egy régebbi...mégis aktuális

Gondtalan tudatlanság?

Gondtalan tudatlanságomban tudtam már ki vagyok?

A lehetősége megvolt annak, aki most vagyok.
Emlékszem néha-néha bevillant valami.
Sejtéseim engedték magam másnak is látszani.
Ezek az idők rövidke percként élték meg a mostot.
De nagy hirtelen száműzte egóm ezt a koncot.
"Test vagy csak!"...ordított, toporzékolt, morgott.
Nem hagyott és lelkem ismét a sötétbe omlott.
Gondtalan tudatlanság börtönében becsapva éltem.
Szigorú törvényeiben soha nem kételkedtem.
Álédenben magam föld felett szállni véltem.
Holott nem voltam máshol, mint egy veremben.
Meddig tettem ezt?...meddig vihettem keresztem?
Nem sejtem, de lényeg az, hogy felkeltem.
Remény csillaga virít már felettem.
Kegyet kaptam ezen életemben.



A legnehezebb dolog magunkra úgy tekinteni, hogy mi nem csak egy test vagyunk.
Viszont, ha egyszer ezt megéreztük, megértettük, akkor megnyílik előttünk valami különleges...egy határtalan, ami a megoldásokat már nem (csak) a fizikális síkon keresi.

Nem egyszerű, mert hirtelen vissza eshetünk...ez az esés nem kellemes.

De tanulni vagyunk itt a Földön.

http://www.youtube.com/watch?v=J0i_II_ssE8

Ha felfelé nézel vagy önmagadba tekintesz ugyanazt láthatod...a kint és bent találkozik...a kettő násza hozza el m(a)egoldást.