2011. április 20., szerda

.

Vegyes képek. 2011 04. 18-19-20

( a képre kattintva kinagyíthatod)















a fény felé (Napköszöntő)

2011 04.20 06 óra 04 perc



"Uram, Teremtőm adj fényességet.

Világosságod váltsa fel az éjjelt.

Köszöntelek téged, Isten szent igéje,

Istennek eredménye, szent rendelése.

Uram, Teremtőm, harmatoddal öntözz.

Éjszakai Hold: fényességbe öltözz.

Égi Anyám, Szűz Mária !

Védd a népem, boldogsággal ébredj.




Uram, Teremtőm! Uram, Teremtőm!..."


2011. április 16., szombat

különbség

Rabok voltunk mostanáig, kárhozottak.
Ősapáink, kik szabadon éltek haltak.
Szolgaföldben nem nyughatnak.

....................................................................

Rabok voltunk mostanáig.
Kárhozottak ősapáink.
Kik szabadon éltek haltak.
Szolgaföldben nem nyughatnak.

2011. április 8., péntek

április 8

( a képre kattintva kinagyíthatod )

























műanyag

Lassan műanyagok leszünk.
Testünket átitatja a sok mesterséges dolog...a igazságnak álcázott hazugságok megtöltik fejünket...lassan elveszünk ebben a mű világban.
Aki egy kicsit is észreveszi a turpisságot azt már különcként kezelik az agymosottak.
Szisztematikus agymosásunk nem új keletű.

http://www.youtube.com/watch?v=6BZgte0ObLw&feature=related



Megmutatták nekünk, hogy mi a szép és az igazi szépségek mellett elsétálunk. A Mű szépségek korát éljük...és ezt észre sem vesszük...élünk és azt hisszük fejlődünk, holott csak az anyaghoz közelítünk még jobban, ami még több kívánságot és elégedetlenséget szül.Egy anyaghalmaznak képzeljük magunkat, egy testnek...mindennek a megoldását fizikális síkon, azonnal akarunk. Pedig a megoldásunk mindig szellemi síkon kezdődik.

Amíg az ember ezt be nem látja, addig semmi ideális változás nem fog bekövetkezni, csak ismételjük ugyanazon köreinket, amik eddig is ugyanabba a gödörbe tereltek minket.

Önbizalmunk a pénzükben van, az autónkban, a házunkban, a kigyúrt izmainkban, a szilikon nőnkben...ezt sulykolták belénk.
Viszont, ha egyedül kell lennünk önmagunkkal, akkor ez már akadályba ütközik, mert itt nem kaphatjuk meg a sóvárgó tekinteteket, a kíváncsi nézést, amiből energiát nyerünk.
Észre sem vesszük és koldussá váltunk, a figyelem koldusává.
Ezért sem szeretnek egyedül lenni huzamosabb ideig azok az emberek, akinek az anyagi javak a bizonyosságai...ezen emberek a természetet nagy ívben kerülik, vagy csak valakivel képesek kimenni...persze úgy, hogy nehogy sáros legyen a drága cipőjük.



...hm...életemben először nagyon sajnálom, hogy elveszett, amit írtam.
Egy órán keresztül jött belőlem, ami egyik pillanatról a másikra eltűnt.
Biztos így kellett lennie.
Csak ennyi maradt meg...de szerintem nekiállok újra, mert nem maradhat meg bennem, amit ki kell mondanom.



Mindegy...ez van.



http://www.youtube.com/watch?v=mdZT-tXmK7A&feature=player_embedded

2011. április 7., csütörtök

finomodni

Finomodni csak nagyon durva leckékkel lehet.
Van, amikor a gyomrunk a torkunkban van és azt kívánjuk, bárcsak vége lenne már ennek...és erre még erősebben jön a fájdalom.
Elengedni nem könnyű( még azt is, ami már régóta nem szolgál minket), de elkerülhetetlen ahhoz, hogy ezen fájdalom katalizátora legyen a felismeréseinknek, a rálátásunknak...m(a)egbékélésünknek.

Ha feladjuk és megfutamodunk a fájdalom elől...ha nem akarunk szembenézni a beavatásunkkal, akkor előbb-utóbb ismét szembe jön velünk, de még erősebben.

Nem egyszerű a fájdalmat úgy elkönyvelni, hogy szervesen kapcsolódik ahhoz, hogy önmagunkra találjunk.

Tapasztalnunk kell.
Nem kellemes dolog ez...de mindenkinek át kell esnie, hogy változtasson az életén.
Sokszor beleeshetünk ugyanabba a gödörbe, de egyszer ráeszmélünk, hogy jobb nem feladni és szembenézni a fájdalommal, a fájdalmunkkal.
Akkor majd gyengülni fog.

Lehet, hogy nem hamar...de mindenképpen bíznunk kell MAGunkban, fontos, hogy tudatában legyünk azzal, hogy csak így lehetséges...ne sajnáljuk magunkat, mert semmi értelme.

Gerincesen fel kell vállalnunk mindent, ami szembe jön velünk...hiszen semmi sem ok nélkül kerül oda...a világ csak így változhat ideálisan.

http://www.youtube.com/watch?v=nrGeK1rNbBY

Ezen felismerések fényében egyre jobban finomodunk...egyéb esetben csak durvulunk, keményedünk...ami nem engedi meg, hogy tovább lássunk az anyagon.

Szeretettel.

Tibor

2011. április 4., hétfő

az élet szép

Már többször is írtam, hogy az élet rejteget nagyon sok csodát.
Csoda van a zenében...

http://www.youtube.com/watch?v=J0i_II_ssE8


... a természetben, egy gyönyörű tekintetben.

Csoda van a pillanatban.
Ennek a pillanatnak az ereje minden béklyónktól megszabadít.
Annyi fájdalom és teher van a vállunkon és úgy érezzük agyonnyom.
Könnyeink tisztára mosták már sokszor szemgödrünket, sokszor éreztük, hogy reménytelen a jövő.
Minden ilyen gondolat hazudik nekünk.
Észre kell vennünk, hogy minden pillanat adhat nekünk valamit, ami kiteljesít.
Amikor fogytán az energiánk, akkor hajlamosak vagyunk alulértékelni magunkat.
Fontos, hogy felismerjük ezt.
Nem egyszerű, de a folyamatos gyakorlás meghozza az eredményt.

Mindenki csak maga erejéből léphet egyel közelebb önMAGához.

Bármilyen hitegetés, hogy leveszik rólunk a terhünket és nekünk már ezzel nincs több dolgunk egy nagy hazugság.
Senki sem bújhat ki a feladata alól.
Minél hamarabb letisztul ez bennünk, annál többször ragyog fel bennünk a belső Napunk.

Az élet szép.
A legszebb, ha a felismeréseink fényében az összefüggések kitisztulnak előttünk.
Tényleg semmi sem történik véletlenül.


Tavaszi hérics...most láttam először az életemben...gyönyörű.

( a képre kattintva kinagyíthatod )













Hm...fogalmam nincs, mik ezek...talán vízipók lárvák.











Sajnos ezen csoda felismerését szisztematikusan blokkolják bennünk.
Ha felismernénk, akkor többé nem szorulnánk másra, felébrednénk és belátnánk, hogy milyen hazugságban tartanak bennünket.
Ahol tudják kizsákmányolják a természetet, az embereket.
Olyan emberek teszik ezt, akiknek egy csepp jó szándék sincs a szívükben.
Nagyon nehezen fogtam fel, hogy létezik ilyen, hogy csakis a saját önző érdekeik vezérelik őket.
Fontos, hogy felismerjük kik vagyunk.
De úgy nem lehet, hogy folyamatosan nézzük a butító ingyen cirkuszokat, amit a média koncként odavet nekünk.

Bevallom hatásosan teszik.
Egy csepp emberség nincs bennük...ébredjünk fel.

Sajnos az erdőket sem kímélik...az erdészet a turista utakat járhatatlanná teszi a fakitermelés mögé bújva...nem törődve azzal, hogy a természet egyensúlyát felborítják..




...és nem csak néhol, hanem mindenütt, ahol eddig járható út volt.

2011. április 1., péntek

egy régebbi...mégis aktuális

Gondtalan tudatlanság?

Gondtalan tudatlanságomban tudtam már ki vagyok?

A lehetősége megvolt annak, aki most vagyok.
Emlékszem néha-néha bevillant valami.
Sejtéseim engedték magam másnak is látszani.
Ezek az idők rövidke percként élték meg a mostot.
De nagy hirtelen száműzte egóm ezt a koncot.
"Test vagy csak!"...ordított, toporzékolt, morgott.
Nem hagyott és lelkem ismét a sötétbe omlott.
Gondtalan tudatlanság börtönében becsapva éltem.
Szigorú törvényeiben soha nem kételkedtem.
Álédenben magam föld felett szállni véltem.
Holott nem voltam máshol, mint egy veremben.
Meddig tettem ezt?...meddig vihettem keresztem?
Nem sejtem, de lényeg az, hogy felkeltem.
Remény csillaga virít már felettem.
Kegyet kaptam ezen életemben.




A legnehezebb dolog magunkra úgy tekinteni, hogy mi nem csak egy test vagyunk.
Viszont, ha egyszer ezt megéreztük, megértettük, akkor megnyílik előttünk valami különleges...egy határtalan, ami a megoldásokat már nem (csak) a fizikális síkon keresi.

Nem egyszerű, mert hirtelen vissza eshetünk...ez az esés nem kellemes.

De tanulni vagyunk itt a Földön.



http://www.youtube.com/watch?v=J0i_II_ssE8


Ha felfelé nézel vagy önmagadba tekintesz ugyanazt láthatod...a kint és bent találkozik...a kettő násza hozza el m(a)egoldást.