Jól esett.
Örülök, hogy volt étvágyam, mert az éjszakám nem volt leányálom.
Régen éreztem magam ennyire elhagyatottan, ennyire nagy súly alatt.
Az utóbbi időben nagyon sok minden összejött, amit helyre kellett tennem magamban.
Advent idején ezek a megpróbáltatások egyre intenzívebben jelenhetnek meg bennünk, amit ha tudunk és tudatosítunk, enyhítheti ezen mélypontok fájdalmát.
Ezen sorok nem panaszok, hanem egy tudatos, megfontolt elfogadás részei, amik egyre tisztábban fogalmazódnak meg bennem.
Minden köntörfalazás nélkül tudom már magamat helyre tenni, ha valami hazugsággal akarom magamat ámítani, egyre jobban felismerem programjaimat, még akkor is, ha váratlanul tör felszínre egy érzés a tudatalattimból.
Fontos megértenünk, hogy a legváratlanabb pillanatban is felszínre jöhetnek nem várt érzésformulák, olyan gondolatok, amiket nehéz azonosítani magunkkal.
Advent 4 hetében ezek különösen erősen lehetnek jelen.
Advent méltóságát úgy adhatjuk vissza, ha a felületről mélyebbre tekintünk és megértjük, hogy Advent ünnepe egy csodálatos szembesítési időszak.
Korunk spirituális materialista szemlélete kellő módon elhanyagolta lényeget és minden csillogó-villogó lényegtelent megfogott és kiemelt.
A túfűtöttség ugyanolyan szélsőség, mint az érdektelenség.
Lelkünk biztonságának elengedhetetlen szembesülési szakasza Advent.
Mint mondtam már, ilyenkor teljesen elfelejtkezhetünk önmagunkról és ezáltal nagyon úgy érezhetjük magunkat, mint akiben egy csepp érték nem szorult.
Kb. ilyen érzésekkel vívódtam az éjszaka, aminek bénító prioritása elemi erővel nyomta össze lelkemet egy kis pontba.
Ebből a pontból kellett újra felépítenem magam, aminek folyamatában hála az égnek egyre nagyobb jelenléttel sikerült közreműködnöm.
csak az ilyen belső megpróbáltatásból való felállás az, ami maradandóan megmarad a lelkünk számára.
Amit ma beavatási ceremóniának mond a spirituális materializmus, az egyenlő a haszontalansággal, mert semmi másnak nem szól, mint az egonak(asztrál kis énnek), amitől ideiglenesen dagaszthatja a lelkét.
A külső ceremóniák ideje lejárt, minta mesterek ideje is.
Mégis ebbe kapaszkodnak sokan és a sokszor fájdalmas konfrontálódást inkább mellőzik az életükből.
Egy darabi élhetünk így, de amikor a sorsfeladatunk szerint valaminek el kell jönni és mi annak ellenébe megyünk, akkor bizony beindulnak az akadályoztató tényezők, amik szembesíteni akarják az embert önmagával, hogy nem jó úton halad.
Nincs olyan , hogy valaki véletlenül esik el, véletlenül töri el a bokáját, vagy véletlenül történik vele valami súlyosabb baleset.
Jó oka van a szellemnek, ahogy a lélekben hatva a fizikális testen mutassa meg annak súlyát, mennyire fordultunk el MAGunktól.
Advent első hetében az Igazságosság erényével kell szembesülnünk, vagyis a vélt igazságtalanságainkat kell elfogadás szintjére hoznunk.
Aki ezzel nincs tisztában és állandóan a sorsát szapulja, hogy ezt ő nem érdemelte meg, annak bizony lesz szembesülése magával, ami nem leányálom.
Számtalanszor éreztem, hogy nem érdemlem meg, amit kaptam, de most már jól tudom, hogy minden részletében igaz az életem.
Advent második hetében a mértékletességet és a megfontoltságot kell szembe állítanunk a mértéktelenséggel és a szélsőséges könnyelműséggel.
Az egész világ jelenleg a megfontolatlanság és a szélsőséges könnyelműség csapdájában szenved.
Mégsem méri fel a súlyát Adventnek és felületesen meggyújt 4 gyertyát.
Pedig minden egyes gyertya szoros kapcsolatban áll egy belső munkával , egy belső felébredéssel, tudatosítással, oldással.
Az igazi oldás itt kezdődik, amikor már nem csak test és lélek szintjén dolgozunk, ahogy a pszichológia és egyéb csak lélek szinten maradó terápiák, módszerek.
Mégis akkora teret hódítanak most, hogy csillogásukkal megtévesztik a frissel aspiráló lelkeket.
Van létjogosultságuk ilyen értelemben, mert kimozdításra alkalmasak, de hosszabb távon csak ezekben hinni önmagunk meghazudtolása.
Persze erre jóesetben rájön az ember.
Magukat kiválasztottnak tartott emberek hálózzák be a hiszékeny embereket, akiknek nagy feladatuk, hogy erre rájöjjenek.
Tehát mindenkinek egy hatalmas feladata van, arra ráébredni, hogy az élete igazságos, bármilyen is az. A másik pedig az, hogy egyre megfontoltabban és mértékletesebben ildomos élni.
Mindezek csakis akkor valósulhatnak meg, ha megértjük, hogy tovább kell lépnünk a test és lélek kettősségétől a test(ásványi)-lélek(asztrál)-Szellem(magasabb én, Önvaló)hármasságába.
Minden ezen múlik.
Advent harmadik és negyedik hete egyre közelebb hoz magunkhoz ebben a fénytelen időben, aminek végpontjaként megjelenik a Fény, amit igazi ajándéként kaptunk mi emberek, a z igazi reményt és megváltást, amitől igazán szabadok lehetünk. De addig is van feladatunk. Ezt a szépséget akarják egyesek lerombolni, eltüntetni, bagatellizálni.
Mi jól tudjuk, hogy azzal, hogy magunkban elvégezzük ezen munkát mással is jót teszünk, mert a morális út az egyedüli út, semmi más.
Ezen gondolataimmal kívánok tudatos, békés, átgondolt Adventet neked. :)
Ui:... ne félj kifejezni az érzéseidet, legfőképpen magadban merj szembesülni azzal, ami félelmetes.
...ne félj nem divatosnak lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése