2017. szeptember 4., hétfő

határ

Kisétáltunk a határba a kislányommal. Gazdagodtunk.
Kettővel jobban éreztük magunkat utána, de majdnem hárommal.
Lelkünknek gyógyír.

ui: Lelkünk táplálásáért egyre intenzívebben kell tennünk ebben a hatalmas káoszban, ami a lelkünkre akar nehezedni.
Egyre többen érzik azt, hogy valamiért sokkal nehezebben vészelik át a megpróbáltatásokat és ezek nehézségek nyomasztó teherként ülnek a mellkasukon.
Ez a szimptóma teljesen valóságos manapság, szerves része a felébredésünknek, mert ténylegesen meg kell küzdenünk a lelki békénkért.






   az est is megvárt minket



Nincsenek megjegyzések: