bármit

Bármit is teszünk(vetünk el), annak gyümölcsét learatjuk. Nem feltétlenül ezen életünkben...de az biztos, hogy minden önző gondolatunkból fakadó cselekedetünknek lesz következménye. Egy felelős politikus döntéseinek kihatása lesz arra az életére, amikor már más testben fog leszületni...talán akkor elcsodálkozik, hogy miért is ilyen a világ...miért nincs tiszta víz, miért ölik egymást az emberek...stb.
Lehet, hogy én is éppen ezért tapasztalom ezt a káoszt, mert előző életemben nem voltam következetes?...minden lehetséges.
Az biztos, hogy mostanában nagy leckéket kaptam és az élet felszólított arra, hogy lássak másként.
Érezzem át azt, amit gondolok, amit mondok, amit cselekszem.
A szavainkat nem szabad már üresen elengedni magunkból...észre kell vennünk, hogy minden szavunkkal teremtünk.
Ha nem őszinte szándékokkal van átitatva, akkor teremtjük az őszintétlenséget...a hazugságot...a korrupciót.
A döntés képtelenségünk, bizonytalanságunk szüli a káoszt...a K(á)OSZT.
Amíg ki nem szakadunk abból a viselkedés mintából, amiben élünk, addig nem várhatunk el semmilyen változást a helyén való irányba.
Kis szigeteket kell alkotnunk önmagunkban, önmagunkkal.
Ebben a szigetben meg kell teremtenünk a békét...de csak úgy, ha mi magunk válunk saját magunk békéjévé.



Együttérzéssé kell válnunk, szeretetté, ideális bőséggé, nyugalommá, határozott ideális döntéssé, mosollyá...belőlünk kell, hogy felfakadjon az, amit a külső körülményeinkben tapasztalni kívánunk.
Nagy feladat ez.
Főleg azért, mert a torz beidegződéseink foggal-körömmel ragaszkodnak hozzánk.
Szinte már fáj feladni azt, ami eddig sem szolgált minket, de úgy belénk táplálták ezt a viselkedés mintát, hogy mi sem akarjuk elengedni.
Ezért is van az, hogy az emberek nem tudnak változni és szinte lehetetlenségnek tűnik, hogy megérintse őket az a szellem, ami segítő szándékú...ezt a segítő szándékot sajnos még támadásnak vélik.
Érthető...de ez nem jelenti azt, hogy aki esetleg rálát a dolgokra ne érezhesse tiszta szívéből, szent őszinte meggyőződéséből, hogy amit tesz, annak van igazán értelme, haszna.
Én szent, őszinte meggyőződésemből szólok Hozzátok.
Egyre biztosabb alapokon áll a hitem...persze mindig vannak, akik megpróbálják ezt megingatni.
Néha sikerült is, de ez nem keserít el, sőt egyre jobban érzem, hogy erősödök.
A béke szigetét(a szeretet terét) alakítom...először magamban...ehhez nagyon sok mindent fel kellett rúgnom, ami régi és már nem szolgál.
Ilyenkor a világ azt akarja majd bebizonyítani, hogy butaságokat csinálok(csinálunk)...semmi értelme annak, amit teszünk, mert úgysem változtatható meg a világ.
Elhiszed Te ezt Nekik?...mert én már NEM.
Most vetek...lehet, hogy szánalmas néha az, amit csinálok(tudom Ti tiszta szívűek nem így gondolkodtok rólam, köszönöm), de aratni is csak azt arathatom, amilyen magot elültettem és amilyen szeretettel gondoztam , locsoltam...pedig még semmi sem látszódott, ahogy talán most sem...de egyszer csak felszínre tör valami...:-)



Sok szeretettel,
izi