván meg az embertől, ami teljesen más, mint a társadalmilag elfogadott.
Az emberek következetesnek vallják magukat...a nagy többség úgy gondolja, hogy, ha elmegy dolgozni, becsületesen éli az életét, azzal mindent megtett.
Aki így vélekedik és nem tartja fontosnak a lelki, szellemi dolgokat, az nagy árat fizet.
Vannak olyan lelkek, akik több inkarnációjukban szinte semmit nem változtak.
Ugyanúgy élnek, ugyanabba a gödörbe lépnek bele minden nap.
Hőbörögnek, de nem hajlandók lépéseket tenni, annak érdekében, hogy elinduljanak önmaguk felé.
Ez bevonzza a sok betegséget és ebből még nehezebben mozdulnak ki.
Az önsajnálatba esve másokat hibáztatnak. Én azt mondom, hogy soha sem késő...a szemléletünkön kell először változtatni és az után megtörténik a életmódunkban is a változás. Nem fordítva.
Kinek mi a legfontosabb...ezt könnyen megláthatjuk, ha elgondolkodunk, mit is csinálunk egy napon.
Mennyi idő van saját magunk számára ebben?...Neked mennyi?
Én minden nap megteszem azokat a lépéseket, hogy az értéktelenség ne tudjon eluralkodni rajtam. hamar megjelenik, ha nem vagyok résen. Ha meg már megjelent akkor csak nagyon nagy rálátással, tapasztalattal lehet átdolgozni önbecsüléssé.
Minden egyes perc, amit önmagunkkal töltünk el, ebben segít. Ez az, ami a mi kincsünk.
Soha nem szabad sajnálni ezt az időt magunktól.
Persze aki erre nem lát rá, az úgy véli, hogy bárhová mehet kikapcsolódni...ők még nem látják át a dolgokat, mert, aki egyszer megérezte, az tudja, hogy ital mellett egy szórakozóhelyen nem kaphatjuk meg ezt a minőséget.
Sokan mondják, hogy "ki kell kapcsolódnom valahogy!"...igen nem árt, de ez a mód nem az, ami meghozza azt, hogy tisztelni fogjuk önmagunkat.
Sőt...inkább oda vezet, ahol értéktelennek fogjuk később érezni magunkat.
A világ nagyon sok mindent kitalál, amit készpénznek veszünk.
A külsőségek embereit majmolva próbálunk kitűnni a többiek közül.
Ez hatalmas energiákat emészt fel bennünk...az állandó naprakészség, hogy nehogy meglátszódjon a sminkünk alatt a ránc, a sápadt bőr...nem vállalhatjuk fel magunkat úgy, ahogy vagyunk, mert kivet a társadalom.
Kivet, mert nem állunk akkor be mi is abba a sorba.
Én nem állok be.
Én szeretem magam úgy, ahogy vagyok.
Persze vannak gátak bennem, amikre figyelek és igyekszem rendezni magamban.
Ehhez elkerülhetetlen az, hogy legyen időm önmagamra.
Nekem ez nagyon fontos.
Sokan úgy vélik rólam az utóbbi időben, hogy nagyon megváltoztam. Nem engedem már, hogy ugyanazokat a játszmákat eljátsszák velem.
Ilyenkor nagyon határozott vagyok és talán ez durvának tűnhet, holott ez csak az az erő, ami önmagamból fakad annak érdekében, hogy ne fecséreljek el energiákat fölöslegesen.
Amiben azt látom, hogy nem az egységet szolgálja, azt igyekszem elkerülni...nem egyszerű, de a szándékaim tiszták. Az energia vámpírokat egyre könnyebben felismerem.
Ők olyanok, akik nem AKARNAK tanulni semmiből, csak arra van szükségük, hogy mindig megmondják nekik, hogy merre menjenek, mert ők, soha nem tudnának önmaguktól döntéseket hozni. Persze ez nem így van, mert ha a szándékaik őszinték és tiszták lennének, akkor fejlődnének ...ezt meg megérezném.
Szívesen segítek azoknak a lelkeknek, akikben érzem a hajlandóságot, viszont itt is nagyon fontos a kellő idő és hely, mert, ha esetleg benne vagyok egy oldásban, akkor nem várhatom el magamtól, hogy másokon segítsek. Ezt sem értik sokan még és úgy gondolják, hogy haragszom rájuk.
Pedig nem, csak tanulom én is magam, hogy leírhassam, hogy mit is tapasztalok ezen az úton.
Lépj rá erre csodálatos szivárvány útra.

Szeretettel,
izi

2010. július 9., péntek

az Őrszem



Nem semmik ezek a szinkron események.
Ugyan azon a napon rajzolta kedo ezt a szépséget, aminek a címe Őrszem, mint amelyik napon én is megírtam az Őrszem cikkemet.
Zsuzsanna ezt észre vette és most felraktam ide, hogy gyönyörködjünk benne.
Köszönöm kedo.

http://kedogaleria.blogspot.com/2010/07/blog-post.html

Szeretettel,
izi

2010. július 8., csütörtök

a Szülők (teremtők) tisztelete




Már sokszor elgondolkodtam ezen a Szülő-Gyermek viszonyon.
Szépen kialakult bennem egy kép...egy olyan kép, ami szerintem simán kivitelezhető, annak ellenére, hogy nagyon sok konfliktus van.
Mindig is éreztem, ahogy viszonyulunk a Szüleinkhez, az egy képet mutat arról, hogy milyen a viszonyunk a Mennyei Atyához és a Föld Anyához(Gaia).
Amilyen szemszögből látjuk a Szüleinket, ugyanolyannak érezzük azt is, hogy hogyan viszonyulnak hozzánk a Teremtőink.
Ezt nehéz elfogadni...tudom.

A Szülőknek(teremtőknek, mivel ők teremtettek)mindentől függetlenül kijár a tisztelet.
Függetlenül attól, hogy jók, vagy rosszak velünk(ez relatív).
Ez nem régi begyepesedett gondolat, hanem modern a jelen életünkre is vonatkozó szabály...tudom a szabály szó sokakban ellenérzéseket indít be, de itt az ideje másként látni magunkat és a szüleinket.
Ez nem egyik pillanatról a másikra sikerül(de legyen úgy), hanem egy folyamat indul el, ami már régebben is elindult, de most tudatosabban, tiszta, őszinte szándékkal.

Nem kell megvárni, hogy a szülő tiszteljen ahhoz, hogy tisztelni tudjuk Őket.
Nem ez a dolgunk. Mindennek van rendje. Ezen inkarnációnkban ők a szüleink. Lehet, hogy sokkal tudatosabbak vagyunk és nagyon sok olyan dolgot képviselnek, ami már nem segít rajtuk, hanem még jobban az anyagba döngöli őket, de ez nem a mi dolgunk. Tisztelettel beszélhetünk velük erről.
Alapból kell tisztelni Őket.
Engedjétek, hogy ez a gondolat átjárjon Titeket, figyeljétek meg milyen indulatokat vált ki bennetek...valószínűleg ki is fog váltani valamit.
Az egó nem akarja majd hagyni, hogy másként láss.
Azt fogja elhitetni Veled, hogy ezzel meggyengülsz.
Az igazi erőd pedig ebben van.
Ha mindenki a helyén van, akkor van meg a rend.

Kívánom, hogy érezzétek meg ezen sorok mögötti lényeget, eszenciát.

Tisztelem a Szüleimet, annak ellenére is, hogy olyanok, amilyenek...ez a tisztelet kijár Nekik.
Most sokkal könnyebb...érzem, hogy megkönnyebbültem.
Szeretettel,
izi

ui...egy nagyon fontos dolog, amit kifelejtettem...ha valakinek meghaltak a szülei, akkor is él ez az oldás és ez a tisztelet...ugyanúgy el kell indulni és végig gondolni a dolgokat...az eredmény nem marad el...mi is az eredmény?...a felszabadulás érzése:-).

a Nők




Most bevallom magamnak azt, ami jó mélyen el volt dugva bennem.
A tegnapi napom elmélkedései és a mai reggelem konszenzusának fényében írom e sorokat.
Már többször volt oldásom Anyámmal és a volt Feleségemmel kapcsolatban.
Még mindig nehezen írtam nagy kezdő betűvel azt, hogy "volt Feleségem".
Az Anyámét már sokkal könnyebb volt.
Már jó ideje úgy gondoltam, hogy már nincs bennem harag a női nem felé.
Ennek ellenére ma megvilágosodott bennem, hogy mennyi blokk van még bennem ezzel kapcsolatban.
Rájöttem, hogy nem tűröm, nem fogadom el(nem tudatos), hogy egy nő tanácsokat adjon nekem (egy-két kivétel).
Egyszerűen támadásnak vélem(nem tudatos) és ez meghozza a kellő fiziológiai változásokat is bennem.
Észre vettem, hogy mennyire össze függ egy testi tünetemmel ez.
Ez a tünet már jó ideje keményen figyelmeztet, keményen nevel.
Ebben összefüggésében még nem láttam rá a dolgokra.
Rájöttem, hogy mennyire nem tisztelem mostanában Anyámat és ez is meghozta a nem jó érzéseket a testemben.
A szüleinkre annak ellenére, hogy teljesen más mentalitásúak, nem haragudhatunk.
Pontosabban haragudhatunk, csak minél hamarabb be kell látnunk, hogy a tisztelet mindenképpen jár Nekik.
Amíg a fölényesség és a "most én megmutatom nektek" elv működik bennünk, addig ellene megyünk magunknak.
Egyetemes törvény ez, hogy "Tiszteld szüleidet"...bármilyenek is.
Lehet, hogy sok fájdalmat okoztak nekünk, de ezt kellett mutatniuk, hogy felébredjünk.
Valahol mindenkiben benne van az, hogy meg akarja mutatni azt, hogy miben tévedtek és majd ő helyre rakja őket.
Én is így voltam Anyámmal...pedig nagyon sokat köszönhetek Neki.
Ő tanította meg nekem azt, hogy mindenemet osszam meg a másikkal.
Anyámban akkora szeretet van ilyen téren, hogy ez nagyon ritka. Ennek ellenére nagyon nagy a dac is benne.
Ezt a dacot már nem támadásnak veszem, hanem tükörnek, bennem is megvan ugyanez a dac...elfogadom, hogy tovább léphessek.
Meg kell tennem, mert így csak egy helyben toporgok és nem leszek hiteles. Beszélni könnyű, nagyon tudom osztani az észt.
De belátom hogy vannak pillanatok, amikor hallgatónak kell lennem.
Ez is az alázatosság leckéje. Ha nincs alázatosság, akkor semmi sincs.
Az alázatosságnak a megfelelő, ideális mértékben helye van bennünk.
Alázatosan elfogadom Anyámat és a volt Feleségemet olyannak, amilyenek.
Ezen dolgozom újra, pedig már azt hittem túl vagyok rajta.
Ez a nő irtózatom a tudatalattimból randalírozott...én ezt észre sem vettem, ültem a babérjaimon, holott a testem jelezte, hogy valami nem stimmel. A lélek mindig jelez, ha valami nem stimmel.
A fájdalom először az étertestben jelentkezik, majd később a testi szintre kerül, szomatizálódik.
Ilyen ez az élet, Isten nem ver bottal, ez elhangzott egy párszor. Nem ver, mert verjük mi magunkat a makacsságunkkal és a röghöz kötöttségünkkel.
Én is egy röghöz kötöttem magam, de a mai napon ünnepélyesen kijelentem, hogy mindent megteszek, hogy kibontakozzon bennem a női oldalam ideálisan, aminek a tükre az, hogy tisztelem a Nőket.
Meg van a hajlandóságom, a tiszta szándékom erre.
Nem véletlenül kaptam ezen inkarnációmban azt, hogy velem maradtak a gyerekek, már kis koruk óta...nem véletlen, hogy ezt a nő gyűlöletemet így törlesztem le.
Igazán érthető és logikus...egyre tisztábban rálátok erre, annak ellenére, hogy már úgy véltem, hogy tisztán látok.
Nem láttam még annyira tisztán, csak homályosan.
A női agy eleve közelebb van Istenhez, mint a férfié.
Ezt nagyon nehezen fogják elfogadni azon férfiak, akik a patrialchális rend képviselői.
Régen sem tudták elfogadni, ezért is volt a nők lealacsonyítása, a boszorkány üldözés.
Ugyan hány boszorkányt égettem el?...talán ez durva, de, ha arra gondolok, hogy milyen mélyen gyökerezik bennem ez az érzés, akkor teljesen természetes lehet ez.
A béke hozó az anyai energia...a matrialchális erő.
Ezt az erőt hagyom már jó ideje magamon dolgozni...ez az erő nem más, mint az a Szellem, ami bölcsességgel látja el az Emberiséget, hogy kilépjen abból a viselkedéséből, amiből eddig nem tudott.
Tisztelem a Nőket, sokkal könnyebben átdolgozzák a szellemit, sokkal könnyebben fejezhetik ki magukat, mert hamarabb írják át, hamarabb fordítják le...könnyebb nekik.
A női test vissza tartott egy régebbi szellemi alakzatot, nem ereszkedett bele annyira az anyagba, mint a férfi.
Ezért is az agya fogékonyabb arra, hogy dekódolja a szellemi dolgokat, hogy könnyebben kifejezze magából.
A bennem lévő régi beidegződéseim ezt nem akarták hagyni.
De most ráébredtem valamire, még jobban rálátok ezekre a dolgokra.
Valószínű, hogy addig inkarnálódok férfinak, amíg ez bennem arra a szintre nem jut, ami az elfogadás szintje.
Ha bele ragadnék, akkor egyre több olyan helyzetbe kerülnék, ami szembesítene ezzel, szembesítene a Nők bölcsességével...igen, a Nők nagyon bölcsek, elfogadom ezt a tényt...
Ez a tény sokkal többet jelent annál, mint, amit az anyagba ragadt világ gondol a Nőkről.
Egy ilyen világ lealacsonyította a Nőket arra szintre, ahol egy Nő csak mű mellekkel Nő, ahol a divat diktál...ahol a szélsőséges külsőségek uralkodnak.
A Nő máshol kezdődik...én tudom, hogy hol.

A Férfiakról is írok majd.


Sok szeretettel,
izi

2010. július 7., szerda

gondolatok (az őrszem)

No...itt nem a Sentinel c. filmről fogok írni:-)...



Esik az eső.
Egész este éreztem a hideget, de arra nem voltam képes, hogy becsukjam az ablakot.
Tegnap megterheltem magam, sokat agyaltam és nem figyeltem mennyire leviszi az energiámat.
Azt hittem túl vagyok már valamin és még mindig indulatokat vált ki belőlem...olyanokat, amiket észre sem veszek, csak akkor, amikor már jól benne vagyok.
Sokszor időben elkapom ezeket az érzéseket...ilyenkor megzabolázom, tudatosítom magamban és egyik pillanatról a másikra beleolvad a mindenségbe, mint, ha itt sem lett volna.
Ilyenkor nem végez pusztításokat bennem...ez az a tudatos átdolgozás, amiről nagyon sokan beszéltek már.
Ismerem már ezt az erőt, ami ilyenkor dolgozik, belőlem indul ki és csak magamra számíthatok vele karöltve...egyek vagyunk.
Minden nap tudatosítanom kell ezt magamban, hogy tökéletes őrszem legyek.
Igen őrszem...nem olyan elalvós...hanem éber.
Ezek a felismeréseim egyre erősebben , stabilan tartanak már.
Egyre jobban bizonyos vagyok magamban és abban, hogy helyes az út, amin járok.
Ha nem vagyunk éberek, akkor ezek az érzéseink, gondolataink nagy tarolást visznek véghez bennünk.
Ilyenkor alszik az őrszem.
De ezek az érzések amit érnek tönkre tesznek...lelassítják az anyagcserénket, barikádokat alakítanak ki a meridiánjainkban...lelassítják a csakráink forgását...a belső elválasztású mirigyeink nem tudnak ideális mennyiségű hormont elküldeni oda, ahová szükséges...egyes szerveink vérellátása csökken, a hajszálerekben alig csörgedezik a vér...
Tegnap aludt bennem az őrszem.
Sokan úgy vélik, hogy megengedhető ez...talán így is van egy szintig.
Én úgy vélem, hogy sokkal több vagyok már annál, hogy az állati ösztöneim uralkodjanak rajtam. Persze ez még nem jelenti azt, hogy mindig éber leszek.
Tudom, hogy vissza esek és újra felkelek.
Ennek ellenére érzem azt az erőt, amivel egy vagyok és ideális irányba indulhatok el.
Az állati ösztöneink azok az erők, amik pillanatok alatt elcsábítanak. Sokan úgy vélik, hogy ez teljesen természetes és ezzel nincs is dolga az embernek.
Igen, egy szintig nincs is, amíg az ember nem akar szellemileg fejlődni, amíg nincs szándéka kilépni abból a sablonból, amibe belekényszerítették.
Az állati ösztön egy ilyen sablon...bele vagyunk préselve...úgy, hogy bármikor a kénye kedve szerint mozgathat.
Nem véletlen az, hogy a szellemi fejlődés legnagyobb gátja a HÚS.
Ebből a szempontból nézve már egyértelmű, hogy miért is.
Amikor húst eszünk, gátat építünk...meggátoljuk azt, hogy olyan információk birtokába kerüljünk, vagyis olyan információk befogadására legyünk képesek(más szemszögből belőlünk fakadjon fel)ami legideálisabb számunkra, ami felemelő és nem anyagba húzó.
Ezt nagyon sokan nehezen értik még meg...tudom...talán akkor sem baj, ha leírom.
Akinek tiszták, őszinték a szándékai, az rálát a dolgokra.
A ragaszkodók nagy valószínűséggel hús evők.
Ragaszkodnak holt dolgokhoz...a gondolataikban is ezek a régi beidegződések az urak...nem tágítanak...mert a szándékuk nem őszinte és nem tiszta.
Mindennek van létjogosultsága.
Tehát a hús evésének is...de van egy tudatossági szint, amikortól az ember nem eszik már, mert rálát a dolgokra...rálát arra, hogy mennyire gátja az életnek...a fizikális test egészségének, az ideális szellemi dolgok befogadásának.

Kívánom, hogy érezd át a sorok mögötti lényeget, eszenciát.
Azon is érdemes elgondolkodni, hogy mennyire vagyunk önmagunk, amikor állatok vagyunk?
Az ember elindult afelé, hogy EMBER legyen és nem állat.
Sok szeretettel,
izi



(kedo rajza, címe...Őrszem)

ui...ha megakadtál és nem tudsz tovább lépni, állj le a hús evésével...pontosabban határozd el, hogy a sejtjeid ideálisan fognak hozzá állni ehhez a dologhoz és szép fokozatosan át áll a szervezeted.
Én is így tettem, ezért is vagyok ebben ennyire biztos.
Eleinte nem lesz könnyű...tudom...de megéri.
Nem fogytam el, amióta nem eszek húst...az egészségem is sokkal jobb.
Nem bűzös a székletem.
Minél több húst eszünk, annál elviselhetetlenebb szagok jönnek ki belőlünk...hirtelen ennyi:-)

Most itt tartok...ez egy folyamat.

2010. július 6., kedd

ötvözet

Két irányzat létezik...az egyik kint keresi a megoldását...kint keresi Istent.
A másik bent keresi, a lelki világa mögött keresi a megoldását...Istent...önmagát.
A vallások is így alakultak ki Atlantisz után...az egyik úgy vélte, hogy neki van igaza, a másik is úgy vélte, hogy neki van igaza.
Kinek van igaza?
Egyiknek sem és mindkettőnek.
A kettő ötvözete az, ami meghozza a megoldást.
Kint, a látható világ, az érzékelhető világ mögött is ugyanaz van, mint a lelki világunk mögött...
Amikor úgy látunk, hogy ez a kettő egy, akkor a megoldások elindulnak felénk. Amíg nem, addig elválasztottságban, kétségekben, elkülönültségekben élünk.
A vallásokkal egy baj van, ha fogalmazhatom így, nem járja át az élet.
Mi az az erő, ami élettel telíti...mi az a külső impulzus, MEGTERMÉKENYÍTŐ erő...ez a MEGVÁLTÓ erő...Krisztus.
Itt nagyon fontos, hogy nem szabad összekeverni Krisztust Jézussal.
Miért is?
Azért mert pontosan ez az erő hatotta át Jézust, hogy átszellemesedhessen, az alacsonyabb testei(fizikális, éter, asztrál)élettel telítődjenek.
Milyen élettel?
Azzal az élettel, aminek át kell járnia a vallásokat, ami a bebetonozott, dogmatikus falakat ledönti.
Minden vallásban ott van a törekvés, de elfelejtik, hogy az egyik oldalt szolgálják.
Amikor az Emberiség felnő ehhez a gondolathoz, hogy a MEGVÁLTÁS nem jelent mást, mint azt, hogy felfogjuk igazi minőségében KRISZTUST..abban a minőségében, ami megengedi az EGYséget...ami összetartó erő és nem széthúzó.
Krisztus megtermékenyítette Jézust, ahogy az Emberiséget is és a Földet is.

Aki csak kívül keres, vagy aki csak belül keres, az egyoldalú.
Aki kívül keres, az a férfi aspektus, aki belül az a női.
Krisztus össze hozza, ezt a kettőt...itt van az igazi nász.
Ha ebben a modern felfogásban(ami nem is modern, csak annak, aki eddig nem ismerte)tekintünk a világunkra, a vallásokra, akkor hamar megbékélhetünk még akkor is, ha szörnyű vallási konfliktusok, tragédiákat élt meg a világ.
Az Új szövetség ereje ezen felül kerekedik.
Sajnos a mai filmek tömkelege nem ebben a szellemben készült. Még mindig arra ösztönöz, hogy dobjunk vissza kővel, ha megdobnak kővel...ezért sem ajánlatos ezen filmek nézése, legfőképp akkor, ha nincs rálátásunk ennek igazi romboló hatásáról.
Mit is tehet egy ilyen film?
Ha folyamatosan ilyen szellemben élünk,. akkor ez egyenlő azzal, mint, ha imádkoznánk...meditálnánk, mert pontosan ez a szellem az, amit befogadunk. Sokan észre sem veszik mennyire meg vannak vezetve.
Egyesek nevetnek ezen, mert az egójuk annyira erősen befolyásolja őket, hogy el sem tudják képzelni, mennyire nem ők irányítják az életüket.
Pedig, ha rálátnának egyszerűen leülnének...mert azt látnák, hogy az orruknál fogva vezetik őket.
A nacionalizmus az egyik ilyen legjobban megvezető dolog.
Észre sem veszik, hogy ezzel az elválasztottságot erősítik.
Idővel mindenkinél lecsengenek majd ezek a dolgok, addig is azt kívánom, hogy éljetek igazi életet, olyat, amiben ti vagytok a saját sorsotok TUDATOS kovácsai.
Sok szeretettel,
izi

2010. július 5., hétfő

reggeli gondolatok

Ma nem mentem futni...tegnap sem.
Masszőrhöz kéne mennem, meg találni egy szúnyog csípés vakargatót. Van ilyen?
Elfáradt a testem egy kicsit...a vádlimnak adok egy kis pihenőt...
Gondoltam reggel, hogy haragszok egy kicsit magamra, mert nem kelek fel korán...de mégse tettem...
Szerintem holnap reggelre regenerálódok.
Ma egy kiadós séta lesz a porondon...
A gyerekek még alszanak...
Ettem finom paradicsomot és a mai napon sokkal több vizet fogok inni, mint tegnap.


Észre vettem, hogy mióta többször együtt vagyok a gyerekekkel, sokkal bújósabbak.
Azon vitatkoztak már több este is, hogy ki aludjon mellettem...pedig ilyen vita már több éve nem volt.
Sőt...azt is kitalálták egymástól függetlenül, hogy eljönnek velem korán reggel futni.
Ezen nagyon elcsodálkoztam, de elmondtam nekik, hogy ez az én kis meditációm, ebből nem engedek...itt egyedül kell lennem.
Mondhatom úgy, hogy, ha ezt nem tudnám így megoldani, már nem élnék.
Mindenki életének szerves részének kell lennie legalább egy óra, amikor önmagában, önmagával tud lenni a természetben.
Sokan gondolják úgy, hogy amikor másokkal mennek ki a természetbe, akkor is ugyanazt a minőséget kaphatják.
Ez bizony nincs így, de úgy vélem ezt csak az tudja, aki tapasztalta.
Az emberek többsége olyan helyeken érzi jól magát, ahol sokan vannak és adnak az élvezeteknek.
Ez is helyén való egy darabig, amíg rá nem ébredünk arra, hogy van egy sokkal minőségibb, tisztább élet is.
Amikor belekóstolunk ebbe a világba, ahol nem mutogatjuk magunkat senkinek, ahol nincs alkohol, cigaretta, kábítószer...akkor döbbenhetünk rá arra, hogy eddig miben éltünk.
Persze eleinte nagyon sokszor vissza eshetünk és úgy érezhetjük, hogy kimaradunk valamiből.
Én is így voltam...sokszor úgy véltem, hogy, ha nem megyek ki a hétvégén a haverjaimmal, akkor kimaradok valami nagy dologból.
Rá kellett jönnöm, hogy semmiből sem maradok ki.
Mindig ugyanazok a megszokott anyagba döngölő dolgok...erre már nincs szükségem
Lesznek, akik azt akarják majd velünk elhitetni, hogy befásultak vagyunk...mert, aki nem jár ki, annál nem stimmel valami.
Nem kell ezekkel az emberekkel foglalkozni, ők addig fogják mondani ezeket, amíg stabilak nem leszünk.
Ez a rálátás azt eredményezi, hogy sok "barátot" veszíthetünk.
Az, hogy jelenleg úgy vélik az emberek, hogy a szórakozás azt jelenti, amit csinálnak...még nem jelenti azt, hogy ebben nekünk is benne kell lennünk.
Ha látnánk az étertestünket egy ilyen buli után(itt nem az ideális mértékről beszélek), úgy vélem nagyon sokan belátóbbak lennének.
Igen...ezek a bulik energia rablók, annak ellenére, hogy úgy tűnik mindenki happy.
Egy nagy üresség marad utána, ami megköveteli a következő bulit is...és így tovább.
Az alkohol egy darabig segít abban, hogy a fellegekbe járjunk...de másnap az energia szintünk szinte nulla.
Ezzel vitatkozhat az, aki ereje teljében van, mert az ő regenerálódási ideje sokkal rövidebb, sokkal jobb az anyagcseréje...ezért ő úgy véli, hogy sérthetetlen és rá ezek a dolgok nem vonatkoznak. Tudom, mert én is ilyen voltam.
Ezek a szélsőségeink...ebben a minőségünkben is ildomos megismerni magunkat, hogy ráébredjünk arra, hogy ez a "védett"állapotunk nem tart örökké...egyszer csak a testünk jelezni fog...először annyiban, hogy tovább leszünk másnaposak, majd később olyan dolgokkal is, ami már egyáltalán nem lesz kellemes.
Aki ebből az ördögi körből nem tud kiszállni, számolnia kell ezekkel.
Amikor én kiléptem, akkor én voltam a fekete bárány a haverjaim szemében.
De életem egyik legnagyszerűbb döntése volt.

Ezek a pótcselekvések, amikor ital után nyúlunk...stb...ezek mind eltávolítanak attól, amik vagyunk. Az ital és a többi"finomság" egy olyan világba visz el, aminek az igazi megfelelője az az állapot, amit akkor érhetünk el, ha megbékélünk magunkkal.

Ennek ellenére mindenki csinálja úgy, ahogy szeretné...talán nekem sem lehetett volna akkor ezt így megmondani, mert eltanácsoltam volna valahová:-).

Szeretettel,
izi

2010. július 3., szombat

őz...sikló...visszhang

Most értünk haza.
Nagyon jól éreztük magunkat, ma már elmaradt a sírás, pedig tegnap előtt ugyanerre jártunk.
Most nagyon kellemesen el vagyunk fáradva...ez annyira jó állapot.
Eljutottunk egy olyan helyre, ahol még soha nem jártunk...katarzis érzésünk volt, annyira szép volt a kilátás.
Balázs és Szandra kiabáltak egymásnak és azt vettük észre, hogy visszhangzik...utána egyfolytában ordítoztunk.
Később mikor elindultunk lefelé, találkoztunk egy emberrel és az megkérdezte tőlünk, hogy mi kiabáltunk-e, mert úgy gondolta, hogy valaki bajba esett, azért kiabál.
Elmondtuk neki, hogy mi játszottunk a visszhanggal.
Az állatokkal is nagyon közeli viszonyba kerültünk.
Szandra úgy megijedt egy őztől, hogy Balázs meg Szandra sikításától rémült meg.
Egy őz kiugrott a bokorból, közvetlenül mellettünk.
Szegényke nagyon megijedhetett...ma reggel már egy nyúllal találkoztam, most meg az őz, teljes közelről.
Még meg sem nyugodtunk, amikor Szandra meglátott egy hatalmas siklót...én még ekkorát nem láttam...persze megint óriási sikoltás(Szandra)...Balázs meg azért ijedt meg, mert Szandra sikoltozott.
A sikló pillanatok alatt eltűnt, a kövek között még kerestük, de már nem találtuk...a fű is nagyon nagy volt, nagyon hamar el tudott rejtőzni.
Nem csoda, hogy aki lent sétált azt hitte, hogy valami tragédia van a hegyen:-)...akkora élmény volt ez a túra...egyre jobban szeretem a természetet...úgy vélem, hogy a gyerekek is.

Az élet szép...le a kalappal a gyermekeim előtt...nagyon ügyesek és erősek:-).
Szeretettel,
izi

Ui...az állatokkal kapcsolatban még azt elfelejtettem, hogy minden nap csapódik hozzám "valaki", amikor futok...volt, hogy két kutyus jött le velem végig, nem tágítottak...volt, hogy egy csepp, nagyon fiatal cica várakozott az autóm alatt, amíg elmenetem futni...azt hittem nem vár meg...de ő úgy gondolta, hogy cirógassam még...elvoltunk a fűben egy fél órát, utána haza jöttem...sajnos másnap már nem találtam, remélem jó kezekbe került.
Kíváncsi leszek, holnap mit hoz a sors elém...