műanyag

Lassan műanyagok leszünk.
Testünket átitatja a sok mesterséges dolog...a igazságnak álcázott hazugságok megtöltik fejünket...lassan elveszünk ebben a mű világban.
Aki egy kicsit is észreveszi a turpisságot azt már különcként kezelik az agymosottak.
Szisztematikus agymosásunk nem új keletű.

http://www.youtube.com/watch?v=6BZgte0ObLw&feature=related



Megmutatták nekünk, hogy mi a szép és az igazi szépségek mellett elsétálunk. A Mű szépségek korát éljük...és ezt észre sem vesszük...élünk és azt hisszük fejlődünk, holott csak az anyaghoz közelítünk még jobban, ami még több kívánságot és elégedetlenséget szül.Egy anyaghalmaznak képzeljük magunkat, egy testnek...mindennek a megoldását fizikális síkon, azonnal akarunk. Pedig a megoldásunk mindig szellemi síkon kezdődik.

Amíg az ember ezt be nem látja, addig semmi ideális változás nem fog bekövetkezni, csak ismételjük ugyanazon köreinket, amik eddig is ugyanabba a gödörbe tereltek minket.

Önbizalmunk a pénzükben van, az autónkban, a házunkban, a kigyúrt izmainkban, a szilikon nőnkben...ezt sulykolták belénk.
Viszont, ha egyedül kell lennünk önmagunkkal, akkor ez már akadályba ütközik, mert itt nem kaphatjuk meg a sóvárgó tekinteteket, a kíváncsi nézést, amiből energiát nyerünk.
Észre sem vesszük és koldussá váltunk, a figyelem koldusává.
Ezért sem szeretnek egyedül lenni huzamosabb ideig azok az emberek, akinek az anyagi javak a bizonyosságai...ezen emberek a természetet nagy ívben kerülik, vagy csak valakivel képesek kimenni...persze úgy, hogy nehogy sáros legyen a drága cipőjük.



...hm...életemben először nagyon sajnálom, hogy elveszett, amit írtam.
Egy órán keresztül jött belőlem, ami egyik pillanatról a másikra eltűnt.
Biztos így kellett lennie.
Csak ennyi maradt meg...de szerintem nekiállok újra, mert nem maradhat meg bennem, amit ki kell mondanom.



Mindegy...ez van.



http://www.youtube.com/watch?v=mdZT-tXmK7A&feature=player_embedded