Miért is annyira fontos ez?
...
Egy dolgot megint elfelejtettem leírni...egyszerűen csak annyit, hogy ez az írásom és a többi is csak tájékoztató jellegű...nem kívánkozom megváltoztatni a világ nézetét senkinek, még Neked sem:-)
Hol is tartottam...ja igen...a mesterséges térről szeretnék írni.
Ez motoszkál mostanában a fejemben.
Mielőtt mélységében belemennék ki is szakadok ebből térből és elmegyek futni...így egy természetesebb térből visszatérve tudok következetesebben, őszintébben szólni.
Talán így még erősebben kiérzem majd a kontrasztot és még tisztábban tudok közölni.
Majd meglátjuk.
folyt.köv.
...megjöttem.
Kellemeset futottam...eleinte repültem, de utána rá kellett jönnöm, hogy vissza kell vennem a tempóból, mert kezdtem fáradni.
Érdekes most nem a lábam adta fel, hanem a légzésemre nem figyeltem kellő módon.
A lényeg az, hogy soha nem bánom meg, ha kizökkenek ebből a világból.
Az én világom pedig már nem olyan, mint a nagy átlagé...az én világomban jobban meg vannak szűrve már a dolgok, a szűk környezetemben kevesebb zavaró tényező van.
Így is elég sokszor ahhoz, hogy kizökkenjek, hogy beledöngöljem magam a földbe, hogy a félelmeimbe zuhanjak.
Egy mesterséges világban élünk.
Teljesen elszakadtunk a természettől.
Sokaknak talán ez nem is baj...már annyira megszokták.
Ilyenkor már sokszor csak az segít(tudom ez morbid, hogy segít), ha betegek leszünk.
Betegeknek kell lennünk, hogy kimozduljunk ebből a világból, mert az amikor nem működünk rendesen arra ösztönöz, hogy kezdjünk bele valami más életmódba, valami másra figyeljünk.
Persze nem feltétlenül van ez így mindenkivel, nem várja meg mindenki azt, hogy a teste leamortizálódjon.
Hogy miért is vannak makacsabb emberek, azt csak az Isten tudja:-).
De az biztos, hogy amíg ebben a mesterséges térben élünk és nem mozdulunk ki belőle semmi jóra nem számíthatunk.
Az egész világ erről szól...nincs idő kimozdulni otthonról senkinek, nincs idő a munka terheit leraknunk, mert otthon a négy fal között vagyunk, ha van egy kis szabad időnk.
Itt a nagy többségről írok...van, aki már belátóbb és felfedezte ezen mesterséges tér ártalmas mivoltát...ebből kifolyólag lép, mielőtt teljesen lebénul.
Hogy is bénulhatunk le?
Úgy, hogy teljesen bábokká válunk, mindent elhiszünk, amit a média mond, fel sem merül bennünk, hogy ez az egyetlen csatorna, amiből szellemileg táplálkozunk.
Ebből a csatronából árad felénk a butítás...hihetetlen, hogy milyen szervezetten van ez megoldva.
Úgy van beállítva, hogy az ember örüljön is, hogy ilyen dolgokat hall, hogy egyáltalán lehet egy sík képernyős hatalmas plazmatévéje...vagy lcd...mindegy.
Az élet értelme ebben a mesterséges világban az, hogy gyűjtögessünk...mint, ahogy beállították a történelemben az ősembereket, hogy gyűjtögetniük kellett...igen...a modern kor emberének kell gyűjtögetnie, mert így lesz valaki...az ősembernek meg nem kellett, mert ott volt mellette minden, készen...fogyaszthatóan, bőséggel.
A gyűjtögető társadalomban élünk.
Elgondolkodtam pár napja, hogy tényleg annyira kielégítő az egyeseknek, hogy minden pillanatukat az foglalja le, hogy milyen új dolgot vegyenek.
Próbáltam magam beleélni, hogy engem is elragad e ez a szellem, de hála az égnek nem találtam benne motivációt. Már nem...biztos, hogy meg kellett tapasztalnom azon énemet is egykor, hogy hajtottam az anyagi javakért.
Egyszer meg eljutottam oda is, hogy kezdtem felismerni, hogy nem az az igazi kincs, ami anyagi, hanem az, ami bennem örökre megmarad, az az egységtudat és szeretet, ami minden életemben végig kísér.
A tapasztalataim gyümölcséből mindig életet haraphatok.
Az, hogy mi indított el azon az úton, hogy van fontosabb is, mint az anyagi javak nem tudom, lehet, hogy egy komoly betegség előző éltemben, mert ezen életemben soha nem vágytam gazdagságra. Meg volt bennem a megelégedés...legyen annyi, ami ideális.
Mindig is ezt éreztem és megköszönöm az életnek, hogy megtanított rá.
Persze voltak kisebb elragadtatásaim, de az nem vészes.
Viszont kaptam másból eleget, ami megoldásra vár:-).
A SZERETET TERÉT kell magunk körött kialakítani, hogy a MESTERSÉGES TÉR nem legyen bénító hatással ránk.
A legtöbb Ember nem rendelkezik olyan kis területtel, birtokkal, földdel, hogy minden mesterséges dolgot ki tudjon iktatni.
Akinek van, az tudja, ha nem is tudatosan, csak valahol érzi, hogy mennyivel másabb az a közeg, mint ahol állandó impulzus alatt tartanak minket.
Ennek a butításnak folyamatosnak kell lenni...ehhez minden eszköz meg is van...de csak mesterséges térben érhetik el ezeket a hatásokat.
Egy TERMÉSZETES térben ez lehetetlen.
A TERMÉSZETES térben ezért is erősödik az immunrendszerünk az ideális felé.
A MESTERSÉGES térben viszont csak romolhat az egészségi állapotunk.
Ezért is az a sok betegség, amit a sok-sok év során sem tudtak megszüntetni...miért is?...mert ebben a térben nem is lehetséges.
De amíg ez a felismerés el nem jut az agyunkig, addig nem is fogunk ezzel foglalkozni, mert a megszokott kis életvitelünkön nem is nagyon akarunk változtatni...jobb nekünk az állandó.
Azt hisszük, hogy az állandó az a stabil és ez védelmez minket mindentől.
Pedig, ha tudnánk, hogy egy olyan állandóban vagyunk, ami egyáltalán nem védelmez, sőt inkább csak rombol, akkor talán meglepődnénk.
Ezen gondolatok, csak akkor fogalmazódhatnak meg bennünk, ha van lehetőségünk kizökkenni abból a mesterséges térből, ami a világon jelenleg mindenkire nagy hatással van.
A SZERETET terét kialakítani egyénileg kell.
Minél többen felébredünk, annál nagyobb teret tudunk kialakítani.
Kezdetben elég a tiszta, őszinte szándék a felé, hogy kimozdulunk ebből a térből.
ha már csak egy kicsit is változtatunk az életvitelünkön, előtte a szemléletünkön, akkor már olyan erővel fogunk rendelkezni, ami elkezd valami változást hozni a világunkban.
De amíg be nem látjuk, hogy mi is segítjük ezt a mesterséges világot azzal, hogy nem mozdulunk ki, szélsőségesen hajtunk az anyagi javakért, mérgezzük a természetet, saját magunkat sem kíméljük(cigarette, alkohol)...addig mi is terroristák vagyunk.
Tudom ez durva, de ha belegondolunk, amikor cigizünk terrorizáljuk magunkat.
Az igazi terroristák mi magunk vagyunk az által, hogy csatlósai vagyunk ennek a gépezetnek.
Nem akartalak megsérteni ezzel, csak gondolkodom...ha nem így látod, akkor az sem baj...majd egyszer össze cseng a gondolatunk.
Mindenki menjen és tapasztaljon...csak arra kell vigyázni, ha már a szervezetünk vészjeleket küld, ahogy a Földünk is ezt teszi.
Amikor egy olyan helyen leülsz a természetben, ahol távol vagy minden mesterséges dologtól, akkor fogsz tudni igazán gondolkodni, odáig nem nyúlik el a mesterséges világ keze...ott már nem hat rád a manipuláció...csak addig, amíg hagyod, hogy a gondolataidból felszökjenek, mert már annyira beléd vétsek dolgokat...de csak itt van igazán lehetőségünk arra, hogy felül írjunk dolgokat, hogy a belátásunk révén felfakadjon bennünk az az ŐSERŐ, amivel már igazán önMAGunk lehetünk.
Ezért sem nem mindegy az, hogy a négy fal között töltöd -e a életed, esetleg mesterséges létesítményekben...vagy a természet lágy ölén, ahol a SZERETET tere körbe ölel.
Sok szeretettel,
izi...az ősember, köszönöm szeges ezt a nevet:-)...Te is Ősember vagy:-)
ui...amikor a természetben vagy megnyílhat számodra igazán egy másik szellemi csatorna...ugyan egy mesterséges térben, környezetben is lehetséges...de nem olyan mértékben, mint egy ilyen térben.
Talán akad olyan Ember a Földön, aki már a Mesterséges térben is ugyanúgy érzi ezt a csatornát, de a nagy átlag még nem tart ott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése