Elmesélik, hogy mennyire szeretem a természetet. Elmesélhetik neked is, gyógyíthatják a lelkedet, ha nyitott vagy rá.
Most az ősz jelenlétében azt üzenik a képeim, hogy nem csak a megújulást kell szem előtt tartanunk, nem csak arra kell figyelnünk mindig, mert az elmúlás is szerves része az életünknek, ami pontosan ugyanolyan fontos.
Semmivel sem kevesebb.
Csak akkor nem lesz ez érthető, ha az ember materialista szemlélete ezt megakadályozza és csakis a megújulást helyezi élete középpontjába.
Aki így gondolkodik az még nem sejti, de egyszer szembesíti az élet azzal, hogy bizony nem kolbászból van a kerítés.
Fontos, hogy meglássuk, felfedezzük magunkban az elmúló és megújuló dolgokat, érzéseket, gondolatokat, cselekedeteket.
Nem lehetünk egyoldalúak, ha fejlődni szeretnénk.
Minden egós cselekedetünk abból fakadt, hogy egyoldalúan közelítettük meg az eseményeket, amikkel szembesültünk.
Most itt az idő, hogy a természet megfigyelésével magunkban is megengedjük elmúlni néhány magunkat már nem szolgáló érzéseinket, beidegződéseinket.
Ehhez kívánok nagyon sok erőt, kitartást. Ölellek. :)
ui:
Még a nyár megölel bennünket, még ad egy keveset abból, aminek el kell múlnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése