2017. június 28., szerda

kányikula




elcsépelt




Milyen elcsépelt dolognak tűni, pedig mennyire igaz:
A külsőségekből ítélünk, a külsőségek határozzák meg a viszonyulásunkat.
Persze ebben is vannak kivételek, de nagy általánosságban egyértelműen igaz ez a mondás.
Döbbenetes módon jellemző korunkra ez.
A külsőnk ápolására fordított idő sokszorosa annak, amit a lelkünk ápolására fordítunk.
Képmutatásink alapja az, hogy a lelkünk táplálására fordított időt haszontalannak tartjuk, nincs igazán látványossága, nem lehet vele arcoskodni.
A külsőn ápolásával már hamarabb megtérül a befektetett munkánk, mert azonnali elismerést szerezhetünk. Erre nagy szüksége van az egonknak, mert a lelkünk haldoklik.
Silány lelki életünk következményeként állandó koldulásra vagyunk ítélve mások részéről és állandó bizonyítási kényszer vezérel, nem véletlen a sok szélsőséges motivációs tréning és videó.
Ezekbe kapaszkodunk, miközben ezen tréningek sem adnak igazi , ideális lelki tartást, lelki biztonságot, bizonyosságot.
Mégis ez a könnyebb, nem véletlenül ennyire népszerű.
Az igazi önmegismeréshez , lelki gazdagsághoz vezető út rögös és nehéz.
Ez az út azt is kéri tőlünk, hogy a szélsőséges külsőségek ápolásáról térjünk át az ideálisabb, finomabb testi mozgásokra, harmonikusabb életvitelre.
Korunkra egyre jellemzőbben férfiasodnak el a nők és nőiesednek el a férfiak.
Pedig ezen változás csak annyit szeretne kérni tőlünk, hogy pl. egy férfiban jelenjenek meg a női vonások, de nem szélsőségesen, csak egy kicsit merje jobban megnyitni a szívét.
A nőnél meg pont fordítva, merjen ne csak az érzelmeire hagyatkozni.
De ezen változtatásokba ott csúszik a hiba, hogy nem állnak meg időben és elférfiasodott nőkkel és elnőiesedett férfiakkal szembesülünk, akik észre sem veszik ezt magukon, mert nincs ideális viszonyítási alapjuk.
Sorsfeladataink egyénenként határozzák meg azt, hogy mivel lesz nagyobb nehézségünk, milyen érzelemmel nem fogunk majd bírni, mennyire fog letaglózni egy olyan élethelyzet, ami esetleg másnak nem is okoz problémát.
Karmánk súlya sokszor elviselhetetlennek tűnik, pedig van hozzá ideális lelki erőnk, ha teszünk érte.
De itt jön a lényeg, amit mindenkinek saját magának kell megértenie, feldolgoznia.
Senki sem avathat be semmibe, senkisem oldhatja a karmánkat, még akkor sem, ha ezt valaki váltig állítja és különböző beavatásokra invitál.
Egyedül mi magunk dönthetünk magunk fölött, de ebben a döntésben szerepet játszik az is, hogy tudomásul kell vennünk életünk determinált részeit is.
E nélkül halott minden próbálkozás és a lelkünk még szomjasabb lesz és azért pótcselekvésből a külsőnk szélsőséges ápolására fordítunk majd csak időt. Ez az álbiztonság sajnos most a legmegbetegítőbb a látszat ellenére is.
Ezen gondolataimmal kívánok csodás, tudatos napot neked. :)



2017. június 27., kedd

1.Szeretet nélkül mit ér az élet?

2. Félelmek nélkül nem fejlődhetünk, félsz a félelemtől?

3.Rabnak érzed magad?

4.Más életét jobbnak tartod a tiédnél?

5.Hálás vagy most valamiért?

6. Gondoltál már arra, hogy minden ami körülötted van, annak ott kell lennie?

7. Törekszel arra, hogy javíts a viszonyodon magaddal?

8. Felfogtad már azt, hogy a megfelelés csapdájában csak energiát veszthetsz?

9. Megfigyelted már magad kívülről, észrevetted-e már azt a fejlődést, amin végig mentél ezen  életedben?

10. Érzéseid hirtelen változásaira felfigyeltél már, tudatosítod-e ezeket?

2017. június 26., hétfő

szülőként




Gyermekeinket végig kísérjük földi utukon.

Néha nagy nehézségekkel, de alapvetőleg hatalmas szeretettel.
A konfrontálódások nehézségei a közös próbánk, hogy felismerjük - e egymásban azt, hogy nem véletlenül kerültünk egymás közelébe.
Szülőként a legnehezebb az elengedés, persze ez is egyénenként változóan viselhet meg.
Gyermekeink lelki fejlődésében nagy szerepet játszhatunk, nem csak a fizikális gyarapodásában.
Silány szellemi táplálékkal okozhatunk a legrosszabbat, aminek eredményeként a létbizonytalanságot erősítjük.
Látszólag elegendő csak a külsőségekre összpontosítani és a világ elvárásainak megfelelve kisajtolni mindent a gyermekekből, de hosszabb távon hatalmas űr keletkezik így a lelkükben.
"Mióta a szellemi világnak mint világunkat az utolsó porcikájáig átható létezésnek nehogy a tudata, de a sejtése és az emléke is eltűnt az emberiség életéből, azóta bajban vannak az emberek egymással."
G.Ekler Ágnes
Ezen idézet számomra alap. :)

2017. június 22., csütörtök

valóság

Az élet értelme az ÉLET.
Életünk elősorban nem a szerelműnk megtalálásáról szól, nem a családról, hanem az önmagunk megismeréséről.
Viszont ennek a sorrendnek a megcserélődése okozza a jelenlegi áldatlan állapotokat a Földön.
Hatalmas káosz uralkodik  most a lelkekben és ez a szélsőséges viselkedésminták háborújává válik majd.
Csak a testre redukálódott figyelem élvhajhásszá, ravasszá, hazuggá és pökhendivé változtatta az embert.
Nyughatatlanná, türelmetlenné váltunk, aminek fényében mindent azonnal akarunk, amit hamar meg is ununk.
Szeretetről papolunk, miközben írmagja sincs a szívünkben az alázatnak és az együttérzésnek.
Rabszolgájává váltunk a szélsőséges kívánságainknak.
Minden nap be kell bizonyítanunk létjogosultságunkat másoknak, holott ezt csak magunknak kellene már egyszer bebizonyítani.
Jelenünket nem ismerjük, mert félelmeink fogságában páncélba bújtunk és csak a jövőért aggódunk.
Szexuális aberrációink felismerésében nem segít a szabadosság, az egyetlen viszonyítási alapot nélkülöző szélsőséges liberális balgaság.
Megismerni magunkat nem ugyanaz, mint amit napról-napra sulykolnak belénk a médiából, vagy egyéb fórumokon.
Sokkal nagyobb erőfeszítésbe kerülnek ezek a felismerések, szembesülések, mint hinnénk, de ez az egyetlen ideális út, ahol igazi kincseket gyűjthetünk.
Nem divatos...tudom, mert ezért ténylegesen meg kell dolgozni, ténylegesen meg kell érni arra, hogy egyedül tudjunk lenni magunkkal.
Lelkünk igazi kincsei ezek a felismerések.
A leggazdagabb ember lelkileg gazdag.
Ez nem üres frázis, hanem a valóság.

ui:
Kívánságaink sokszor eltérítenek és meg is magyarázzuk azt, hogy csak egyszer élünk és ez még belefér. De vannak olyan élethelyzetek, amikor éppen nem fér bele és az élet majd egy hatalmas taslival állít csak meg, amit, ha nem vagyunk éberek, úgy fogunk érezni, hogy nem érdemeltük meg.
Számtalan pofonra van szükségünk, hogy felfedezzük életünk irányvonalát, pontosabban ideális irányvonalát, ami teljesen más, mint a többi emberé. Ezért sem szabad az összehasonlítás szélsőséges csapdájába esnünk.

            





sundown


Annyira tökéletes nap volt és annyira jól visszatükrözi ez a kép a lényegét. :)
A kép különlegessége az is, hogy a vízben fotóztam, egészen a nyakamig ért.

2017. június 15., csütörtök

szellemtelen technikák


Mindenkinek mást kell felismernie magában ahhoz, hogy jobban érezze magát. Más feladataink vannak, még ha látszólagosan azonos megélésben van részünk.
Sablon technikákkal semmire sem megyünk, mert indivídumok vagyunk és a látszólagos "sikertetchnikák" inkább csak önbecsapó heppeningek.
Mégis sikeresek ezek a szellemnek helyet nem adó, mindig kiszámítható technikák, módszerek, aminek igazán önfejlesztésre irányuló mélyreható hatásai nincsenek.
De itt(ezeken a tanfolyamokon, összejöveteleken, konfliktuskezeléseken) igazán nem is kell annyira mélyre menni és fáradtságos munkával megszenvedni(ezáltal megteremteni) önismeretünk gyümölcseit(elhitetik, hogy már megoldottad, vagy közösen megoldottátok, ami persze nem igaz, igazi hazugság mámorba visznek).
Ezen gondolataimmal kívánok csodás és tudatos napot neked.

2017. június 13., kedd

friss és dohos




Frissülhetünk és bedohosodhatunk.
Csak tőlünk függ, hogy az adott lelkiállapotunkból merre indulunk tovább.
Éppen ezért az erőt próbáló helyzethez képest mindig van egy jobb(optimálisabb, ideálisabb) irány és egy önsajnálat felé vivő irány.
Minden attól függ, hogy van -e elegendő élettapasztalatunk, vannak-e gyümölcsei már azoknak a konfliktusainknak, amiket ezidáig átéltünk.
Viszont vannak olyan élethelyzetek, amikben még nem értünk meg arra  a felismerésre, hogy előbbre lépjünk, ezért ezt is el kell fogadnunk.
Ilyenkor visszaesünk, mert ismét meg kell élnünk azon tanító szakaszokat, amik a legideálisabban szembesíthetnek magunkkal.
Számtalanszor visszaestem, de egyike ilyen konfrontálódásomat sem bánom már. Minden ilyen nagy pofon ébresztőleg sült csak el, ezért is hálát adok az életnek, az isteni elrendezésnek, hogy összeállt bennem a nagy kép.