2017. április 28., péntek

elsősorban


https://www.youtube.com/watch?v=WsXlLODgKKA

Jó esetben megtaláljuk a kulcsot az életünkhöz, ami nem más, mint a tudatos fejlődés.
Elsősorban ez.
Másodsorban jöhetnek azok a dolgok, amik eddig prioritást élveztek, amiket eddig úgy hittünk, hogy ez az életünk alapfeladata.
Eltévelyedésünkben sok kapcsolati konfliktusból úgy szerettünk volna kijönni, hogy mi nyertünk.
Amíg ez a hozzáállás dominál, addig a külsőségek, egyéb megfelelési kényszereink fognak irányítani, amik a lelkünket olyan tápszerrel etetik, amiben már nincs természetesség, éteritás, csak anyaghalmaz.
Igazából soha senki sem nyer, mert a nyerni vágyás az egónak kell csak, mert aki az Önvalójával azonosul, annak bizony már másak lesznek az értékei, lemond a győzelemről.
Ezen gondolataimmal és fotómmal kívánok csodálatos napot neked, aki olvasod ezen sorokat. :)

..."és a végére legyen itt egy frappáns idézet a kedvenc írómtól."

2017. április 27., csütörtök

eléggé


https://www.youtube.com/watch?v=WsXlLODgKKA
Már eléggé szeretlek, hogy  elengedjelek.
Már eléggé szeretem magam, hogy elengedjelek.
Már eléggé szerelmes vagyok az életbe, hogy elengedjem magam.
Már eléggé megértettem, hogy semmit sem birtokolhatok.
Már eléggé megérett bennem az, hogy semmilyen tárgy és személy nem birtokolhat engem sem.
A szeretet létezik, a szeretet gyógyít, ettől fontosabb nincs.


                   

2017. április 23., vasárnap

fényremény


Van benned remény?
Olyan sokszor hisszük, hogy nincs.
Olyan sokszor bénulhatunk le egy váratlan esemény miatt és a régi beidegződéseink annyira bekorlátozhatnak.
Ilyenkor eluralkodik a félelem rajtunk és előrevetítjük a legborzalmasabb kifejletet, amihez érdekes módon reflexszerűen ragaszkodunk.
Mélyen belénk van plántálva ez a reakció, de semmi sem lehetetlen és ténylegesen mindig van lehetőségünk a lehető legtöbbet kihoznunk magunkból, ami által a lehető leghiggadtabbá válhatunk.
Karmikus hátterünktől függően és a sorsfeladatainkhoz mérten, ehhez arányosan tudunk változni és tanulni minden mélypontunkból.
Éppen ezért sem lehet összehasonlítani magunkat másokkal, mert ebből ered a legtöbb depresszió.
Soha nem szabad leragadni egy sikertelen próbatételnél, mert ezekből tanulhatunk igazán.
Bizalmam és reményem van már az életbe, egyre tisztábban átlátom az életem sarokköveit, megpróbáltatásait, azon emberek elkerülhetetlen jelenlétét, akik katalizátorként beindítottak bennem egy folyamatot, amit akkor talán nehezen viseletem, de jelenleg már soha nem akarnám egy pillanatát sem kihagyni.
Ugye te is így vagy ezzel és belátod, hogy igazán soha semmi baj nem történt, mert az igazi feladatunk a lelki fejlődés, ez áll mindenek előtt, még akkor is, ha ez nincs a köztudatban.
Amit ma elvetettünk, azt majd learatjuk, ezért is egyre tisztábban kell magunkhoz viszonyulnunk, hogy másokat se bántsunk meg.
Szeretettel kívánom, hogy érezd át ezen sorok eszenciáját és váljon az életed, lelked szerves részévé.

:)


2017. április 22., szombat

ritkán idézek

Kit, mit nem volnál 
képes elengedni, azt 
csupán használod.
(Fodor Ákos)

...és még egy :


Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk.

(Popper Péter)

műanyag



„a hazugság korunk közéletének alapvető sajátossága”
Rudolf Steiner 1920. augusztus 21.

Morális alapok hiányában tartunk most éppen itt, a politika a gazdasággal összeszövődve hiszi, hogy ez az ideális út.
Minimális erkölcsi józanság hiányában sürgetnek olyan egységesítéseket, aminek még egyáltalán nincs itt az ideje, aminek persze egyszer majd el kell jönnie, de nagyon messze állunk még tőle. N...agyon sok víznek le kell még folynia a Dunán, hogy éretté váljon az emberiség arra, hogy úgy viszonyuljon embertársaihoz, mint felebarátjához. Ehhez olyan alapok kellenek, hogy egy ember megtarthassa az individualitását, egy családhoz tartozva kapcsolódjon egy országhoz, egy nemzethez és így az egész emberiséghez.
De az, ami most folyik egy hatalmas káoszt eredményez, mert az alapokat akarják írmagjában kiirtani, ezért is hatalmas felelősség van most rajtunk, hogy nehogy könnyelmű döntéseink révén még nagyobb terhet vegyünk magunkra. Hármas tagozódás. Érdemes erről olvasni, mert e nélkül ténylegesen felborul minden.

Műanyag emberekké válhatunk és műanyag gondolatainkkal ténylegesen teljesen elszakíthatjuk magunkat attól a valóságtól, ami igazán meggyógyíthatja az emberiséget.
Szép napot. :)

2017. április 18., kedd

lelkünk

Tél, amikor csak reménykedünk, hogy jön a tavasz. Persze a télnek is megvan a szépsége, nyugalma, tanítása.
Van akinek még télen annyira nehéz volt az élete és most meg mindent másképpen lát már. Der akár fordítva is igaz lehet.
Egy a lényeg, nem az évszakokhoz(időjáráshoz) kell kötnünk a jókedvünket, mosolyunkat, vidámságunkat, sírásunkat, szomorúságunkat...stb.
Hiába borús, esős az idő most mi döntjük el, hogy mi játszódik le a lelkünkben.
Csodás reggelt kívánok.  :)

2017. április 17., hétfő

szeretet



Muhi János:

Mesélj apu

Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?

Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?

És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?

Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?

Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?

Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.

mit ér az élet szeretet nélkül?







2017. április 16., vasárnap

remek nap





nem áll meg...



Egyéni lelki fejlődésünk nem magánügy, morális változásaink nem maradnak véka alatt, még akkor sem, ha az adott pillanatban senki sem tud róla és látszólag semmi hatással nem bír a környezetünkre, a világunk ideális változására.
Elszakadtunk az Önvalónktól, ami nem jelent mást, mint azt, hogy a materializmus súlya hatalmas nyomással nehezedik ránk és nem is tudunk csak a fizikális érzékszerveinkre hagyatkozva élni.
Minden fájdalmunk és kétségbeesésünk alapja az, hogy már nincs kapcsolatunk a Szellemünkkel, lefokozott gondolatainkkal  vergődünk ebben a nehéz világban.
A húsvét misztériuma, üzenete pontosan az, hogy van lehetőségünk a változásra, az anyag béklyójából ideális tempóban megszabadulva magabiztosabbá válhatunk.
Kell ettől több manapság?
A bizonytalanság és a harag korában úgy vágyik a lelkünk erre a biztonságra , mint csecsemő az anyatejre.
Mégis tagadásban élünk, mert a világ nyomására "kénytelenek"vagyunk hitetlenek maradni, mert ez már elavult, nem divatos.
Magányos pillanatainkban viszont sokszor feldereng valami homályos biztonságos érzés, valami megfoghatatlanul nyugalmas viszonyítási alap, viszonyítási pont.
Pontosan ez az a mag, amihez vissza kell kanyarodnunk, amit reálisabbnak kell tekintenünk, mint a fizikális érzékszerveink által látott és konstatált objektumok.
Megváltásban részesült minden ember, ez a dolog akkor is valóságos, ha irtózunk ettől a szótól, a sztereotípiáink fogságában bagatellnek tekintünk minden vallásos üzenetet.
Hitehagyottan élni egyenlő azzal, hogy elvesztünk, hogy a lelkünket nem táplálja semmi hasznos, viszont a testünket hedonista módon etetjük.
Mi ez, ha nem a legnagyobb betegség, a legnagyobb hiány, amiből minden fizikális-ásványi betegség kialakul.
Ezen gondolataimmal kívánok olyan tudatos Húsvétot, ami már nem áll meg a locsolkodás adta ceremónia unalmas beidegződésénél.
:)

2017. április 12., szerda

szabadság







Az intellektusunk olyan fejlett lett, hogy minden disznóságágunkat meg tudjuk magyarázni, a bűnbánat hiánya érzékelhetően romlottá tette a világunkat.
Szellemünk olyannyira szétszakadt a lelkünktől, hogy a materializmus nehéz súlya ténylegesen megmerevítette a gondolkodásunkat. Lelki-ismeret nélkül élünk, tehát nem ismerjük a lelkünket, mert a lelkünket csak a szellemünk által fedezhetjük fel, ezáltal adhatunk neki mag-a-biztosságot.
Mégis a legmagasabb lénytagunk ( a szellemünk)felismerése nélkül akarunk meggyógyulni, mert a pszichológia is csak eddig terjed, a legtöbb "önmegvalósító" módszer ALAPtalan, tehát hosszabb távon hiábavalóság.
A gondolkodásunk megfigyelése a szabadságunk alapja.
Ezen gondolataimmal kívánok tudatos, szép napot neked.