Finomodni csak nagyon durva leckékkel lehet.
Van, amikor a gyomrunk a torkunkban van és azt kívánjuk, bárcsak vége lenne már ennek...és erre még erősebben jön a fájdalom.
Elengedni nem könnyű( még azt is, ami már régóta nem szolgál minket), de elkerülhetetlen ahhoz, hogy ezen fájdalom katalizátora legyen a felismeréseinknek, a rálátásunknak...m(a)egbékélésünknek.
Ha feladjuk és megfutamodunk a fájdalom elől...ha nem akarunk szembenézni a beavatásunkkal, akkor előbb-utóbb ismét szembe jön velünk, de még erősebben.
Nem egyszerű a fájdalmat úgy elkönyvelni, hogy szervesen kapcsolódik ahhoz, hogy önmagunkra találjunk.
Tapasztalnunk kell.
Nem kellemes dolog ez...de mindenkinek át kell esnie, hogy változtasson az életén.
Sokszor beleeshetünk ugyanabba a gödörbe, de egyszer ráeszmélünk, hogy jobb nem feladni és szembenézni a fájdalommal, a fájdalmunkkal.
Akkor majd gyengülni fog.
Lehet, hogy nem hamar...de mindenképpen bíznunk kell MAGunkban, fontos, hogy tudatában legyünk azzal, hogy csak így lehetséges...ne sajnáljuk magunkat, mert semmi értelme.
Gerincesen fel kell vállalnunk mindent, ami szembe jön velünk...hiszen semmi sem ok nélkül kerül oda...a világ csak így változhat ideálisan.
http://www.youtube.com/watch?v=nrGeK1rNbBY
Ezen felismerések fényében egyre jobban finomodunk...egyéb esetben csak durvulunk, keményedünk...ami nem engedi meg, hogy tovább lássunk az anyagon.
Szeretettel.
Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése