Hálás vagyok azért, ahogy most láthatom a világom, a világot.
Hálát érzek azért, amilyen megpróbáltatásokkal kellett szembe néznem ennek eléréséhez.
Tudatára ébredtem annak, hogy minden, ami történt velem, annak volt helye, volt rendje, annak ellenére is, hogy néha kegyetlenül bántam másokkal, vagy ők bántak velem kegyetlenül.
Persze a kegyetlenség az relatív.
Önsajnálatom kényszerítő érzései már gyengék, csak néha van esélyük, de olyankor is kevéske ideig.
Száműzetésben vannak már, de lassan átalakulnak(megbánják "bűneiket") és visszatérhetnek hozzám.
Nehéz még az ellenségeimet szeretni, de azon vagyok, hogy megismerjem indíttatásaikat, és emlékeztessem magam arra, hogy az elfogadás és a megbocsátás segít, mert nem tudják mit cselekszenek.
Nincsenek nagy ellenségeim ugyan, de elég érzékeny vagyok, ezért is ez is relatív.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése