2015. április 26., vasárnap

korrumpálja

"A világ korrupt."

Ez hazugság.
Az ember korrupt és korrumpálja a világot.
Tisztelet a kivételnek,

A legszörnyűbb az, hogy a korrupció már társadalmilag elfogadottá vált, válik.
A csalás, a lopás, az erkölcsi züllés lassan kívánatos lesz, az erkölcsi lealacsonyodás, a gazemberség mértéke minden porcikánkban érezhető.
A fiatalok körében (és nem csak a fiatalok körében) egyre erősödik az a nézet, hogy menő csak az lehet, aki ezen erőnek eladja magát.
Persze minden lélek tanulja magát és a tanulópénzét meg is fogja fizetni, de amilyen mértékben lefokozódott a tudatosság ezzel kapcsolatban, az már veszélyes.

Ezen félresiklásaink gyakran nagyon mély lelki traumát okozhatnak, amikből kilábalni nem egyszerű.
Főleg úgy, hogy antidepresszánsok hadával vagy egyéb tudatmódosító szerek hatása alatt elvesztjük azt a kis kapcsolatunkat a magasabb Énünkkel, ami még gatyába rázhatna bennünket és nem leszünk LELKI RONCSOK.

Belső tárgyalótermünkben ezzel szembesíthetjük magunkat, még időben megkérdezhetjük magunktól, hogy tényleg a korrupció, a gazemberség, a hazugság, a csalás, a lopás a megoldásunk?
Ténylegesen ez az a járható út, ami kielégítő számunkra?

Vagy esetleg felfogjuk, hogy a sorsunk nem véletlenül helyezett abba a kiindulópontba, amiben voltunk, amikor megszülettünk.

Mit tudok ebből kihozni?

A karmánk soha nem felejt.
Nem kaphatunk protekciót ebben, max. olyat, hogy tudatosan felfogjuk azt, ami jelenleg van és az a determináció, amit megélünk, az nekünk jár.

A nyavalygás, az önsajnálkozás semmiképpen nem hozza el a kellő megoldást, csak még több bajt hív elő, amiben még szarabbul érezhetjük magunkat. Na jó, komfort hiányosan.

A kísértéseink belülről jönnek, nem kívülről.
Senki ne ringassa abba a hibába magát, hogy egy külső esemény kényszerítette abba a moráltalan viselkedésébe, amit tett.

Csak a szellemi és akarati fölényünk segíthet abban, hogy ezt belássuk, a magasabb Énünkkel való tudatos kapcsolatunk.

Tehát a világ nem korrupt, hanem az ember az benne, ha hagyja magát megvezetni és ezáltal hazudik magának is tovább, várva a csodát, ami sajnos így nem jön el, csak a külsőségek mámorában néha elélvezhet egy pillanatra. Ennek rabsága viszont olyannyira kényszerítővé válhat, hogy minden moralitást feladhat az ember, mert még nem látja, hogy a lelki békéje nem ezektől függ.

Az önmagunk felé vezető út tele van mellékvágányokkal, mehetünk arra is, mert létjogosult.

De arra nem hivatkozhatunk mindig, hogy "minden út Rómába vezet", mert a lelkünk jelezni fog valamilyen kellemetlen tünettel, vagy esetleg kellemetlen élethelyzettel, ami megállásra kényszerít(het).

Jelenleg annyira leterhelt karmával vagyunk megáldva, hogy ilyen nehéz szinte soha nem volt még.
(ezt Rudolf Steiner mondta az ezredfordulóval kapcsolatban)




Egy kis vigasz, ami talán még erősebbé tehet bennünket.

Vigyázzatok magatokra!

2015. április 16., csütörtök



" Az összes gabonafélében ugyanolyan arányban állnak egymással a fehérjék, zsírok, szénhidrátok és ásványi anyagok, mint az anyatejben. Ezt Heupke fedezte fel..." Dr. Gerhard Schmidt

Sár hegy ma



(A képre kattintva kinagyíthatod)









2015. április 2., csütörtök

principium


                                                  (A képre kattintva kinagyíthatod)

szabadabbak



Ezen mondat sokakban nem a szabadság érzetét kelti, hanem pontosan a rabságét.
Ez csakis attól függ, hogy a lelkünk a kiszámíthatóság illúziójában vert gyökeret, vagy a kiszámíthatatlanság szabadságát érzi stabilabbnak. 

sült fokhagymás zeller