Cserhalmi György gondolata, ahogy kikerült a kórházból.
"A kérdésre, hogy látja, 70 évesen mit várhatunk még az élettől, azt felelt: “Sokat. Egyre többet. Régebben, amikor felvetődött, mit is várok, éves, évtizedes távlatokba tekintettem. Majd jövőre, majd öt év múlva! Most napokban, órákban kalkulálok. Egy óra múlva kezdem főzni az ebédet, holnap elmegyek vásárolni… Ezek a kis szakaszok aztán összeadódnak, azért mondom, hogy egyre többet várok. Közben pedig rájövök, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy legyenek üres, elfecsérelt perceink. Telíteni kell az időnket. Szeretettel. Mások iránti odafigyeléssel. Azzal, hogy próbáljuk hasznossá tenni magunkat. (…) Azóta, hogy immár élet-halál viszonylatában tudom érzékelni a világot, egészen mások az értékek, mások a fontosságok. (…) A lényeg a kapcsolataink minősége, a szeretet, megértés, egymás segítése, a megbecsülés, a tisztelet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése