2017. február 27., hétfő

becserkészve









más szemszögből







fontos

Fontos magunkba nézni, fontos mérlegre tenni a cselekedeteinket, megnézni mennyire vagyunk képmutatóak és mennyire tudjuk már képviselni magunkat úgy, hogy közben másokra is figyelünk.
Az önmegismerés útja nehéz és néha inkább el is menekülnénk előle, de ettől ideálisabb út nem létezik, mert amíg hazugságban élünk és folyamatosan hazudunk magunknak, addig nem vagyunk mások, mint anyaghalmazok, akiket az ösztöneik ide -oda dobálnak.
"Isten adta képességünk érezni mindenki szívében a szeretetet, nem pedig a vagyon által előidézett illúziókat."
Sajnos ezt tapasztalhatjuk, ezen illúziókat, amik gyökeret vertek és nem engedik meg az igazi, mély felismeréseket.

egyik



Az egyik kedvenc versem:

Reményik Sándor - Vízválasztó

Vízválasztó

 

               Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked
Sorsom, vagy Istenem,
Hogy e mostani megpróbáltatásom
Vízválasztó legyen,
Amelynek kopár hegytaraján túl
Eztáni életem
Új forrása ered:
Legyen, kérlek, e forrás
Mélyebbről fakadó,
Nem magának-való
Tisztultabb szeretet.
Legyen e tiszta nedv
Felbuzgó munkakedv,
Önzetlenebb erő,
Malmot hajtó patak,
Szolgáló akarat,
Sziklából feltörő.

               Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked
Sorsom, vagy Istenem,
Hogy e mostani megpróbáltatás
Vízválasztóm legyen,
Amelyen túljutva
Egészen más a táj –:

               Hadd mosolyogjak én
Azon is, ami fáj
Azon is, ami e
Világban vaksötét,
Fáklyavivő legyek,
Míg tart e furcsa lét.
Legyek összeszedett,
Szelíden is kemény,
S hogy ne ítéltessem,
Mégse ítéljek én,
Nevessek a világ
Játékai felett,
De ez a nevetés
Legyen egy ölelés,
Amellyel mindenkit
Magamhoz ölelek.

               Elmúlik a világ
És játékai is,
Még kívánsága is,
Szél szórja szét a színes szavakat,
De sorsom lényegének,
De lelkem Istenének
Beszéde megmarad.

               1934 szeptember 27

2017. február 26., vasárnap

célomhoz ez vezet

Nagyon régen olvastam már ezt az idézetet Rudolf Steinertől:


A létbe helyezem magam 
rendíthetetlenül.
Az élet ösvényén bizalommal lépkedek.

Egész élő lényemmel a szeretet ápolom.
Mindenbe reményt helyezek, amit csak csinálok,
Bizalmat ültetek gondolkodásomba,
Így élem az életemet, célomhoz ez vezet. 
(Rudolf Steiner)

"Isten adta képességünk érezni mindenki szívében a szeretetet, nem pedig a vagyon által előidézett illúziókat."

tövis



" A civilizált emberiség testében ma tövis van." Rudolf Steiner

Az emberiség jelenleg csak fizikális síkon vizsgálódik, a természettudományt, mint alapot tekintik etalonnak, aminek határait nem akarják tudomásul venni, mert akkor felborulna minden, amit eddig felállítottak.
A fizikális-ásványi testünk csak egy végpontunk, ami kikristályosodott, ami megszilárdult a finomabb minőségéből, ezért tudtunk testet ölteni, de ez a folyamat visszafelé is igaz, mert újra finomodik majd.
Ez a religió, amikor újra felvesszük a kapcsolatot a magasabb lénytagunkkal, a szellemünkkel. Nem lelkünkkel, mert az nem ugyanaz, mert hatalmas különbség van közötte.
Ha ez a kapcsolat ideális, akkor megszűnik a félelem és megszűnik minden olyan pótcselekvés, ami csak bajt hoz ránk. Ebben az állapotunkban már nincs bennünk tövis.

"el camino"







Édes, gyönyörű Kislányommal egy nagyon jót kirándultunk. Szép az élet, mert mindig ott van benne a csoda, csak fel kell fedezni. :)



ideális fényviszonyok


2017. február 23., csütörtök

hiányzik



Hiányzik a fényképezés.
Egy kicsit elhanyagoltam.
De talán nem veszett el bennem a varázs, a vágy, az ihlet.
Ma is nálam volt a gép, de nem fényképeztem semmit, valamiért nem jött a pillanat.
Ezek a képek számomra fontosak, idén készültek.

gyógyító




Tökéletes diétás koszt a bélrendszer nyálkahártyájának javítására, gyógyítására.
Egész krumpli (hámozott)cékladarabokban megfőzve, így a krumpli külseje szép piros lesz.
A szósz csak főtt zöldségekből(répa, zeller, karalábé, krumpli, petrezselyemzöld (vöröshagyma-fokhagyma egészben, amit turmixolás előtt ki kell venni ) van), ami össze van turmixolva, semmi zsiradék nincs hozzáadva, csak egy kis só.
Céklalevéllel díszítve.

2017. február 22., szerda

tudom

Újra megélhetek valamit, amit egy kicsit elfelejtettem, amit hiányoltam ott a lelkem mélyén.
Egyre jobban egymásra találunk ismét a Gyermekeimmel.
Volt egy hatalmas űr, egy olyan fájdalmas űr, amit talán most fogok fel igazán, hogy mennyire megviselte a lelkemet.
Tudom ez egy természetes leválási és visszatérési folyamat, egy más minőségben, de mégis nehéz ezt megélni, mert az ember szereti, ha biztonságban érezheti magát azáltal, hogy gondoskodhat a Gyermekeiről, amiben ott van az az önzőség is, hogy viszonzásul magukénak tudhatja.
Igazán soha nem voltak a Gyermekeim a tulajdonomban és soha nem is lesznek.
Eljutottam oda, hogy a tapasztalataim fényében rálássak erre az egész történésre, ami körülöttem zajlik.
Sok pótcselekvésbe menekültem, de annak örülök, hogy tudatmódosító szerekhez nem nyúltam.
Mindennek volt helye az életemben, de már tudom, hogy mi az, ami épít és mi az, ami eltávolít önmagamtól.
Jelenleg egy más minőségben vagyok közel a Gyermekeimhez, aminek nagyon örülök.
Felnőttek lettek, sok olyan dolgot látok meg bennük, amiket én is csináltam fiatalabb koromban, de azt is tudom, hogy nem erőltethetek rájuk semmit, mert ők igazán a saját kárukból szeretnek tanulni, ahogy én is. :)
Ezért is azt tanácsolom mindenkinek, aki Gyermeket nevel, hogy ne vegye ezt tehernek, ne érezze azt, hogy ezen időket inkább feláldozná egy könnyebb életért.
Minden perc, amit a Gyermekeinkkel töltünk, hatalmas ajándék az élettől, nem véletlenül jöttek el ők hozzánk, nem véletlenül vannak velünk.
Tanítsuk őket szeretettel, amiben persze ott van az az elem is, amikor kiborulunk és kitérünk a hitünkből, de igazán nincs ezzel semmi baj, csak törekedjünk arra, hogy ideális irányba változzunk.
Ne hasonlítgassuk magunkat senkihez, mert ez a legrosszabb, amit tehetünk, ezzel csak még mélyebbre kerülhetünk.
Számunkra adott egy feladat, amit ha lehet nem kötelességtudatból kell véghez vinnünk, hanem alázatos Szeretetből.
Ölellek.



"Tartsd melegen szívedet, ez az egyetlen eszköz arra, hogy ne idegenedjünk el egymástól, még ha véleményünk el is tér."



Ita Wegman (1876. február 22.-1943. március 4.)
 (az Antropozófus orvoslás egyik alapítója)Ő írta az egyik Barátnőjének egy levélben ezen sorokat 1921 -ben.

2017. február 20., hétfő

ezen



Akkor ismerhetünk meg valakit igazán, ha már minden haszonelvűségi kapocs megszűnt. Akkor mutatkozik meg az igazi jellem. Amikor már csak a lényéért szeretjük a másik embert, és semmi másért.
Ezen gondolkodtam el most.
Rádöbbentem, hogy ez a lényeg, ettől nincs is fontosabb dolog a világon, mert szeretni minden függőség nélkül az igazi.
Ami más, az nem szeretet.
Csak annak mondják. :)


2017. február 18., szombat

ugye?

De én csak én vagyok,
Vedd, amit adhatok!
És ha tán kevesled,
Fess magadnak te szebbet.
Mert én csak én vagyok,
Vedd, amit adhatok.
-Goethe-

Ugye?...régen is mennyire tetszett neked ez az idézet.

És mennyire valóságos.

nyugalmat




Irányítani akarjuk a sorsunkat.
Nincs is ebben semmi baj, csak akkor, amikor olyan életfeladat(sorsfeladat) előtt állunk, amikor azt el akarjuk tolni magunktól és mindenképpen azt akarjuk bebizonyítani, hogy bizony nekünk semmi dolgunk nincs az adott feladattal.
Számtalanszor érezhetjük azt, hogy bizony nekünk más a dolgunk, legszívesebben kifutnánk a világból, hogy ne kelljen kiinnunk a pohár tartalmát.
Megtehetjük ugyan, tiltakozhatunk, úgy is gondolhatjuk, hogy jól kizártuk az életünkből  ezen dolgokat, de egyszer majd megint felénk jön, egyszer majd megint találkozunk vele, de akkor már sokkal kevesebb energiánk lesz a megoldásra, a megoldására.
Szeretjük a biztonságot, a kényelmet, pedig valamikor ha akarjuk, ha nem, ezt fel kell adnunk annak érdekében, hogy fejlődni tudjunk, hogy fejlődni tudjon a lelkünk.
Egzisztenciánk hiábavaló, ha nincs ideális szellemi alapokon nyugvó lelki táplálékunk.
Az igazi biztonságunk csakis innen fakadhat, ebből merítkezhet.
Mégis másképpen szeretnék magukat bebiztosítani az emberek.
Ebben az álbizonyosságban annyira meg lehet ragadni, annyira képmutatóvá válhatunk, mert függővé válunk a mások figyelmétől, elismerésétől.
Divathullámokat követve távolodunk el önmagunktól és már a periférián csodálkozunk, hogy milyen káosz van a világban.
Hamis, képmutató elismeréseink okleveleivel kitapétáztuk már a lelkünket, mégsem stimmel valami, de igazán nincs kedvünk, időnk arra, hogy mélyen magunkba nézzünk.
Ez jellemző korunkra.
Legyen szép napod, aki most olvasod ezen sorokat. Ezen gondolatokkal kívánom, hogy legyél egyre belátóbb magaddal és érezd át a békességet, nyugalmat a lelkedben. :)
Vannak dolgok, amiket nem kerülhetünk el. :)

8 éves


2017. február 15., szerda

otthon édes otthon


halhatatlan



Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.

Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.
Pilinszky János - Átváltozás


Felelősek vagyunk az életünkért.

fekete bárány


A gondolatok sokféleségében létezik egy alap, egy alapigazság, amihez a sokféleség mérhető. De ezt elfelejtjük, és azt hisszük, hogy mivel létjogosult bárhogyan is gondolkodni, ezért minden belefér az igazságba. Ezért van ez a nagy káosz a világban, mert az egyetlen viszonyítási alapot nem ismerik és nem találják.
Aki felismeri a dolgokat fekete báránnyá válhat ebben a nagy embertömegben, ami néha kellemetlenséggel járhat, de hosszabb távon egyértelműen hasznos, ha nem szélsőséges gondolkodásban élünk.
Biztonsági rácsainkat építjük, ki akarjuk zárni a farkast, de már felesleges ez a rács, mert a farkas bent van, magunkban kell megvívni  a csatát, odabent vele.
Hátra hagyva van egy erő számunkra, amit mindenki megtalálhat magában, ha keresi, ez a megváltó erő, ami nélkül semmi sem sikerülhetne már, de az emberek erről nem akarnak tudomást venni és nagy gőgjükben minden változásukat annak tudják be, hogy ezt csakis a saját erejükből tették meg, semmilyen egyéb segítő erő nélkül.
Amíg ezen felismerés meg nem történik, addig az emberiség sajnos nagyon rossz irányba tart és az egekig emelkedik az egója. Szép reggelt mindenkinek, te kis fekete bárány. :)

2017. február 14., kedd

választhatunk





Minél jobban felismerjük, hogy fölösleges hazudni magunknak, annál könnyebben válunk meg azon "barátainktól", akik álszentek velünk szemben.

Elég fáradtságos munka ezen felismerésig eljutni, mert a régi beidegződéseink görcsösen szeretnék, hogy maradjunk a régiben, mert az "biztonságos".

Pedig nem.

Választhatunk.Benne maradunk, vagy meglépjük.
A magunk érdekében előnyösebb a második verzió, ezáltal esetleg magunkra haragítunk egy  pár embert, de a hosszabb távra tekintve mindenképpen  a javunkat szolgálja.
Képmutató "barátaimnak" kívánom, hogy ébredjenek föl, mert előbb-utóbb rákényszeríti őket az élet egy nehezebb próbával arra, hogy belátóbbak legyenek.

Szép az élet, mert van benne lehetőség a felismeréseink révén bizonyosságot érezni, rálátást szerezni mindenre, ami eddig történt velünk.
Számomra ez megnyugtató és ez a rend békét teremt a lelkemben.
Ez az igazi bizonyosság, hogy mindenért el kell majd egyszer számolnunk, amit tettünk és amilyen megfontolásból, vagy megfontolatlanságból tettük.
Javítani mindig a mostban lehetséges.
Ez nem egy sablon szöveg, ha a mélyére gondolunk.

Ezen gondolataimmal kívánok felismerésekben gazdag, csodálatos napot neked. :)