2017. szeptember 22., péntek

most

"Most tudom csak, amikor teli van, milyen üres volt a lelkem." Jókai Anna

Most  ismét tele van a lelkem szeretettel.
Annyira  szeretem ezen pillanatokat, mert úgy gondolom, hogy minden ilyen pillanatért meg kell dolgoznunk.
Számtalanszor érezhetjük a kétségbeesést, számtalanszor érezhetjük, hogy a szomorúságunk egyre gyakrabban kívánná meg azt, hogy sírjunk, de talán már sírni sem tudunk.
Pedig aki sírni tud, abban van még remény.
Van remény arra, hogy megengedje azt, hogy őt is megszeressék, nem csak azt, hogy ő szeresen valakit.
Most talán már megengedem magamnak, hogy szeressenek engem is, mert úgy gondolom, hogy nem engedtem ezt meg.
Nagy felismerések ezek, mert a sorsfeladataink nem kis dolgok, amikkel mindenkinek szembesülnie kell.
Most újra tele van a lelkem szeretettel, annyira jó érzés ez, hogy szavakba nem lehet foglalni. :)
:)
:)

                    





Nincsenek megjegyzések: