nyugalmat

Irányítani akarjuk a sorsunkat.
Nincs is ebben semmi baj, csak akkor, amikor olyan életfeladat(sorsfeladat) előtt állunk, amikor azt el akarjuk tolni magunktól és mindenképpen azt akarjuk bebizonyítani, hogy bizony nekünk semmi dolgunk nincs az adott feladattal.
Számtalanszor érezhetjük azt, hogy bizony nekünk más a dolgunk, legszívesebben kifutnánk a világból, hogy ne kelljen kiinnunk a pohár tartalmát.
Megtehetjük ugyan, tiltakozhatunk, úgy is gondolhatjuk, hogy jól kizártuk az életünkből  ezen dolgokat, de egyszer majd megint felénk jön, egyszer majd megint találkozunk vele, de akkor már sokkal kevesebb energiánk lesz a megoldásra, a megoldására.
Szeretjük a biztonságot, a kényelmet, pedig valamikor ha akarjuk, ha nem, ezt fel kell adnunk annak érdekében, hogy fejlődni tudjunk, hogy fejlődni tudjon a lelkünk.
Egzisztenciánk hiábavaló, ha nincs ideális szellemi alapokon nyugvó lelki táplálékunk.
Az igazi biztonságunk csakis innen fakadhat, ebből merítkezhet.
Mégis másképpen szeretnék magukat bebiztosítani az emberek.
Ebben az álbizonyosságban annyira meg lehet ragadni, annyira képmutatóvá válhatunk, mert függővé válunk a mások figyelmétől, elismerésétől.
Divathullámokat követve távolodunk el önmagunktól és már a periférián csodálkozunk, hogy milyen káosz van a világban.
Hamis, képmutató elismeréseink okleveleivel kitapétáztuk már a lelkünket, mégsem stimmel valami, de igazán nincs kedvünk, időnk arra, hogy mélyen magunkba nézzünk.
Ez jellemző korunkra.
Legyen szép napod, aki most olvasod ezen sorokat. Ezen gondolatokkal kívánom, hogy legyél egyre belátóbb magaddal és érezd át a békességet, nyugalmat a lelkedben. :)
Vannak dolgok, amiket nem kerülhetünk el. :)