2017. szeptember 29., péntek

--ma--

Félelmek közt élünk.
Van aki ezt nem akarja magának bevallani, mert ezzel úgy érzi degradálná magát. Veszítene a presztizséből, mert  manapság az a divatos, ha naprakészen, fitten, kipolírozva állunk a nagyközönség elé.

Ezen beidegződéseink már annyira kordában tartanak, hogy félelmeinket fel nem vállalva, dominanciánkat védve hazudunk magunknak és ezáltal a társadalomnak is.
Pont ez a mesterségesen fenntartott látszat teszi ilyenné a világot, amilyen jelenleg.
Értékeink pont nem azok, amiket ránk erőltettek, mert azok inkább értéktelenné, erkölcstelenné tettek.
Ebben a szabados világban azt kellett elhinnünk, hogy nem kell az EGY viszonyítási alap, hanem lehetőleg minél több legyen és mindenki a szubjektív "megvilágosulásában" higgyen, legyen az bármilyen morális alapokat nélkülöző akármi.

Ma,  Mihály napján különösen fontosnak tartom, hogy ébredjünk rá arra, mennyire elégtelen irányba sodródik így a világ.
Életünk célja egyértelműen a morálitás fontosságának felismerése.
Az egók szélsőséges vircsaftjai egyértelműen az egymáson átgázolásról szólnak, ahol minden erkölcsi alapot nélkülözve szerezhetnek hatalmat, anyagi javakat.
Szánalmas ez az istentagadás, amivel még mélyebbre süllyedve be"biztosítjuk" magunkat.



Elszakadtunk a szellemtől, a szellemiségünktől, ahol egy olyan skizo(hasít-lehasad)-frén(szellem) állapotba kerültünk, aminek a megoldását csakis az egyéni reintegráció révén terelhetünk helyes irányba.
Mihály napja egy ilyen sarkalatos pont az évben, ahol fontos lenne tudatosítani ezt.
Megközelíteni a félelmeink felismerése révén önmagunkat.
Önmagunkat, az Önvalónkat.
Amivel egyek vagyunk, ahol a lelkünk visszakapcsolódik a Szellemünkhöz, ahol a félelem nem kap energiát már a további rombolásához.

Aki ezt meg akarja érteni, az meg is érti. Aki viszont csak a materiális dolgokban hisz, annak ez az egész mesebeszéd.
De legfőképpen te hozzád szólok, akiben már ott van az őszinte, tiszta szándék a változásra, arra, hogy átnemesítsd a régi beidegződéseidet egy újabb, morális alapokon nyugvó jövőre.
Mihály(arche) ereje ebben segít, abban, hogy bízz magadban, bízz a változtatás erejében, amit abban is láthatunk, ahogy a sárkányt legyőző Mihályt ábrázolták egyes művészek.
A Megváltáshoz, a változtatáshoz így kell eljutnunk, felülírni a bénító érzéseinket, ahogy Mihály a sárkánnyal küzdve letaszította a szellemvilágból az emberi lélek szintjére.
Így a sok nehéz érzés, a sok félelem,. amivel szembesülnünk kell realitását nyeri, mert azt is tudjuk, hogy rajtunk múlik, hogy melyik oldalnak hódolunk be.
A képmutató, erkölcstelen világnak, vagy az egységtudatú, morális világnak.
A tét hatalmas.
A lélek, a lelkünk megmentés a tét.
Van ennél fontosabb?
Számomra nincs, mert ha a lelkünk szenved a megoldatlanságtól, a félelmeink bűvkörében, annál rosszabb nincs.

Ma Mihály napján sok mindent megérthetsz, megérezhetsz.

Szeretettel gondolok rád.

Nincsenek megjegyzések: