2017. december 23., szombat

--negyedik--






Lassan meggyújthatjuk a negyedik adventi gyetyát.
Ez most egybeesik a Szentestével.
Ennek ellenére ugyan olyan fontos a gyertyagyújtás és tudatosítás, a negyedik erény felébresztése magunkban.
Ezen a majdnem négy héten ideális esetben nem hagyjuk magára a lelkünket, hanem a 4 erény fontosságára, tanítására helyezzük a hangsúlyt.
nem könnyű dolog ez manapság, sőt egyenesen nehéz, de azért vagyunk megáldva választási lehetőséggel, hogy olyan döntésieket hozzunk, amivel lelkünk higiéniáját tartjuk szem előtt.
Ez nem divatos mostanában ebben a formában, csak instant módon, mert a türelmetlenség ereje óriási.
Ezért is Advent ünnepe elhomályosodott az emberek lelkében, a Karácsony  méltósága is átváltozott külsőségekké, sima ceremóniává, aminek a legmélyebb értelme nem fakad fel az emberi lelkekben.
Számomra ez rossz érzés, mert az évek folyamán egyre tisztábban megértettem, hogy mindennél fontosabb az a belső biztonság, ami  semmi külső dologhoz nem kapcsolható.
Az ember Adventkor, Karácsonykor ösztönszerűen megenyhülhet, valami magasztos érzéssel még magába is nézhet, de egyre kevesebben teszik ezt, aminek következményeként olyan lényegtelen dolgok vették át a mondanivalóját, aminek semmi haszna nincs a lelkünkre nézve.
Korunk szomorú valósága az, hogy aki mélyebben tekint ezen Ünnepekre, azt már ferde szemmel nézik(tisztelet a kivételnek).Az év körforgásában ezen Szent, tiszta megemlékezések nélkül kiüresedik a világunk, egy személytelen masszává megy össze, ahol a szubjektív vélemények uralma miatt egyre nagyobba  káosz.
Betegségeink alapja ez.
Amiről beszélek, az nem dogmatizmus, nem valami rám erőltetett vallási nézet. Sokan érthettek félre az utóbbi időben, de mivel a lelkemben ez stabilan, elasztikusan megélt minőség, ezért nem törődöm velük. Egy dologra összpontosítok csak, a lényegre, arra a folyamatra, aminek fényében igazán segítségére lehetek embertársaimnak.
Félreértés elkerülése végett semmi kiválasztott funkciót nem töltök be, viszont amit úgy érzek, hogy el kell mondanom, azt elmondom.
Advent negyedik vasárnapján azért gyújtunk gyertyát, hogy a bölcsesség erénye megvilágítsa utunkat ebben a sötét, fény nélküli világban. Advent negyedik vasárnapján  érezhetjük a legtávolabb magunkat a kozmikus intelligenciától, attól a szellemtől, ami biztonságot adhat számunkra, a lelkünket összekapcsoljuk vele.
Ebben az időszakban ez a  bölcsesség segít bennünket emlékezni, hogy van remény, hogy ne anyátlanodjunk el, mert a Megváltás , a megváltoztatás ereje már közel.
Ez az erő, ami közelít felénk, ami a lelkünkben meggyújta a Karácsony fényét, arra emlékeztet.
Megszületik egy ember, akit később isteni erővel hat át Krisztus szelleme.
Jézus gyerekként még nem egyenlő Krisztussal. Ez a kapcsolat csak Vízkeresztkor történik meg, január hatodikán, ami pontosan ugyan olyan nagy ünnep, minta  Karácsony.
Ez is a feledés  bűvkörébe került már sajnos és úgy megyünk át Vízkereszten, hogy egy tudatos, tiszta , ösztönző gondolatot nem táplálunk felé.
Nagyon fontos dolgok ezek, mert egyre nagyobb szükség van ezen információkra, amivel ténylegesen átvészelhetjük lelki válságainkat, és  a világ felől áradó butaságok tömkelegétől így védekezhetünk. Tudom sokaknak nem fontos, amiről írok, de aki idáig eljutott az olvasásban, annak már a lelke nyitottabb és befogadóbb.
Türelmetlenségünk gyümölcseit is megtaláljuk később és a türelmünk gyümölcseibe is beleharaphatunk, ami finom, édes biztonsággal lát el bennünket.
A bizonytalanság hozta depressziókat csak lelki szinten megoldani nem lehet, csak látszólagos javulások lehetnek, de igazi áttörést csakis az hozhat, ha megértjük a lélek és a szellem közötti különbséget és azt, hogy Advent negyedik hetében már szoros kapcsolatot ápolhat a lelkünk a magasabb Énünkkel, amit másképpen  Szellemünknek nevezünk.
Ezen gondolataimmal kívánok neked egy tudatos negyedik gyertya gyújtást és ezután következő áldott Karácsonyt.

Nincsenek megjegyzések: