2017. szeptember 30., szombat

--elfecsérelt--

Ritkán  idézek, de ez annyira szép:
Cserhalmi György gondolata, ahogy kikerült a kórházból.

"A kérdésre, hogy látja, 70 évesen mit várhatunk még az élettől, azt felelt: “Sokat. Egyre többet. Régebben, amikor felvetődött, mit is várok, éves, évtizedes távlatokba tekintettem. Majd jövőre, majd öt év múlva! Most napokban, órákban kalkulálok. Egy óra múlva kezdem főzni az ebédet, holnap elmegyek vásárolni… Ezek a kis szakaszok aztán összeadódnak, azért mondom, hogy egyre többet várok. Közben pedig rájövök, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy legyenek üres, elfecsérelt perceink. Telíteni kell az időnket. Szeretettel. Mások iránti odafigyeléssel. Azzal, hogy próbáljuk hasznossá tenni magunkat. (…) Azóta, hogy immár élet-halál viszonylatában tudom érzékelni a világot, egészen mások az értékek, mások a fontosságok. (…) A lényeg a kapcsolataink minősége, a szeretet, megértés, egymás segítése, a megbecsülés, a tisztelet."

--tiffany--


Szeretem a színek varázsát. Elvarázsolnak az ilyen csodák.




Mert sokáig elfelejtkeztem róla, holott évekig minden nap ittam smoothiet. Észrevehetően fáradékonyabb lettem, amióta ezt a csodát kihagytam az életemből, nem beszélve arról, hogy hirtelen a 10 éves vega életem után, nagy mennyiségben kezdtem húst enni. Egy tapasztalásnak igazán remek volt ez az időszak. Most ezzel nem azt mondom, hogy vega leszek ismét, hanem a mindennapos reggeli turmixomat (vízbázisu)nem hagyom már ki.
A húsfogyasztást minimálisra csökkentem
Már nem szállok vitába senkivel azzal kapcsolatban, hogy kell-e hús, vagy nem, ezt mindenki döntse el maga, tapasztalja meg a saját életében. Egy biztos, ami kétségtelen: minden ember pont ott tart a lelki fejlődésében, ahol tart, ennek függvényében változhatnak a táplálkozási szokásai, akár egyik napról a másikra is. Ezt is tapasztalatból mondom, mert volt egy olyan pillanat az életemben, amikor hirtelen sült kolbászt kívántam meg mustárral, amit még magam sem hittem el, de megvalósítottam ezen vágyaimat. :) Ez lehet követendő példa, vagy ellenszenves, ezt te döntsd el. Az ételre CSAK mint fizikális , ásványi dologra tekinteni nem ildomos, mert sokkal több mindenről szól, mint hinnénk.
Jelenleg itt tartok, érzem ismét a jótékony hatását ezen nyers ételeknek, italoknak, aminek nagyon örülök.
Korunk előrehaladtával egyre fontosabbá válik ezen figyelem magunkkal szemben, mert életenergiáink apadása elkerülhetetlen, annak ellenére is, hogy sok "nyúédzses" propaganda szerint ez visszafordítható.
Vannak olyan emberek, akinél genetikailag a korosodás látszólag nem olyan mértékben valósul meg, mint átlagosan, ennek a manipulációnak nem szabad bedőlnie senkinek.
Hajdanán írtunk(2011) egy könyvet, amiben a mostani felfogásom szerint már találnék egy-két helyen kivetnivalót, de alapjában véve egy komplex könyv a smoothieról, az elkészítéséről, receptekkel, élettani hatásairól...etc..
Ajánlom szeretettel.
Ingyen letölthető.

http://www.fittnok.hu/szeretemasmoothiet.pdf

2017. szeptember 29., péntek

--ma--

Félelmek közt élünk.
Van aki ezt nem akarja magának bevallani, mert ezzel úgy érzi degradálná magát. Veszítene a presztizséből, mert  manapság az a divatos, ha naprakészen, fitten, kipolírozva állunk a nagyközönség elé.

Ezen beidegződéseink már annyira kordában tartanak, hogy félelmeinket fel nem vállalva, dominanciánkat védve hazudunk magunknak és ezáltal a társadalomnak is.
Pont ez a mesterségesen fenntartott látszat teszi ilyenné a világot, amilyen jelenleg.
Értékeink pont nem azok, amiket ránk erőltettek, mert azok inkább értéktelenné, erkölcstelenné tettek.
Ebben a szabados világban azt kellett elhinnünk, hogy nem kell az EGY viszonyítási alap, hanem lehetőleg minél több legyen és mindenki a szubjektív "megvilágosulásában" higgyen, legyen az bármilyen morális alapokat nélkülöző akármi.

Ma,  Mihály napján különösen fontosnak tartom, hogy ébredjünk rá arra, mennyire elégtelen irányba sodródik így a világ.
Életünk célja egyértelműen a morálitás fontosságának felismerése.
Az egók szélsőséges vircsaftjai egyértelműen az egymáson átgázolásról szólnak, ahol minden erkölcsi alapot nélkülözve szerezhetnek hatalmat, anyagi javakat.
Szánalmas ez az istentagadás, amivel még mélyebbre süllyedve be"biztosítjuk" magunkat.



Elszakadtunk a szellemtől, a szellemiségünktől, ahol egy olyan skizo(hasít-lehasad)-frén(szellem) állapotba kerültünk, aminek a megoldását csakis az egyéni reintegráció révén terelhetünk helyes irányba.
Mihály napja egy ilyen sarkalatos pont az évben, ahol fontos lenne tudatosítani ezt.
Megközelíteni a félelmeink felismerése révén önmagunkat.
Önmagunkat, az Önvalónkat.
Amivel egyek vagyunk, ahol a lelkünk visszakapcsolódik a Szellemünkhöz, ahol a félelem nem kap energiát már a további rombolásához.

Aki ezt meg akarja érteni, az meg is érti. Aki viszont csak a materiális dolgokban hisz, annak ez az egész mesebeszéd.
De legfőképpen te hozzád szólok, akiben már ott van az őszinte, tiszta szándék a változásra, arra, hogy átnemesítsd a régi beidegződéseidet egy újabb, morális alapokon nyugvó jövőre.
Mihály(arche) ereje ebben segít, abban, hogy bízz magadban, bízz a változtatás erejében, amit abban is láthatunk, ahogy a sárkányt legyőző Mihályt ábrázolták egyes művészek.
A Megváltáshoz, a változtatáshoz így kell eljutnunk, felülírni a bénító érzéseinket, ahogy Mihály a sárkánnyal küzdve letaszította a szellemvilágból az emberi lélek szintjére.
Így a sok nehéz érzés, a sok félelem,. amivel szembesülnünk kell realitását nyeri, mert azt is tudjuk, hogy rajtunk múlik, hogy melyik oldalnak hódolunk be.
A képmutató, erkölcstelen világnak, vagy az egységtudatú, morális világnak.
A tét hatalmas.
A lélek, a lelkünk megmentés a tét.
Van ennél fontosabb?
Számomra nincs, mert ha a lelkünk szenved a megoldatlanságtól, a félelmeink bűvkörében, annál rosszabb nincs.

Ma Mihály napján sok mindent megérthetsz, megérezhetsz.

Szeretettel gondolok rád.

--egy ember art--

https://vimeo.com/185197846
Elmentél Pisti.
Te tanítottál meg írni, olyan dolgokat ismerhettem meg általad, amit az iskolában nem lehet.
Mihály napja van ma, vigyázzon rád, oltalmazzon szeretettel.
Hiányozni fogsz.

2017. szeptember 25., hétfő

.

Néha kegyelmezz magadnak.

--van--

Most van. Van olyan, hogy boldogság.
Most talán életemben először érzem ezt.
Mindentől függetlenül szeretem annyira magam, hogy boldog vagyok.
Ideiglenes?
Lehet.
De megélhettem, megélem még most is.

Csodálatos érzés ez, amikor kitágul körülöttem minden, megjelenik valami felhőtlen érzés, ami semmihez nem köthető, ami fizikális.
Talán ez az. Ami most van, szeretném, ha megélhetném hosszabb ideig. Hálás vagyok az életemnek, annak, hogy idáig vezetett.

--egyre tisztábban--

Egyre tisztábban meg tudom fogalmazni azt, ami bennem zajlik, amiben eddig éltem, amiben most vagyok és ami ennek következtében lehetséges.
Egyre tisztábban érzem azt is, ki hol tart, miért teszi azt, amit tesz, mi motiválhatja arra, hogy esetleg a maga pozícióját fényesítve átgázoljon másokon.
Ítélkezéseink vélt védelme jó esetben már nem kényszerít minket tovább, mert az elfogadásunk szeretet ölelése sokkal hatalmasabb ennél, mert a megváltás nullpontjából szólhatunk már.

:) :) :)

--elindulunk--

Soha semmin nem vagyunk, túl, csak bentebb lehetünk.
A pillanatnyi elengedés még nem garantál semmi olyat, hogy vissza nem térhet egy váratlan pillanatban az érzés. Számtalan esetben tapasztaltam egy segítő oldáskísérlet után, hogy a pillanatnyi megkönnyebbülés után  visszatért a bénító érzés, ami megint sarokba akarta állítani az embert.
Hazudik az, aki megtévesztően úgy állít be egy oldást, hogy azzal már semmi dolga nem lesz a kliensnek.
Jelen korunkban egyre intenzívebben törnek felszínre a megoldandó törlesztéseink, aminek prioritása ténylegesen nem várathat magára.
Aki ezt nem akarja tudomásul venni, annak hatványozottan halmozódnak fel ezen súlytöbbletei.
Alázatot kell gyakorolnunk, ebben a vészterhesen énközpontú világban, ahol fel kell fognunk azt, hogy nem azzal jutunk előre, ha kívül polírozzuk magunkat, hanem csakis akkor, ha sorsfeladatunkkal együttműködve elindulunk magunk felé. :)


--megérett--

A megérett találkozás sem feltétlenül kellemes. Ezt téveszthetjük el sokszor, mert úgy véljük, ami jól sül el, annak van rendje, ami nem, annak nincs. nagy tévedés ez, mégis leélhetünk így egy életet, hogy ebben a manipulált herceg-hercegnő keresésben vagyunk. A szerelem megtalálása sem determinált egy életre nézve. Lehet, hogy csak érinthető egy darabig, valami csodálatos érzés ott a lélek mélyén, de a fizikális dolgok nem ezt mutatják, mert a helyzet nem engedheti meg még, mivel kimaradt egy fontos lépés, amire rá kell jönnünk. Lehetek szerelmes így is, talán ezt nevezik plátói szerelemnek, vagy talán nem, egy a lényeg, a külsejével, a körülményeivel nem vagyok megelégedve, de mégis szeretem, valami mély, távolközeli csodálattal. :)


Ui: Nem boldogságbevonzás tréningre kell járnunk, nem jósnőhöz, hanem el kell fogadnunk azt, amiben éppen benne vagyunk és rá szeretne ébreszteni valamire. Na, ez az, ami nem könnyű, de itt jön a lényeg, mástól akarunk valami butaságot (tisztelet a kivételnek)magunkról megtudni, amit az ő szubjektív világlátásából erőltet ránk, vagy mi magunk kezdjük el végre felszámolni magunkkal hozott törlesztőrészleteinket

2017. szeptember 24., vasárnap

--beszélő képeim--

https://www.youtube.com/watch?v=GhKm_SdHsLs
Elmesélik, hogy mennyire szeretem a természetet. Elmesélhetik neked is, gyógyíthatják  a lelkedet, ha nyitott vagy rá.
Most az ősz jelenlétében azt üzenik a képeim, hogy nem csak a megújulást kell szem előtt tartanunk, nem csak arra kell figyelnünk mindig, mert az elmúlás is szerves része az életünknek, ami pontosan ugyanolyan fontos.
Semmivel sem kevesebb.
Csak akkor nem lesz ez érthető, ha az ember materialista szemlélete ezt megakadályozza és csakis a megújulást helyezi élete középpontjába.
Aki így gondolkodik az még nem sejti, de egyszer szembesíti az élet azzal, hogy bizony nem kolbászból van a kerítés.
Fontos, hogy meglássuk, felfedezzük magunkban az elmúló és megújuló dolgokat, érzéseket, gondolatokat, cselekedeteket.
Nem lehetünk egyoldalúak, ha fejlődni szeretnénk.
Minden egós cselekedetünk abból fakadt, hogy egyoldalúan közelítettük meg az eseményeket, amikkel szembesültünk.
Most itt az idő, hogy a természet megfigyelésével magunkban is megengedjük elmúlni néhány magunkat már nem szolgáló érzéseinket, beidegződéseinket.
Ehhez kívánok nagyon sok erőt, kitartást. Ölellek. :)


ui:
 Még a nyár megölel bennünket, még ad egy keveset abból, aminek el kell múlnia.















2017. szeptember 22., péntek

most

"Most tudom csak, amikor teli van, milyen üres volt a lelkem." Jókai Anna

Most  ismét tele van a lelkem szeretettel.
Annyira  szeretem ezen pillanatokat, mert úgy gondolom, hogy minden ilyen pillanatért meg kell dolgoznunk.
Számtalanszor érezhetjük a kétségbeesést, számtalanszor érezhetjük, hogy a szomorúságunk egyre gyakrabban kívánná meg azt, hogy sírjunk, de talán már sírni sem tudunk.
Pedig aki sírni tud, abban van még remény.
Van remény arra, hogy megengedje azt, hogy őt is megszeressék, nem csak azt, hogy ő szeresen valakit.
Most talán már megengedem magamnak, hogy szeressenek engem is, mert úgy gondolom, hogy nem engedtem ezt meg.
Nagy felismerések ezek, mert a sorsfeladataink nem kis dolgok, amikkel mindenkinek szembesülnie kell.
Most újra tele van a lelkem szeretettel, annyira jó érzés ez, hogy szavakba nem lehet foglalni. :)
:)
:)

                    





a képeim beszélnek is

"Abban a világban, ahol most élünk, ahol egyre nehezebb a megélhetés, és ahol annyiféle hatás ér, ott nagyon meg kell dolgozni azért, hogy el tudjuk érni a másik embernek a lelkét."-Jókai Anna-









Nézz szembe arcommal
ami a te arcod is majd
ha minden végesnek vége lesz
ne rettenj vissza: ismerem tökéletlenségedet
anyádnál is hűségesebb
neked rendelt tiéd vagyok
el nem veszíthetsz
csak megtalálhatsz
kezelhetsz levegőnek
nélkülem levegőd sincs
lefitymálhatsz
te nékem akkor is
fontos maradsz.
-Jókai Anna-

--vagy van, vagy nincs--

"- Csak azt tervezd előre, ami tőled függ...
- De hiszen te mondtad, hogy csak erősen kell akarni...
- Ez nem kaptafa. A vonzerőre nem érvényes. Az vagy van, vagy nincs."
-Jókai Anna-

                                                                             

--szeretnemszeretszer...--


minden évszaknak ott van a szépsége


2017. szeptember 19., kedd

kiégettségünk

-kiégettségünk tükreként lelkesedésünk apad-
Sokszor nehéz a lelkesedésünket fenntartani amikor olyan dolgokra figyelünk, ami nem halmoz el azonnali sorozatimpulzusokkal.
Lelkünk fáradtságára érdemes figyelmet fordítani, tudatossággal változtatni a beidegződéseinken, mert amennyiben ez nem sikerül, abban az esetben már annyi energiát veszthetünk, hogy kisiklik az életünk a kezünkből és olyan lelkiállapotba kerülhetünk, amiben a szorongás szinte természetessé válik.
Legyél inkább azon kevesek között, akiket nem hódít meg a külcsín megtévesztő "prioritásmámora".
Legyél egyszerűbb, ez sokkal komfortosabb, mert elkezdődik a hazugságszisztémáink felszámolásával egy igazi élet, amiben a képmutatás már nem tud kényszerpályára billenteni. Ezen gondolataimmal kívánok tudatos, szép napot neked.
:)