A figyelmetlenségünk hatalma egyre erősebben korlátoz a mostani világban, mert az egónk szélsőséges megnyilvánulásai mindig más felé terelnek. Az értéktelen felé nyomnak, ami még jobban kiüresítheti lelkünket, ami még silányabb lelkiséget ad. De ennek nem kell így lennie, ha megértjük a lélek fejlődésének fokozatait és életünk szerves részeinek tartjuk legnehezebb pillanatainkat. Szép fokozatos felépülésre szabad csak számítani, kisebb-nagyobb visszaesésekkel, de ez az egyedüli nem hiábavaló út. Nincs gyors fejlődés, minden tan, ami ezt állítja csak arra hajaz, hogy a könnyelműségünk és türelmetlenségünk erősebb lesz bennünk és elhisszük ezeket. De igazán ezen semmitmondó látszat tanoknak hosszabb távon semmi erőssége nem marad meg. Csak a lelkünk üressége, amit megint valamivel be kell tömködnünk.
Erről beszélek, nem mindegy mivel. Köszönöm a figyelmed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése