(a kép nem az én művem, a neten találtam)
Szüleink mutatnak nekünk valamit, ezáltal adnak is, ha elfogadjuk.
Ők olyanok, amilyenek, mi választottuk őket a leszületésünk előtt, ebben egy kölcsönös beleegyezés volt , amiért is fölösleges is bánkódni, ha esetleg olyan szituációba kerültünk velük, ami nem igazán kellemes.
Nagyon fontos megértenünk a lelki fejlődésünk érdekében, hogy minden tagadás csak jobban eltávolít a nyugalmunktól.
Vannak különlegesen szoros szülő-gyermek kapcsolatok és létezik az ellentéte is, de ezen belül meg nagyon színes a paletta a különböző élethelyzetekből.
Mindenki azt kapja, amivel szembesülnie kell.
Ez megint egy nagyon fontos felismerés.
Gondolkodhatunk úgy is, hogy a másiknak jobb, a másik szerencsésebb, de ezen következtetések csak még mélyebbre süllyesztenek az önsajnálatunkba.
Individuális fejlődésünk legfontosabb része az elfogadás.
E nélkül mindig a másikban keressük majd a hibát és mindig más lesz a bajunk okozója, mert nem is tudjuk a nagy szemszögből nézni így a történéseket.
Hosszabb ideig ebben az állapotban maradni egyenlő az önrombolással.
Kijózanodásunktól egyre fontosabbá válik az, hogy többet nem szeretnénk hazudni magunknak.
Ehhez a pillanathoz elérni általában hatalmas fájdalmak árán lehetséges.
Vérveszteségünk tanulópénze az alapja az eljövendő tudatosságunknak és elfogadásunknak.
Minden megváltozik majd, amikor a felismeréseink fényében már nem haragszunk a megtörtént életszakaszaink fájdalmaira.
Tudni fogunk ugyan róla, de már a hozzá párosuló negatív érzéseink nem szedik szét a lelkünket, nem tudnak olyan mértékben mardosni már, amitől elvesztettük az energiánkat.
Szánalmas megközelítései vannak manapság az önismeretnek, amik csakis a pénzsóvárság hajt, mert igazi , mély lelki-szellemi alapjai nincsenek ezen módszereknek, csak az, hogy becsapják az arra alkalmas embereket.
Nekem ezzel kapcsolatban kell még fejlődnöm, mert még mindig kimozgat, ha szembesülök ezen hazugságokkal.
De nem is lehetünk azonnal megvilágosultak. :)
Éppen ezért nem is bánkódom, csak teszem a dolgom, a morális értékrendemben törekszem ideális változásokra.
Édesanyám és Édesapám értékeit már magamba szívtam, sokszor emlékszem arra, amit mondtak nekem, amit akkor és ott úgy értékeltem, hogy gátolni szeretnének valamiben.
Pedig csak szeretettel adtak nekem valamit, amire később magam is rádöbbentem.
Áldjon az ég benneteket Drága Szüleim. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése