--bizalommal--
Már nehezen hiszünk a megfoghatatlanban. Ahogy telik az idő, egyre mélyebben határolódunk el attól a részünktől, ami anyagtalan. Persze ennek nem kellene így lennie, de ami jelenleg érződik, az leginkább e felé tart.
A Karácsony alapjainak elfeledése még mélyebbre süllyesztik az embert az anyagi világba és annak csapdáiba.
Szentség nélkül Karácsonyozni annyit jelent, hogy felületessé váltunk, még akkor is, ha ezek a szép köntösök, amikbe burkoltuk látszólag pompásak.
Sokkal egyszerűbb és méltóságteljesebb ez az Ünnep, mint amivé tettük.
Az ajándékozás ceremóniájának szélsőségében pont eltűnt a lényeg, a meghittség, a konkrét összpontosítás arra, amiről szól, akiről szól.
Számomra ez elszomorító, mert ezen szabadosság nem köti igazán egymáshoz az embereket, hanem jobban eltávolítja. Karácsony szellemének jutalma az, hogy a Karácsony utáni napokban is marad valami belőle, amit az év folyamán bármikor elővehetünk, felfakaszthatunk.
Sajnos a Vízkereszt ünnepe is elvesztette igazi méltóságát az emberi lelkekben, sőt olyannyira eltűnt, hogy említésre sem méltatják. Pedig ez az Ünnep is ugyan olyan fontosságú, mint a Karácsony. Nem szabadna ennek így lennie, csak jó mélyen bele kellene néznünk a lelkünkbe, hogy mi a fontos.
Minél tisztábban megfogalmazódnak bennem ezen gondolatok, annál nagyobb erővel hiszem, hogy vannak olyan emberek a környezetemben, akiknek ez még ugyanúgy fontos, mint nekem.
Köszönöm, hogy eljutottál idáig az olvasásban és megtiszteltél a jelenléteddel. Szép Karácsonyt kívánok mára is neked. <3 span="">
ui: Persze hihetünk a semmibe is, vagy a szubjektív meglátásaink tömkelegébe, az egyetemesség nélkülözésével, így is lehet "élni", de pont ezért ilyen(olyan) a világ jelenleg, mert ez a káosz van jelen. Ami tiszteletet érdemel, azt már nem tartjuk tiszteletben, de akiben a tiszteletlenség alapjai gyökereznek, azt emeltük trónra. Elgondolkodtató, hogy ugyan miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése