2010. október 31., vasárnap

legyen (csapdába szorult állat)



Legyen meg Uram a Te akaratod.

Mit is jelent ez a mondat számomra?

Ha kellő módon(ideálisan) alázatos vagyok, akkor tisztában vagyok azzal, hogy teremtett vagyok, annak ellenére is, hogy Istenben létezem és Isten bennem is létezik.
A teremtett mivoltom tudatosítása fontos dolog volt az életemben, mint az is, hogy van lehetőségem azzá válni( a karmám intervallumán belül)ami épít és bőséggel lát el, mint szellemileg, mint fizikálisan.
Amikor túl akarunk nyújtózni a takarónkon(a karmánkon), akkor jönnek a figyelmeztetések.
Eleinte csak gyengéden szólnak, idővel ha nem figyelünk erősebb tünetekkel ébresztenek.
Amikor sok energiánkat őröl már fel a kerülő út, amin vagyunk, akkor krónikus gyulladásaink is lehetnek.
Ideális alázat nélkül nincs üdvözülés, nincs egyenes út, csak kerülő út, aminek persze van létjogosultsága, de, ha lehet jobb előbb észre venni, mint betegségben szenvedni.
Egyénenként változó, hogy meddig megyünk el, milyen betegség, vagy külső tünet fogja azt mondani, hogy itt az ideje másként szemlélni magam és a világomat.

Mit jelent másként szemlélni magam és a világot?

Számomra egyre jobban azt, hogy észre veszem mindenben a jó oldalát .
A kritika és az ítélet nagyobb arányban volt bennem eddig, mint az elfogadás és a megértés...a szép dolgokat eltakarták a félelmeim.
A másként szemlélés azt is jelenti számomra, hogy áldást adok mindazért, ami van.
Annyi szépség van az életemben, mégis régebben csak azt erősítettem, ami kellemetlen volt számomra.
Az áldás ereje óriási, egyből felemel és abban az energiában maradunk és még több szépséget lelünk magunk körül.
Ez az igazi kincsünk.
Az Ember kincse ez...ez az igazi hatalma, de ehhez előbb alázatot kell gyakorolnunk...a tükreinket alázattal elfogadni, még akkor is, ha az egónk úgy tiltakozik, úgy vonít, mint egy csapdába szorult állat.
...ugye nem egyszer történt ez veled is így?...ha a könnyebbik utat választottuk, akkor maradt a mások okolása és az egónk elfoglalta a trónját...ott magasan.
A másik esetben, ami igazán önmagunk felé visz és az egészségünk felé, már alázattal beépítettük magunkba azt, amitől soha nem is különültünk el, csak mi magunk véltük úgy, hogy teljesen külön álló dolog, teljesen rajtunk kívüli.
Az ideális alázat megengedi, hogy felfedezzük magunkban azt, hogy az egészségben minden benne van.

Figyeld meg milyen dolgot vált ki Benned ez az írás.

Ha tiltakozást érzel, akkor biztos, hogy van dolgod az alázattal, ha még jobban azt érzed ezen mondat elolvasása után is, akkor 100%, hogy van vele dolgod:).

Ha nem, akkor meg rendben vagy magaddal.:)...önmagad vagy.

Ölellek,
izi

2010. október 30., szombat

gondolatok (üres világ)

Nem kötelező tudatosan élni...senkire nem erőszakolható rá, hogy innentől kezdve már élj tudatosan és figyelj a jelekre.

Személy szerint odafigyelek milyen tükrökkel találkozom az életben.
Úgy vélem egyre többen vagyunk, akiknek nem jelent ez problémát, miközben tisztában vagyunk azzal is, hogy , ha tudatosabban élünk, azzal felgyorsulnak az események, ami sokszor nem leányálom.
Szeretem azon lelkek társaságát, akik tudják miről beszélek.
Az igazi megmérettetések nagyon váratlanul jönnek.
Amikor úgy érezzük, hogy éberek vagyunk, akkor hirtelen abban az állapotunkban találhatjuk magunkat, ahol már megint egy külső tényezőt okolunk, a helyett, hogy észre vennénk azt, amit mutat számunkra tükörként.
Az életünk arról szól, hogy szélsőségből szélsőségbe megyünk, miután már lehetséges, hogy nem esünk bele ugyanazon gödörbe még egyszer.
Sokszor képzeltem már magamról, hogy mennyire tudatos vagyok és utána bőgtem, mint egy kisgyerek.
Sok szeretet van bennem. Inkább hajlok a békés megoldásokra, de vannak helyzetek, ahol még mindig kibillenek és nem leszek önmagam.
Ezen magamon kívüli állapotomra nem vagyok büszke, de hamar el tudom már fogadni, mert ez is én vagyok.
Szívem szerint azt szeretném, ha egyik pillanatról a másikra béke lenne a Földön, pontosabban előbb a szívekben.
Számomra a Társam hasonlóan gondolkodik, hasonlóan él...a Földön jár, miközben tudja, hogy a járása a szellemének a szomatizálódása.
Számára nem jelent problémát tudatosan élni, figyelni az egészségére, figyelni a jelekre, számára ez teljesen természetes...az élete szerves része...ez nem jelenti azt, hogy tökéletes, ahogy magam sem vagyok az, de őszinte, tiszta szándéka van arra, hogy önmaga felé menjen.
A félmegoldások nem vonzanak.
Régebben belementem simán ilyen kapcsolatokba, de a végén mindig kiderült, hogy mennyire jól tettem volna, ha figyelek az első jelekre, amik már azt üzenték, hogy fölösleges belemenni.
De bele kellett mennem, hogy megtapasztaljam...megtapasztaljam azt, hogy teljesen máshol járunk.
Jelenleg ott tartok, hogy nem adom alább.
Érdekes alkímián mentem keresztül...egyre fontosabb a belső, minta külső.

A lelkem már nem szeretne úgy élni, ahogy régen élt...abban a világban, ahol csak a külsőségekre helyeződött a hangsúly.
Az egy üres világ.
Pedig mennyiszer úgy véltem, hogy teljességre lelhetek benne.
Jelenleg sokan úgy vélekednek még, hogy elérhető ott valami megelégedés...pedig a teljesség magunkban van...ott található...ahogy benned is Drága Társam...szeretlek.


2010. október 28., csütörtök

alleregia

Mi az, amiből a legkevesebb van az emberekben?

Az alázat.

Miért is?

...azért mert az egó allergiás az alázatra.

Fél tőle.


Pedig...

"Felfedeztem egy titkos utat,

Melyen elérhetem Isten Magasságát:

Egyszerűen megérintem

A legalantasabb ember

Legmocskosabb lábait."

(Sri Chinmoy)

2010. október 27., szerda

örök szeretet

Szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni ezen írásommal, akit tudatosan, vagy tudattalanul megbántottam.
Ez az érzés bennem most nagyon erősen jelen van.

Ezért is éreztem úgy, hogy elmondjam Neked, hogy sajnálom, ha bántottalak.

Kívánom, hogy legyél boldog és öleljen át a szeretet.

Mindig van lehetőségünk megbocsátani, nem érdemes magunkban hordozni ezen érzéseinket.
Mi magunkat is bántjuk ezzel...Te is így látod?

Szeretlek.

Tibor






ütés

Ha már felismertük azt, hogy, ha gyűlölünk, vagy haragszunk valakire az nem más, mint, ha folyamatosan ütnénk, akkor egyre kevesebbet fogunk ilyen érzésekbe beleragadni.

2010. október 26., kedd

pörögtem




Utána majd elhánytam magam:), úgy elszédültem...most már jól vagyok:)...élveztem a zenét...
Mindenki a saját kis szűrőjén keresztül lát engem.


http://videoversek.network.hu/video/edit_videoi/weores_sandor__ki_minek_gondol__koncz_zsuzsa


"Ki minek gondol, az vagyok annak...

Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt saját magadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod."

szeretek élni (gondolatok)



Szeretném, ha párbeszéd alakulna ki az írottakról, arról, hogy ki hogyan látja, hogyan érzi a dolgokat.
Persze, ha nem így lesz az sem baj, csak kifejeztem azt, amit érzek.

Most érkeztünk meg a futásból, igazán ránk fért.
Ilyenkor mindig beigazolódik az, hogy mennyire fontos és hatékony dolog a test nevelése, gondozása.
Nem hanyagolható el a sem a testi, sem a lelki, sem a szellemi oldal.
Ha ez a háromszög egyenlő oldalú, akkor egészségünk is van.
Ha valamelyik rövidebb, akkor bizony nem kímélnek a kellemetlen tünetek, amik mintha állandóan azt mondanák...miért vagy egyoldalú?...miért csak az egyik oldaladdal törődsz?
Ha túl az anyagba ragadunk, akkor a sclerosis jelentkezik, a túlzott csontosodás.
Ha meg túlzottan elszállunk, akkor akár lázasak is lehetünk.

Idővel megjön az felismerés mindenkinek.

Érdekes dolog az, amikor valaki a halálán van és az utolsó pillanatban világosul meg, az utolsó pillanatban érti meg a dolgokat, amiben igazán rálát magára, akkor gyógyultan hal meg.
Ilyenkor megérti a összefüggéseket.
Ez egy kicsit morbid földi szempontból, de igazából beteljesítette azt a feladatot, amiért leszületett az adott testébe.
A következő életében nem terheli ezen életének súlya.

Ezeket a zenéket régen nagyon szerettem, jó most újra hallgatni.

http://www.youtube.com/watch?v=7xCk8gbBHSo&feature=related ...face to face-herat to heart

http://www.youtube.com/watch?v=D6zBjYIyz-0&feature=related ...send me an angel

Szeretem az életet...pedig néha úgy érzem, hogy legszívesebben elköltöznék ebből a világból:).

Szép estét.
izi

alázat



Alázatra van szükségünk.
Egyre nagyobbra, mert jelenleg a civilizációnkat az ítéletek a kritikák uralják.

Egy gyermek is inkább túlzottan ítélő, kritikus, mint ideálisan alázatos.

Ahhoz, hogy ideális változások induljanak el meg kell értenünk azt, hogy alázat nélkül nincs szellemi fejlődés.
A szellemi megismerés alapja ez az alázat...és a gyógyulásunk alapja is.

Minden a szellemből indul ki, ezért is, aki nem hajlandó ezt tudomásul venni és a fizikális dolgokon akar változtatni csak, az egy helyben toporog.
Ezért is ilyen a világ.

Aki úgy gondolja, hogy miközben ítélkezik(érzelmi töltést helyez rá, nem az egységtudatából közöl csak) és szélsőséges kritikát gyakorol megértheti a titkot(nem a sikersztori könyvről beszélek itt), az ismét csak egy helyben toporog.
A szellemi fejlődés legnagyobb gátja az ítélkezés...a szellemi titkok eléréséhez akadályokat gördítünk.
Egy embert szinte azonnal megismerhetünk abból, hogy mekkora elfogadás van benne, hogy a szavai ítéleteket, vagy megértést, rálátást sugároznak.

Ha egy gyermekben nem alakul ki a megfelelő korban az ideális alázat, a tekintély elvűség, akkor a lelke nem lesz alkalmas, nem érik meg kellőképpen arra, hogy megértse azt, hogy vannak szellemi törvények, ugyanúgy, ahogy vannak fizikális törvények.

Minden betegség ebből ered.
Minél makacsabban ragaszkodunk ahhoz, hogy kihagyjuk a szellemi dolgokat az életünkből és csak lineárisan gondolkodunk, akkor a lelkünk kifejezi magát az által, hogy testi tünetekkel üzen...ezt a differenciát így mondja el.
Minden betegség ebből ered.
Nincs kivétel.

Az ítélkezés nem egyenlő azzal, ha józan ítélőképességgel közlünk valamit...óriási különbség.

Nem baj, ha nem találsz még összefüggést a szellemi és a fizikális dolgok között, nem baj, ha a régi beidegződésed még korlátoz ezen összefüggések megértésében.
Egy a lényeg, érezd ezt a pillanatot, érezd, hogy, ha elolvasod ezen írást beindít benned valamit.

Mindenki ott tart, ahol tart.

De egyszer az élet annyira megszorítja a dolgokat, hogy kénytelenek leszünk másként látni, másként nézni önmagunkra és a világunkra.
Te most elolvastad ezt az írást.
Van lehetőséged változtatni.
Csak higgy benne és elindul a folyamat, ami eléd rakja aranytálcán a megoldásokat, amiért persze te küzdöttél meg...innentől kezdve Te lehetsz a saját tudatos tanítód.

Szeretettel,
izi

self control

Kemény tükröket kapok(nekem az jelenleg).
Másnak ez lehet, hogy bagatell lenne.
Ezért is vagyunk különbözőek, de mégis egyek.
Más-más karmikus hátterünk teszi lehetővé ezt a változatosságot.
Amikor tele van a hócipőnk, akkor ráadásul még sokkal több esemény jön szembe, ami irritáló.

A palettán sok minden van:

  • túlzott elvárás
  • értetlenség
  • szélsőséges makacsság
  • fölényesség
  • mások befolyásolása(manipulálás)
  • régi dolgok felhánytorgatása
  • önjelölt megváltók jelenléte
Tudom, semmi sem véletlen...amit tapasztalok, az azért van itt, mert itt kell lennie.
Van dolgom ismét.

Amíg nem integrálom, addig jönnek felém keményen.

Tegnap este nagyon megérintett egy-két dolog... tudatosan tapasztalhattam, hogy, hogyan is reagálok, milyen dolgokat váltanak ki bennem ezek a tükrök.
bevallom, hogy sikerült magamon kívül lennem, de hála az égnek csak elég rövid időre.
De az az idő kegyetlen volt, nagyon intenzív.
Hihetetlen, hogy milyen gyorsan a földbe tud döngölni egy érzés...egyik pillanatról a másikra úgy érezhetjük, hogy itt van a vég.
Ilyenkor kivetkőzünk magunkból...ebben az állapotban csak a nagy lélekjelenlét segíthet.
Idővel egyre kevesebb időt töltünk el így magunkon kívül, mert ezek az események (ha van tiszta szándékunk)biztos kapaszkodóként maradnak meg bennünk, amikor a saját erőnkből a lábunkra állunk.
Kellenek ezek a "csaták".
A legjobb az volt a tegnapi dologban, hogy amikor a legmélyebben voltam, eszembe jutott, hogy minden, amit most átélek azért van itt, mert itt kell lennie.
Éreztem, hogy, ha most átlépek abba a zónába, ahol már önmagam vagyok, akkor megint emlékezetesen megmarad nekem ez az egész...ez az én tapasztalatom lesz, ami mindig is segíteni fog nekem és másoknak, ha leírom.
Ez az érzés egy felemelő érzés volt.
A szóban is benne van, felemelő...igen, kiemel abból, amiben vagyunk, amiben voltunk.
Ez az érzés önmagam felé vitt.
Vannak érzések, amik önmagunktól eltávolítanak.
De erről már sokat írtam.
A lényeg az, hogy abban a pillanatban, amikor úgy éreztem, hogy ennek a dolognak van helye az életemben, még akkor is, ha majdnem szétestem, abban a pillanatban emelkedni kezdtem.
Ez az, amiről minden tanító beszélt, ez az az állapot, amikor önmagaddá válsz...ilyenkor saját magad emeled ki magad a mocskodból.
Ezt tapasztalni kell.
Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor egyre tudatosabban kezdi látni az életét és a világot.
Nincs olyan, hogy valaki jobb a másiknál.
Csak olyan van, hogy közelebb vagyunk önmagunkhoz, ami nem engedi meg már, hogy sokáig benne ragadjunk olyan dolgokba, ami nem szolgálja az egészségünket.

A tükreimet elfogadom.
Szépen folyamatosan tudatosítom magamban, még akkor is, ha nagy tiltakozás van bennem velük szemben.
Minél nagyobb a tiltakozás, annál nagyobb dolgunk van vele.

Viszont van egy egészséges önkontroll, amiben már eldönthetjük, hogy kivel beszélünk.
Semmiképpen nem jelenti ez azt, hogy utálattal lennénk azon személy iránt, csak annyit, hogy bizonyosan érezzük, hogy nem építő a társasága.
Ezen sorokat a legtisztább jószándékomból írtam...aki e mögött elkülönülést és kétséget vél, az figyeljen jó mélyen belülre magába...ott megtalálja a válaszokat.

Kívánom, hogy legyen szép napod.
Ami a Tiéd ebből az írásból vedd el...sok szeretettel nyújtom Feléd.

A felszabadultság érzése rajtam van...minél őszintébben fejezem ki magam, minél nyitottabb vagyok, annál szebb az élet...próbáld ki.:)

izi

ui...sajnos elrepült a bagoly...egy kicsit sajnálom.
Érdekes, hogy így a szívemhez nőtt...de elengedem:).

Szeretem ezt a zenét...





...egy kicsit modernebb változatban sem elhanyagolható:)...pump up the volume.:)))


2010. október 25., hétfő

bagoly 2



Elintéztem egy-két dolgot és kíváncsi voltam, hogy itt ül-e még az ágon a kis bagoly.
Nagyon közel engedett magához, nem félt tőlem.
Csak a fejét forgatta, ahogy járkáltam alatta.
Most sikerült élesebb képeket készíteni róla...íme az egyik:).

Ja...és az élet megint megmutatta a szebbik oldalát:)...kaptam egy csekket a Tigáztól...éves elszámoló...ők lógnak nekem 50 ezer forinttal.
Ilyen sem volt még:).
Na ...legyen csodálatos a napotok és bízzatok magatokban.

Szeretettel,
izi

bagoly



Reggel, mikor megírtam az előző bejegyzésemet, telefonált Tesóm.
Felálltam az íróasztaltól és kimentem az erkélyre.
Egy pillanatra ledöbbentem, pontosan velem szemben egy bagoly ült a fán.
Beszaladtam a fényképezőgépért, csak sajnos elég homályos lett a kép.
Tesómnak mondtam, hogy mivel találkoztam, Ő meg megijedt és azt mondta, hogy ez nem jó jel.
Én meg erre azt mondtam Neki, hogy számomra jó jel.
Mondjuk, ahogy szemeztem vele, hirtelen elfordította a fejét, akkor összerándultak az izmaim:).
Kíváncsi vagyok a véleményetekre...nem a lexikonból kiolvasottakra:)))

Megnézem itt van-e még?

Igen...itt szundikál az ágon:)...vagy csak becsukja a szemét, hogy beleolvadjon a környezetbe.

végtelen (gyilkos)

"Az élet végtelen körforgásában, ahol most vagyok, minden teljes egész"...ennek ellenére sokszor úgy érzem, hogy ez nem így van:).

Annyi minden akar felszínre kerülni az tudatalattimból, annyi nem kellemes, sőt kegyetlen érzés jön velem szembe mostanában.
Sokszor elfogadom már...tudom a teljesség felé vezetőúton minden részünkkel szembesülnünk kell.

Ma reggelre is kemény dolgokkal szembesültem, de valahogy egyre nagyobb arányban van bennem a szemlélő, mint az áldozat.
Ez megnyugtató érzés.

Álmomban gyilkos voltam, keményen megéreztem, még most is bennem van az az érzés, ami ezzel a tettel együtt jár...az elkövetésekor és utána.
Emlékszem úgy éreztem azt a tehetetlenséget, ami azután történt, hogy ráeszméltem mit is tettem...próbáltam elfogadható magyarázatot keresni a tettemre, és eltusolni a dolgokat.
Döbbenetes érzés volt. Mindenki gyilkos valahol.
Ha azt állítja magáról, hogy nem, akkor még tagadásban van.
Ez az állapot se nem jó, se nem rossz...csak egy állapot önmagunk felé vezető úton.
Amikor eltaposunk szándékosan egy bogarat, ugyanolyan gyilkosok vagyunk, mint, amikor egy Embert ölünk meg...talán ez furcsán hangzik, de pontosan ugyanazon erők mozgatják az elkövetőt.
Minél tisztábban rálátunk magunkra és az árnyoldalainkra, amiket egyre őszintébben bevallunk magunknak, akkor az egészségünk lesz a tükrünk.
A tagadásaink mindig KÉTséget szülnek, egyre többször ragadunk bele a félelmeinkbe...egyre több nem őszinte Ember lesz a tükrünk...akik azt állítják, hogy ők a megmentőink és ők a jók.
Egyre szebb tükröket kapok.
Persze van benne még megmentő szerepben tündöklő, aki nem veszi észre magát...úgy vélem eleinte nagyon idegesített ez, amíg magamban fel nem fedeztem azt, hogy milyen érzelmi töltést helyezek arra, hogy brutál megmentő szerepben tündököljek.
Ez is egy szélsőség, amit nem árt felfedezni magunkban, hogy a középutunkra ráleljünk ebben is.
Tehát ez a megmentő szerepesdi, amit megint megkaptam tükörként, már nem irritál, csak figyelem, hogy megint jelen van...érdekes ezt látni és felismerni benne régi önmagam.
Amíg úgy véljük magunkról, hogy mi tudatos tükrei vagyunk a másiknak, addig az egónk nagyon magasról akar produkciózni.

Mindenki tükre mindenkinek, ennyire egyszerű ez.
Nem kell itt túlbonyolítani, hogy most én vagyok a Te tudatos, tanító tükröd, mert én vagyok azon a szinten már, hogy ezt megtehetem.
Aki emelkedettebb állapotban van, az csak van...ha elmegy valahová, ott a jelenlétével katalizál.
Nem agyal azon, hogy itt és most én vagyok a Jani:).
Vannak körülöttem egyre szebb tükrök, ennek annyira örülök.
Annyi Emberben látom meg azt, hogy igen is tiszta, őszinte szándékkal elindult maga felé.
Az írásaikban is felfedezhető ez az alázattal ötvözött önértékelés...ez az igazi eszencia.
Csak ebből a pontból lehetünk igazán egységtudatúak, miközben megtartjuk az éntudatunkat.
Nem túlzott mértékben marad meg az énünk, hanem ideális arányban, miközben a másikat is egyenrangúnak tartjuk.
Ez az egyenrangúság viszont nem jelenti azt, hogy hagyjuk, hogy a saját kis szubjektív világnézetükkel lehúzzanak minket oda, ahonnan elindultunk önmagunk felé.
Sokan félreértik azt, hogy mit is jelent az, hogy segítünk valakinek, hogy felébredjen.
Sokan úgy vélik, hogy folyamatosan energiát kell adnunk nekik.
Ez nem így van.
Egy dolgunk van igazán, minden nap egyre többször megélni a pillanatainkat, minél több teljes pillanattal érezni, hogy minden sejtünkben élettel teliek vagyunk.
Tennünk kell magunkért, hogy legyen erőnk szembesülnünk az árnyoldalunkkal és észrevenni, hogy ezek milyen érzéseket váltanak ki belőlünk.
Tiltakozunk, vagy esetleg már csak békés szemlélőként látjuk.
Vagy a kettő között vagyunk.

"Az élet végtelen körforgásában"most ezt a tudósítást írhatom meg magamról...itt vagyok, itt tartok...hogy Te hol tartasz, azt Neked kell felfedeznek, Neked kell tudatosítanod magadban.
ha ezt nem látod még így, az sem baj, az sem baj, ha nem vagy őszinte magadhoz és ez által a világhoz sem.
Az viszont teljesen biztos, hogy semmi sem marad a véka alatt.

A feladatom jelenleg az ítélkezéssel kapcsolatos.
Nagyon keményen tudok ítélkezni...de már észre veszem utána...olyankor egy kicsit elmosolyodom, hogy van egy olyan mondás, hogy "ne ítélj, hogy ne ítéltess!"...vajon mit is akar ez mondani?:)

Te mit tagadsz le magad előtt?...amit annyira tagadsz, az éppen felszínre kívánkozik jönni most belőled a tudatosságba.
Ha hagyod, akkor megkönnyebbülsz, ha rálátsz a dolgok menetére, akkor belátod, hogy fölösleges halogatni a dolgokat.
Minél jobban önmagad vagy, annál tisztábban, objektívebben látsz mindent.
A régi beidegződéseink(nem helyénvaló)nem bánthatnak már tovább.


izi


2010. október 24., vasárnap

sznob

Változott bennem sok minden.
Valami olyasmit érzek, amit még nem tudok teljesen kifejezni...de nagy bizonyosság van bennem, hogy javamra vált egy-két kemény tapasztalás.
Rádöbbentem, hogy mennyire bánt a sznobizmus.
Persze arra nem jöttem rá, hogy miért is bánt ez engem, csak jól felidegesítettem magam azon, ahogy viselkedtek.
Viszont van egy csodálatos tanítóm, aki megkérdezte tőlem, hogy " ugyan miért is bánt téged az a sok sznob?"...ezzel, mint egy villámcsapás belémdöfte a felismerést, hogy csak az bánthat, amivel nem akarok azonosulni magamban.
Amit annyira taszítok magamtól, amit nem vallok be magamnak.
Köszönöm ezt a kérdést...igazán megérintett.
Abban a pillanatban olyan volt ez, mint, ha leforráztak volna, legszívesebben visszavágtam volna, de rájöttem, hogy ezt csak az egóm akarná...az egóm be is bizonyítaná pillanatok alatt, hogy hülyeséget kérdezett.
A sznobizmus hasonló, mint a spirituális gőg.
Szépen magamba fordultam és , ahogy másokat elemezni szoktam, magamat sem kíméltem.
Ez a sznobizmus analóg bennem a spirituális gőgömmel.
Nem véletlenül szembesültem ezen emberekkel és nem véletlenül merültem le...szinte kiment belőlem minden erő.
Csak az idegesíthet, amivel nem akarok azonosulni, nem vallom be magamnak...ezt leírtam még egyszer, mert ez mindennek az egyik alapja.
Amikor egyre közelebb vagyunk önmagunkhoz, ami nem jelent mást, mint azt, hogy Isten egyre tökéletesebben kifejezi rajtunk keresztül önmagát, akkor egyre kevesebb a differencia.
Az egység állapotában, amikor együttérzésben vagyunk, akkor mindent úgy tudunk elfogadni, ahogy van...aki így él, az mondhatja magáról, hogy Mester.
Minden egyes Embert Isten egy aspektusának tudunk tekinteni...tehát magunkban is elfogadtuk az árnyoldalunkat, mint lehetőséget.
Amíg idegesítenek a sznobok, addig magamban tagadásban vagyok velük szemben.
Ha emelkedettebb vagyok és úgy találkozom velük, akkor már fel sem tűnnek, vagy legalább is nem helyezek rá érzelmi töltést...nem ítélkezem.

Kapom folyamatosan a leckéket.
Nem bánom.
Szeretem az életet minden megpróbáltatásával együtt.
Finomodnom kell.
Annak ellenére, hogy sok mindenben nagyon érzékeny vagyok és ez által jobban rálátok dolgokra, vannak bennem olyan részeim, amiket nagyon nehezen engedek magamhoz.
Pedig jól tudom, hogy minél jobban húzom a dolgokat, annál nagyobb erővel nyomnak majd.

Nagyon sokat tanultam a hétvégén.
Sok minden közelebb is került hozzám, olyan dolgok, amiket megítéltem.

Az élet minden pillanatában vagyunk valakik...amikor egy ember úgy véli, hogy most elért valamit és úgy gondolja, hogy ő lett már VALAKI az nagyon eltévedt.
Ez a spirituális gőg.

Mindenki VALAKI.

Úgy vélem, hogy ezen szélsőségem tanulságaként jött velem szembe ez a tapasztalás, amiről írtam.

Mennyire csodálatos az élet:)...mindig tanít.
Az a legnagyobb ajándék, ha valaki még ennek felismerésében segít is...aki feltesz kérdéseket, ami talán akkor nagyon irritáló és bosszantó lehet:)...de később rájövünk, hogy mennyi szeretet volt ebben az egy kérdésben.

Most ismét felemelkedtem önmagamhoz...ismét úgy tudok magamra tekinteni, mint, aki a szeretetre méltó és nem okolom magam semmiért, mint, ahogy Te is egyre többször tekintesz magadra így...ugye így van?:)

Ölellek,
izi

Gyere, hallgassuk meg együtt ezt a zenét...csodálatos.

2010. október 21., csütörtök

pssszt!



Az élet rögös útján, amikor már egyre jobban ismered magad egyre jobban észreveszed azokat az akadályokat, amiket eddig nem láttál meg időben.
Saját tapasztalataim szerint sokkal érzékenyebbek is leszünk, amivel az is jár, hogy nagyon tudnak fájni dolgok.
Intenzívebb minden, mint eddig, de a tudatosságom (tudatosságunk)enyhít a dolgok súlyán.
Még nem tudom, hogy fokozódik-e ez az enyhülés, bízok benne.
Egy biztos...az elfogadás egyre erősebb bennem, ami, ha nyavalyogni is próbálnék, a számra teszi a mutatóujját és azt súgja...pssszt!
Csak légy türelemmel.

2010. október 20., szerda

reggel( a Szerelem Te magad vagy)

Ma sokkal jobbak voltak a fényviszonyok bennem.
Rájöttem és tudatosítottam is magamban, hogy hol tévedtem el.
Voltak jól bevált dolgok, amiket hanyagoltam és most újra együtt mozgok velük egy nagyobb rálátásban már.
Tudom ennek így kellett történnie...egy kicsit megint el kellett vesznem, hogy grabancon tudjam ragadni magam még mielőtt megfulladok.
Utálok fulladozni, de most már annak fényében szemlélem, hogy jó tanulság, amit megéltem.
Nem hanyagolhatom el magam...de minden nem helyén való tulajdonságommal(tetteimmel, érzéseimmel, érzelmeimmel, gondolataimmal) kell elfogadnom magam, mint, ahogy már nagyon sokszor ezt le is írtam.
Úgy vélem, hogy semmiképpen nem előnyös csak azt tudatosítani magunkban nap, mint nap, amit szeretnénk, amit szeretünk...hanem minden nap szembesítenünk kell magunkat azon aspektusainkkal is, amit nem szeretünk, ami bántó.
Ez mindennek az alapja.
Ezen felismeréseimet élem meg, egyre tudatosabban.
Minden egyes nap, amikor kijövök abból a mélypontomból, amibe esetleg belesüllyedek, már az enyém, már az én stabil kapaszkodóm, ahhoz, hogy máskor már tudatosabb legyek és ezt másnak is át tudjam adni.
Ezt érzem, hogy jelenleg ez a dolgom.
Szeretem ezt...jó megismerni magam, szép dolog.
Ezen feladattól senki sem menekülhet el.
Halogatni lehet, de egyszer rádöbbenünk, hogy fölösleges.
A legnagyobb kincs az, amikor már másként látjuk magunkat, amikor már a szemléletünk nem kritikus...nem szélsőségesen kritikus.
Kell a kritika, de egy szeretettel teli ötvözetben.

Az élet alázatra tanít.
Ha nem veszed észre időben, akkor térdre kényszerít.
Ha már azt sem veszed észre, hogy a saját energiáid fogytán és mindenkinek adsz, de magadnak szinte semmit, akkor kieshet egy pohár a kezedből pl.
Miért is írtam ezt?
Mert ez is előfordult velem nem egyszer, ahogy most is pár perce...hirtelen nem is értettem, hogy miért, de miután térdre kényszerültem, észre vettem az üzenetet.
Nem voltam figyelmes magammal szemben, ezért az élet mutat nekem valamit...még nem betegség képében, csak egy figyelemfelkeltő jelenségben.
A víz az energiával analóg.
Ahogy széttört a pohár úgy elfolyt a víz is belőle...no jó...limonádé:)...de a lényeg ugyanaz:):
Egy kicsit sajnáltam is azt a limonádét, de majd csinálok egy másikat:).

Igen, térdre kényszerültem, le kellett hajolnom, kizökkentett az esemény, hogy figyeljek jobban magamra.
Reggel már sokkal tudatosabb voltam, mégis kaptam még egy megerősítést.
Írtam régebben egy cikket, ami hasonló dolgokról szól...azt hiszem az a címe, hogy Behódolni önmagunknak.
Ha gondolod olvasd el.

A jelek mindig ott vannak körülöttünk. Eleinte csak kisebb külső figyelmeztetéseket kapunk.
Aki nem tudatos, az magát csapja be.
Aki úgy véli, hogy véletlenül törik el egy pohár tele vízzel, az is ott tart még, hogy nem szemléli holisztikusan a világot.
Persze mindenki ott tart, ahol tart.
Én csak leírom, hogy hol tartok, aki talál benne valamit, ami az övé annak csak örülök.:)
Sokszor az is eszembe jut, hogy mi az EGYség...mi is az, hogy egységtudat.
Számomra egyre jobban azt jelenti, hogy semmitől sem kell félnem, csak magamat kell adnom.
Ha jól belegondolok, akkor ha egy vagyok mindennel, akkor bármit is teszek, akkor az másnál is jelentkezik(ha romboló, ha építő az, amit cselekszem, gondolok)...persze ezt is sokszor lehet hallani, de úgy vélem, erre saját magunkban kell rájönnünk.
Az elméleti tudás még nem elég.
Ha szeretettel vagyunk magunk iránt és ezt meg is értjük, hogy miért fontos, akkor tisztában leszünk azzal, hogy a legtöbb, amit adhatunk a világnak, az embereknek az, hogy minden nap megtiszteljük magunkat.
Nem véletlen az, hogy a legnagyobb karmaoldó dolog az, ha úgy cselekszünk építő dolgokat, hogy arról senki sem tud.
A legnagyobb szeretet az, amikor már így tudunk cselekedni, amikor már az elismerés bűvköréből kiszakadva tesszük a dolgunkat.
Ezt csak olyan egységtudattal lehetséges, aminek a felismeréséhez magunknak kell felküzdenünk magunkat.
Ezért fontos tudatossá válni.
Azért, hogy hitelesek legyünk magunk előtt, hogy saját gondolataink legyenek az életünkről, arról, hogy mi a dolgunk....miért is vagyunk itt a Földön.
Ezekhez a gondolatokhoz fel kell nőnünk..nem a divat szerint.
A divat nem engedi meg, hogy önmagunk legyünk, csak a látszatát kelti bennünk, hogy jó úton haladunk.

A legrövidebb út önmagunkhoz, ha egyre kevesebbet várunk el a másik embertől, ha egyre többször vagyunk a természetben egyedül.

Persze ez nem azt jelenti, hogy ne legyünk közösségben, csak annyit jelent, hogy ha arról beszélünk, mi is az az út, ami önmagunk felé visz, akkor ott ne csak elméleti tudásunkkal hencegjünk.
Tettem én is így...ezért is tudom, hogy miről írok.
A tapasztalás sokszor kemény dió.
Van, hogy sírunk, mert már annyira fájnak dolgok, annyira nehéz elviselni valakinek a hiányát.
Minden elvesztés arra akarja felhívni a figyelmünket, hogy legyünk végre önmagunk és ne másban kapaszkodva érezzük létjogosultságunkat.

Egyre jobban érzem magamban azt, hogy mi is az az egység.

Kérlek vedd észre, hogy sokkal több vagy annál, mint, hogy másban keresed a támaszod, sokkal több vagy annál,hogy a divat vezéreljen Téged.
nem baj, ha tapasztalod, tapasztaltad így is magad, de lépj tovább.
Az, hogy a viszonyod jobb lesz magaddal, az TÜRELMET szül.
Nem mindenáron azon fogsz agyalni, hogy mikor jön már el a szerelem az életedben.
A SZERELEM Te magad vagy.

...és úgy vélem, hogy majd akkor jön is kint is az igazi:).

Ne félj egyedül lenni.
Amikor egyedül vagy, megalapozod a jövőd, akkor leszel igazán stabil, mint, ahogy a szóban is benne van...MAGaBIZTOS.
Ugye mennyire igaz?:)
Aki MAGa Biztos, az nem FÉL már, hanem EGÉSZ.



Ez a zene öleljen körbe, amikor felismered magadban az erőd.




ui...most már megyek futni, mert még nem tiszteltem meg magam ma kellő módon(persze ez is csak az egyik módja).:)...

2010. október 19., kedd

egóm tündöklése és bukdosásai:)



Most mosolygok magamban ezen a címen, amit előbb leírtam...egóm tündöklése és bukdosásai.
:)
Tényleg ez jellemző rá.
Amikor nem vagyok egységtudatú, akkor tündököl...akkor úgy véli, hogy nehogy megmutassak magamból valamit, nehogy már úgy érezze más, hogy sérülékeny vagyok...én, aki másoknak tanácsot adok, nem lehetek gyenge.:)
Szépen azt érezteti velem, hogy hülyét csinálok magamból, ha így kitárulkozok és ezt tegnap sikeresen el is érte, mert majdnem bezártam a blogom.
Olyan érzések kerítettek hatalmukba, hogy minek osztom itt az észt, minek kell itt mindenkinek tudni rólam, elég, ha a jó oldalamról beszélek, így csak azt a látszatot keltem, hogy én feddhetetlen vagyok.
Az egó ilyeneket akar...ilyenkor tündöklik.
Rafinált egy jószág:).

Mostanra megszeretgettem ezt a makacs öszvért, mostanra ismét nyitott vagyok és nem bánom, hogy bárki olvassa, amit írok.

Az egyégtudatom, ami nem más, mint a mindent átható szeretet felülírja azt, hogy féljek.

Ez mindenkiben így játszódik le.
Nem egyszerű megnyílnunk és félelem nélkül kiadni magunkat abban az egyszerűségünkben, amiben vagyunk.
Sok régi önmagunktól eltávolító beidegződés akar abban meggátolni, hogy megmutassam magam. Minél erősebb ez a beidegződés, annál több ember érezteti velünk azt, hogy fölösleges megnyílnunk és azt mondja, hogy megsérülhetünk.
Ez egy csata...igazi szellemi csata, ami mégis csak arról szól, hogy felismerjük- e a játszmát...felismerjük-e és nem akarjuk magunktól eltávolítani, mint régen, hanem hagyjuk-e, hogy kitombolja magát, hogy tudatosan ezt szemlélve ismét önmagunk lehessünk.

Tisztelt egóm...szeretlek Téged:).
De figyelek ám:))).


Szeretettel,
izi

ui...van egy álmom.
Ebben az álomban az emberek szeretik egymást és egyre őszintébbé válnak.
érzem, hogy aki ezen sorokat olvassa egyre őszintébb önmagával szemben és másokkal is.
Ugye így van?
Ölellek,
izi

ui cvaj...a francba elfelejtettem:).

ui draj...kell-e ennyire tudatosnak lenni?...sokszor mondják nekem, hogy ők bizony nem akarnak ennyire tudatosan élni.
Erre csak azt szoktam mondani, mindenki úgy él, ahogy akar.
Addig, amíg szerves részünké nem válnak dolgok, amíg reflexből nem leszünk önmagunk megfigyelői, addig bizony kemény dologba vágtuk a fejszénket...nem tagadom.
De én inkább belevágom, mint, hogy úgy éljek, ahogy eddig.
Ez mindenkinek a saját döntése.
Persze a divat az, hogy majd más megoldja helyettünk...lehet abban is hinni, de előbb-utóbb rájövünk, hogy van, amikor már nincs mit tennünk, magunkért kell tennünk talán olyat is, ami kezdetben nem kellemes.
Én most ebben a stádiumomban vagyok...néha azt kívánom, hogy bárcsak könnyebb lenne minden, bárcsak abba a "nemtudom" állapotban maradtam volna..de utána hamar rájövök, hogy minden a legnagyobb rendben van így, ahogy most van:).

Kezdeni már érteni?...érezni már válámi?...én hinni...Te hinni már?:)))

2010. október 18., hétfő

ma

Ma padlót fogtam.
Délutánra majdnem teljesen magamon kívül lettem.
Hiába mentem ki futni, hiába meditáltam...valami jó mélyről felfakadt bennem, belőlem.
Most, amikor ezen sorokat írom már sokkal jobban vagyok.
Nem is értem, hogy miért ez a nagy hullámzás bennem.
Nem kívánkoztam megérezni, hogy milyen, amikor elvesztem az erőmet, de mégis megtapasztaltam újra.
Ismét elmondom ezen írásomban, amit már sokszor elmondtam, hogy nem vagyok tökéletes...viszont, ha jó formában vagyok, akkor nagyon intenzív egységtudattal rendelkezem.
Ez a két szélsőség váltakozik bennem...szinte átmenet nélkül.
Esendő vagyok...mint mindenki.

A mai napon ismét tudatosan megérezhettem a különbségét annak, hogy milyen is az, amikor elvesztem a viszonyomat önmagammal és milyen is az, amikor egyre jobban önmagamra találok.
Érdekes ez a dolog, mert általában nem figyeljük meg ezt az átmenetet, hanem csak egyszer jobban leszünk...kitudja, hogy mikor.
Igazán úgy vélem, hogy ezen süllyedéseim nem véletlenül vannak jelen az életemben ilyen intenzíven, ilyen szisztematikusan.
Mindegyik arra szólít fel, hogy vegyem észre időben, hogy elvesztettem a fonalat és próbáljak így is jelen lenni, így sem magamba befordulni...nyitott maradni és azon érzéseimet, amik ilyenkor általában jönnek, hogy zárkózzak be, szüntessem meg a nyitottságomat figyeljem meg tudatossággal.
Valami ilyesmi történt meg ma, aminek most már egyre jobban tudok örülni.
Talán egy órája még legszívesebben nyüszítettem volna, mint egy kutya.
Most újra érzem az erőm.
Úgy vélem, hogy sikerült tudatosnak maradnom a helyzethez képest, sokkal jobban, mint ezidáig.
Két dolog létezik.
Az egyik az, amikor ideális az energiaszintünk.

A másik az, amikor ezen ideális szint alá csökken, amikortól elkezdjük keresni odakint az okokat.
Ebben az állapotunkban nem tetszik semmi, mindenben találhatunk kifogást, míg a másik ÁLDOTT állapotunkban azon dolgok, amik eddig idegesítettek bagatellnek tűnnek.

Ezt a folyamatot végig tudtam kísérni ma magamban.
Úgy vélem elég sokszor kijelentettem már a nagyközönség előtt, hogy mennyire tudatos vagyok, jött is hozzá próba keményen.

Pillanatok alatt kitértem a hitemből, pillanatok alatt kiléptem az áldott állapotomból...annyira nem értettem, hogy mi történik velem...még ezen események előtt aludtam is egy keveset.
Aminek jönnie kell, az jön is...ezért is most már egyre jobban rálátok a dolgokra.
Érdekes és tanulságos érzés volt az, amikor átbillentem a magamon kívüli állapotomból abba az állapotba, ahol már kezdtem érezni magam.
Igazi tanulságos tapasztalásban volt részem, ami ismét egy kicsit önmagam felé vitt.

Olyan ez, mint, amikor elmegy valaki a csatába és győzelemmel tér haza.
Valami ilyen érzés van most bennem...el vagyok ugyan fáradva, de van bennem stabilitás a változásban.

Jó volt most ezt kiírni.

Amikor nem volt energiám, akkor majdnem behúzódtam a páncélomba, volt egy pillanat, amikor azt éreztem, hogy túl nyitott vagyok és nem kell a világ elé tárnom az életem.
A béka segge alatt voltam és úgy véltem, hogy nem fogok már nyilvánosan írni...miért is?...azért mert abban az állapotban a bizalmatlansággal, a félelemmel voltam analóg.

Nem is csodálkozom ezen...ennek ez a tünete...de a jelenlétem megemelt, kiemelt abból a mélypontomból, ami értéktelennek tüntetett fel magam előtt.
Így van ez mindenkivel.
Minél több teljes pillanatunk van, minél többször vagyunk a jelenben, annál kevesebb az esélye annak, hogy értéktelennek véljük magunkat.

Köszönöm azon lelkeknek, akik velem vannak, akik segítenek.

Sok szeretettel,
izi

ui...kívánom tiszta szívemből, hogy ezen felismeréseim segítsenek utadon, azon az úton, ahol önmagadata keresed.
Fogjuk meg egymás kezét és így sokkal könnyebb minden...persze a feladat megmarad nekünk:).

Ez a zene mindig felvidít...van benne valami erőt adó.
Hallgasd és emelkedj.

2010. október 17., vasárnap

mennyire igaz

"A fizikai világ semmilyen megismerése nem tud olyan boldogságot, olyan megnyugvást hozó lelkiállapotot, olyan belső melegséget adni,mint az a megismerés, amely fizikai úton nem közelíthető meg. Az emberbe a szellemi világból erő és bátorság áramlik."-Rudolf Steiner

béke (mester)

Béke van most a szívedben?

Az enyémben igen.

Elgondolkodtam azon, hogy mennyire más ember voltam, mennyire más dolgok motiváltak.
Manapság egyre tisztábban érzem azt, hogy van dolgom...tudom a dolgom.
Hangzatos dolgok manapság az, hogy "ezotériával foglalkozom"...sokak szájából lehet hallani.
Sokan úgy vélik, hogy egyik pillanatról a másikra megnyílik az ég és minden tudást ránk öntenek.

Hamar mesterré válik manapság az ember, legalább is ezt hitetik el vele a gyorstalpaló önmegvalósító tanfolyamokon.
Velem is elhitették hajdanán.

Persze jól esik az egónak.

Igazán ezeknek a tanfolyamoknak semmi köze nincs ahhoz, hogy az ember önmaga legyen. Csak egy ugyanolyan tanulság, mint a többi. Azon is elgondolkodtam, hogy mennyire lebutultunk mi emberek, hogy el is hisszük, hogy egy-két hétvége alatt beavatnak olyan dolgokba, amiket egy régebbi beavatás során morális változásokkal egybefűzve kemény próbák árán teljesíthettek...érhettek el.
Most már nincs szükség konkrét beavató kamrákra(pl. piramisok, templomok), mint régen.

Most az egész Föld a beavató kamránk.

A kapcsolataink, az élethelyzeteink...az, hogy amikor a sorban állunk és mennyire vagyunk türelmesek, mennyire viseljük el az előttünk állót...mennyire vagyunk együtt érzők?
Hányszor vesszük észre a napjainkban azt, hogy a másik ember nem is más...hogy a másik Ember istennek egy másik aspektusa, mint, ahogy mi is egy aspektusa vagyunk.
A mester ezt észreveszi.
Ez nem tanfolyamokon tanulható...sőt ilyet nem is tanítanak.

Amikor sétálsz a járdán, hányszor gondolsz arra egy nap, hogy a szembejövő esetleg nem is idegen, hányszor jut az eszedbe az, hogy nyugodtan rámosolyoghatsz, annak ellenére is, hogy talán az az Ember lehet, hogy félreérti a mosolyunkat.

Megvan benned ez az erő?
Mert, ha nincs, akkor hiába van egy papír a faladon, miszerint mester vagy vagy.
Ezt persze magamnak is mondom.
Az utóbbi időben egyre sűrűbben érzem azt, hogy bátran köszönhetek az embereknek.
Egyre többször érzem, hogy egy vagyok mindennel.

Amikor merem ezt érezni, akkor megszületik a béke bennem.

Ha megérintettek ezen sorok, akkor jó úton vagy önmagad felé.
Ha tiszta, őszinte szándékaid vannak, akkor előjönnek a próbák is, amit nem mindig sikerül megoldanunk...de ez ne keserítsen el.
Senki sem tökéletes.
Van olyan ember, aki nem hajlandó változni, aki a kisujját sem óhajtja megmozdítani annak érdekében, hogy felébredjen és elinduljon önmaga felé...és van olyan ember, amilyen Te vagy, aki most olvassa ezen sorokat...aki őszinte tiszta szándékát kifejezve megéli ezen pillanatot és elindul önmaga felé...az életbe, ahol megmutathatja önmagának és a világnak is, hogy m is az, hogy Mester.
Még egyszer mondom, nem baj, ha nem sikerülnek a dolgok, majd sikerül sokadszorra...az ima, a meditáció nem véletlenül született meg.
Pontosan azért, hogy támaszkodhass, támaszkodhassunk valami meg nem foghatóra, mégis stabil valamire.
Ez az ima, ez a meditáció.

Amikor egyre tisztábban rálátsz a dolgokra, akkor egyre többször békét fogsz érezni magadban, amit akár simán felválthat egy dühkitörésed...ami talán nem passzol az előzőekhez, de az élet és az önmegismerésünk része.
Az ellenerők mindent megmozdítanak, hogy nehogy jól érezd magad, ezzel tisztában kell lennünk, De minél tisztább a viszonyunk magunkkal és minél többet tudunk ezekről a dolgokról, akkor már más szemmel tekintünk minden eseményre...akár arra is, hogy kihoztak a sodrunkból.:)

Ha meg esetleg tényleg kiabáltunk és nem a legszebb arcunkat mutattuk, akkor sem keseredünk el, hanem tovább lépünk és megszeretjük magunkat...és nem nyomjuk még lejjebb az energiaszintünket az önostorozással.

Ha ez letisztul bennünk,újra eltölt a BÉKE érzése...ugye érzed most is?:)

Hidd el nincs semmi baj, minden a legnagyobb rendben van.

Légy szabad (a régi önmagadtól eltávolító beidegződésedtől)...repülj...

Ölellek,
izi

ui...ha nem tudsz mindenkit szeretni, aki veled szembe jön ne keseredj el...van ez velem is így...sőt, akad, akit egyáltalán nem tudok magam közelébe engedni...de nem is akarom.
Messziről tisztelem...amit nem szeretek benne, azt bevallom magamban, teszek érte, hogy felismerjem a tükröket, amit mutat nekem...

fényképeim

Tegnapelőtti...



Tegnapi...



Maiak...

























Az ősz már dolgozik...













Hernyó a kezemben összegömbölyödve...ugyan milyen szépséges pillangó bújik elő belőle?



Megyek Feléd:)

2010. október 16., szombat

megfogjuk egymás kezét?





Kíváncsivá tett az a gondolat, hogy mennyien írják majd a megjegyzéshez a nevüket...kik lesznek azok, akik meg merik fogni a másik kezét és így egy kört alkothatunk(ami nem zárt, mert bármikor el lehet hagyni)...persze elég, ha gondolatban megfogod...de mást is megerősíthetsz úgy, ha írásban is kinyilvánítod szándékod.

Egy mérhetetlen jó érzéssel párosuló gondolatból fakadt ez az ötlet ( nem először).

Elvárásmentes vagyok.
Lehet, hogy csak egyedül leszek és én fogom meg a saját kezem önmagammal egy kört alkotva...de a megérzéseim azért azt súgják, hogy egy páran össze gyűlünk.



Nos?

Én elkezdtem...nyújtom a kezem...Feléd.

izi

ui...hallgasd ezt a zenét...elrepít oda, ahová vágysz.


megoldás számodra (üres lap)

.


















































...hát nagyjából ennyi...azt hiszem érthető voltam...úgy vélem ebben minden benne van, amire szükséged lesz...nem is írok most többet:).

Szeretettel,
izi

2010. október 15., péntek

víz

Ha már kiszáradt a szád, akkor a tested dehidratált állapotban van.

Sokan akkor isznak, amikor szomjasak, holott, amikor már azt érezzük, hogy szomjasak vagyunk, akkor már nincs elegendő víz a sejtjeinkben és a sejt közötti állományunkban.

A vizet meg kell előlegeznünk magunknak, a sejtjeinknek, gondoskodnunk kell magunkról.

Ha nincs meg az ideális víz mennyiség, akkor a sejtjeink közötti kommunikáció nem akadálytalan.

Pedig az egészség az, amikor minden sejtünk "beszél" egymással.

Holisztikusan szemlélve a dolgokat elég csak arra gondolni, hogy vannak olyan emberek(sejtek), akik túlkommunikálnak és vannak olyanok, akik bezárkóznak.
A Föld egy organizmus...olyan, mint a testünk.
A Földön lévő Emberek ha egymással ideális! kommunikációban vannak, akkor a Föld él...

Mi tartozik a nem ideális kommunikációba?

-Ha túlreagáljuk a dolgokat.
-Ha hazudunk.
-Ha trágárul beszélünk.
-Ha döntésképtelenek vagyunk.
-Ha magunkba fordulunk szélsőségesen.
-Ha visszatartunk szándékosan építő információt.

A beszéd az étertestünkhöz tartozik.

Az étertestünk minősége analóg a víz mennyiségével a szervezetünkben.

Ha most úgy érzed, hogy nem megfelelő a kommunikációd, akkor ne ragadj le abba, hogy ostorozod magad.
Lépj tovább ebből, ezt teheted a legtöbbet...kezdd el feltölteni a tested vízzel.
Bocsáss meg magadnak azért, ha hazudtál, ha csúnyán beszéltél, ha manipuláltál valakit, ha döntésképtelen vagy.
Hidd el nem vagy egyedül, aki ezen átesik.

Minden a legnagyobb rendben van, még akkor is, ha ez nem így tűnik jelenleg.

Minden a szellemben kezdődik...ezt ildomos belevésni az agyunkba...nem árt, ha többször emlegetem.
Ne fizikális megoldásokon törd a fejed...lépj most át egy határt...azt a határt, ahol mindig a linearitás csapdájában éltél.

Aki önmaga akar lenni, az már megelőlegezi magának azt, hogy minden rendben van...pontosan úgy jó minden, ahogy van. Nem a körülményeink miatt vagyunk olyanok, amilyenek, hanem a körülményeink idomulnak ahhoz, aminek tartjuk magunkat.

Kívánok Neked csodás napot és ideális felismeréseket.
Szeretettel,
izi

ui...mondom én ezeket, aki nem ivott elegendő vizet már megint:).

Még egy fontos dolog, ne akarj egyszerre sok vizet inni, mert elég 2 dl.
De ezt amíg nem érzed jobban magad, addig félóránként tedd meg.
Ha többet iszol, fölöslegesen terheled meg a vesédet.

Ha nincs ideális mennyiségű víz a szervezetünkben, akkor ingerlékenyek vagyunk...ne is csodálkozzunk, ha esetleg kiabálunk.

2010. október 14., csütörtök

okolás

Meg kell tanulnom(tanulnod, tanulnunk) nem ostorozni magam(magad, magunkat).
Ma reggel ismét úgy keltem, hogy okoltam magam.

Nagyon erősen ragaszkodok
(ragaszkodtam ...ebben hiszek már, de ehhez egyre többször tudatára kell ébrednem a dolgoknak) én ehhez az érzéshez.
Nem tudatosan.
Arra ébredtem, hogy már megint nem stimmel valami.
Szerintem mindenki ismeri ezt az érzést és azt is, milyen az, amikor kinyitjuk a szemünket ébredéskor és azt érezzük, hogy rossz érzésekkel vagyunk körbe véve.
De azt is ismerjük, hogy milyen az, amikor felébredünk és azt érezzük, hogy teljesek vagyunk ...nagy kontraszt.
Amikor észrevettem, hogy már megint miben vagyok benne, elmosolyodtam.
Rájöttem, hogy ez már nagy haladás, hogy meg tudom figyelni magam és már a megfigyelő jelen van bennem.
Gyerekorom óta bennem élt az, hogy okoljam magam.
Nagyon sokunkban benne van ez.
Te már észrevetted magadban?

Minél tudatosabb vagy magaddal szemben, annál könnyebb lesz az életed.
Őszintének kell lennünk magunkkal.
Minden csökevényünkkel együtt szeretnünk kell magunkat.
Nem tagadhatjuk le azon érzéseinket, amikkel nem szimpatizálunk.

Pedig a világ még tagadásban van.
Ezért is tartunk itt, ahol tartunk.

Amikor egy vezető már szembesült magával, akkor válik igazán vezetővé.
Amíg csak azon arcukat merik felvállalni, amit szeretnek benn látni, addig hazugság az egész.
Amikor egy vezető kiáll az emberek elé és elmondja azt, hogy hol tart az önmagához vezető úton, akkor már tett valamit a közösségért, nem csak magáért.

Hol látunk ilyen vezetőket még?
Ezek csak megállapítások és nem kritikák.
Ha azt véled ki belőlük, akkor nézz magadba, abba, hogy mi dolgod van a kritikával.

Én egyszerűen közlök, közlöm azt, ami bennem van, ami lejátszódik bennem.
Szeretem ezt az utat, ezt a kalandot...az élet szép.

Ahogy felülkerekedtem az önmagam okolásán és megbocsátottam az élethelyzetnek, magamnak, azután belenéztem a tükörbe, miközben borotválkoztam.
Szeretem őt nézni...csillogó szemét, reményekkel teli tekintetét.
Igen, ez vagyok én már...ez van bennem nagyobb arányban, mégis belemegyek még a kis játszmáimba, amit nem bánok.

Ismét teljesség van bennem, amihez megint tennem kellett.

Ez az, amit nem adnak ingyen.
Erről írtam sokszor, hogy ebben nincs protekciónk...hiába a pénz, hiába karrierista sikersztori...semmit nem tudsz vele kezdeni.
Hiába mondják neked, hogy feloldanak a karmád alól...de, ha nem hiszel nekem, csak tapasztalj.

Nemsokára masszírozok, nem árt, ha magammal is tisztában vagyok, mert akkor adhatok csak igazán:).

Legyen szép napod.

Ölellek,
izi

2010. október 13., szerda

hogy miért is...(töröld ki a csipát...ha nem törlöd ki, majd a könnyeid kimossák)



(ez a zenét hallgasd a szíveddel...meglásd még a könnyed is kicsordul)

A ma esti beszélgetésem ébresztett arra rá, hogy kiírjam magamból azt, hogy miért is vezetem ezt a
blogot, mi az, ami erőt ad ahhoz, hogy naponta (majdnem)írjak.
Az életem egyik sarkalatos pontja, mérföldköve volt az, hogy megéreztem magamban azt, hogy írásban ki tudom magam fejezni ideálisabban, mint a kommunikáció egyéb területén.

Mielőtt írni kezdtem sokáig Arkangyal kártyáztam. Volt benne egy lap, amit egyre sűrűbben húztam.
A mondandója az volt, hogy jegyezzem le gondolataimat és írjam ki magamból azt, amit érzek.
Sokáig nem is értettem a dolgot, nem voltam magamban biztos, a gondolataim össze-vissza csapongtak...belefogtam sok mindenbe, még nagy keresésben voltam.
Úgy éreztem, hogy hiába írnék is nem olvasná el senki...rendesen be voltam kódolva arra, hogy nekem semmi sem sikerülhet és a kezemben minden elromlik.
Ezen kódok keményen rányomták bélyegüket az életemre.
Az első oldásomon is ez jött elő, ez a viselkedésminta, amihez nagyon ragaszkodtam.
Hogy ezen életemben kik erősítették ezt bennem arról most nem írnék, csak az a lényeg, hogy úgy véltem mindenki jobb nálam.
Telt-múlt az idő és egyre biztosabb lettem magamban.
Kezdtem rálátni arra, hogy mi zajlik a világban és miért vannak úgy a dolgok, ahogy vannak.
Minél tisztábban megéreztem önmagamat, annál jobban azt éreztem, hogy erről beszélnem kell.
Ez a bizonyosság érzés beindított bennem egy olyan alkímiát, ami egyik pillanatról a másikra megengedte azt, hogy elhiggyem, hogy nyugodtan leírhatom a gondolataimat.
Milyen érdekes ez.
Amikor az Arkangyal kártyát húztam még nevettem is a dolgon...kishitűségemben el sem hittem, hogy a szellemi változások mennyire kihatnak arra, ami itt a fizikális világunkban történik.
Igen...van szellemi történelem, csak ezt sokan nem tudják.
Fel sem tűnik szinte senkinek, hogy minden fizikális eseményt megelőz egy szellemi történés.

Ahogy szellemben változtam, úgy változott a viszonyom magamhoz...ez változást hozott a bizalom kérdésben is magamban.

Bizalmatlanságomat felváltotta a bizalom.
Bízni kezdtem magamban, elhittem, hogy amit leírok, az felébresztheti azon lelkeket, akiknek tiszta, őszinte szándékaik vannak, hogy megismerjék önmagukat.
Hiszen az önmagunk felé vezető út nagyon hasonló, csak a szereplők mások és a szituáció, de a lényeg ugyanaz.
A bizalmatlanságunkból át kell lépnünk a bizalomba...önbizalomba.
Ez az alapja annak, hogy megnyíljanak a szellemi csatornák. De ezen szellemi csatornákban sem mindegy, hogy melyiket választjuk.
Ehhez sem árt ismereteket szerezni. Nem elég csak Istenhez imádkozni.
Rettenetesen sok olyan szellemi lény(ellenerő)várja ezen imánkat, akik az egyetemes Istennek tüntetik fel magukat, ami egyértelműen megtévesztő lehet...úgy megtéveszthetnek, úgy összezavarhatnak, hogy abból szinte ki sem tudunk jönni...

De ezt is csak most egy érdekességnek írtam le, majd máskor erről bővebben írok.

Az önmagunk felé vezető út nem egyszerű.
Túlbonyolítjuk.
Egyszerű lenne, ha az emberiség az egyetemes forrásra lenne rákapcsolódva, mert akkor az egyetemes információval, mint egy térképpel könnyedén eljutnánk önmagunkhoz.
Az ember szeret túlbonyolítani mindent. Ragaszkodik a múlthoz...nem szereti a változtatásokat, pedig a változásban van benne az állandóság.

Minél tisztábban megismerjük magunkat a szélsőségeinken keresztül, annál több tapasztalattal rendelkezünk, ami támpont lehet másoknak is.
Ezen felismeréseink egyre jobban felismertetik azt is, hogy a könyvek, amiket mások írtak csak megközelítőleg lehetnek megoldások a mi problémáinkra.
Az igazi megoldás mindig bennünk van...ha önmagad vagy, akkor a megoldásod vagy.
Csetlünk-botlunk sokszor. Nincs olyan, hogy tökéletes(van, de nem a dualitásban).
Nincs olyan, hogy tökéletes terapeuta, csak olyan van, hogy vannak jó viszonyaink magunkhoz és vannak olyan napok, amikor eltávolodunk magunktól...ha jó napja van a segítőnek, akkor igazán segít:).
Minél közelebb vagyunk magunkhoz, annál nagyobb arányban lesznek olyan napok az életünkben, ami azt tükrözi, hogy az élet szép.


De ne haragudjunk meg magunkra, ha nem az lesz, amit elterveztünk.


Aki azt állítja magáról, hogy hibátlan, vagy úgy tűnteti fel a reklámjaiban, hogy csak a szép oldaláról beszél, az nem mond igazat.
Hajlamosak vagyunk úgy gondolni valakire, ha írt valami csodálatosat egyszer, hogy neki nincsenek problémái magával.
Az írásaim lényege az, hogy felébresszem azon lelkeket(katalizátorként), akik tényleg hajlandóak változni.
Ráébresszem őket arra, hogy a példámból is tükröződjön, hogy mennyire esetlen tudok lenni, minekutána meg szárnyalok, mint egy madár és az önbizalmam ideális.

Szeretem az Embereket.
Az igazi feladatom az, hogy ébresztőt fújjak.
Közösen haladunk egy új világ felé...vannak olyanok , akiknek már a csipa nem ragasztja össze a szemüket.
Ha látni akarsz magadból valamit, akkor most töröld ki a csipát a szemedből.

Ideje észrevenned azt, hogy ki vagy.

Segítek benne, ha nyitott vagy rá.



Szeretettel,
izi

beszélnek a képek (is)



Kirándultunk...nálunk már esett a hó.
Remélem a szavahihetőségem még megvan bennetek?...ugye?:)



No jó:))...ez egy múlt évi fénykép a Pipis hegyen készült...szikrázó napsütés és hó.

Na...ezek már tényleg mostani képek:)...ez már az ősz...és mégis van még benne nyár.
Annyira változatos minden.







Nem óhajtott lemászni rólam:).







Jajj, de megörültem ennek a kis darázsnak...









Ez a kedves kis kutyus meg mindig hozzánk szegődik.
Annyira örül nekünk, mint, amennyire mi is neki.
Mindig lefut velünk Gyöngyösig...utána meg elég csak annyit mondani neki, hogy "menj haza!" és ő hazaindul.:)



"fogalmamnincs"virág...valaki tudja, hogy mi a neve?...egy biztos...gyönyörű.



Ahogy áttetszővé válnak a szőlőszemek...fantasztikus.

amit magadért

Amit magadért teszel, azt másért is teszed.

Számomra ez a mondat mindent elmond.

hajnal (beírok magamnak egy ötöst)

Korán keltem...szeretek kipihenten kelni.
Már régen nem éreztem ezt.
Pedig ez az egyik alapja annak, hogy kiegyensúlyozott legyek.
Érdekes az, hogy tudom, hogy mi a jó nekem és mégis olyan dolgokat csinálok, ami blokkolja az energiáimat.
Mindenesetre megint csak azt mondom, hogy nem árt a szélsőségeimet megtapasztalni, hogy a középutamra rálépjek.
Amikor a középúton megyek, akkor egyre kevesebb teher nyomja a vállamat...olyankor könnyű vagyok...szerintem ez a MOST állapota is egyben.

Emlékszem régen mennyire következetes voltam magammal, ami a mai naptól ismét életem szerves része lesz.
Nem kötelezettségből, nem divatból, hanem azért, mert legbelül, a tapasztalataim gyümölcseként így érzek.
Azért mert ismét eljutottam arra a pontra, ahol megéreztem az eszenciát, azt, hogy mi a lényeg.
Ha most olvasod ezen sorokat talán benned is felébrednek azon erőid, amik segíthetnek abban, hogy a középutadra ismét rá lelj.

Persze magadnak kell felküzdened magadhoz magad, de nem árt, ha valahol olvasol hasonló dolgokról, tapasztalásokról.
Az élet egy nagy iskola...mennyiszer hallottam már ezt, gondolom Te is?
Én sokszor osztályt is ismételtem, mert nem tanulva a saját káromból...sőt a mások kárából sem beleestem ugyanazon gödörbe sokadszorra is.
Amikor már sokadszorra össze-vissza törtem magam felébredt bennem az, hogy talán már ideje lenne kikerülnöm ezen gödröt.
Most is itt tartok...itt állok a gödör mellett és nézem, hogy milyen mély:).
Belenézel velem?:)...látod?...hú...hogy a francba nem vettem észre ezt...pedig olyan nagy.

Ismét rájöttem, hogy az éjszaka az alvásra való.

Mondhat nekem bárki bármit is.

Nem egyszer hallottam olyat, hogy éjszaka élnek az emberek, hogy akkor tudnak kibontakozni.
Lehetséges, de semmiképpen nem építő és nem egészséges dolog ez.
De mindenki úgyis a saját kárából akar tanulni, ahogy én is.
Ezért is iskola az élet, nem baj, ha osztályt ismétlünk.

A vízivást is elhanyagoltam.
Ez pedig egyenlő azzal, hogy leamortizálom magam.
A francba...most felállok és iszok egy pohár vizet....


...ittam:)...jól esett, mindig jól esik.
A sejtjeim már szomjasak voltak.



Neked nem kiabálnak?:)

A dehidratáltság állapotában semmi kellemesre nem számíthatunk.
Pedig mostanában igen sokszor bántottam magam azzal, hogy nem adtam vizet a testemnek.
ezen szélsőségemből is tanultam.
Beírok magamnak egy ötöst:).

Szeretem, ha jelen vagyok, ha önmagamnál vagyok.
Az a baj, amikor az ember annyira eltávolodik magától, hogy már fel sem tűnik az, hogy mit művel magával, csak az első tünetek figyelmeztetik, hogy valami nem stimmel.

Minél kevesebb az energiája az embernek, annál jobban ki tudja magát zsákmányolni szexuálisan is.
Szó szerint kifacsarja magát.
Valami szépre, valami jóra vágyik, egy kiteljesedett állapotra, de túlzásokba eshet.
Amikor az ember nem alszik eleget a kellő időben és nem iszik ideális mennyiségű vizet, akkor elveszti az egyensúlyát, amit szexuálisan akar helyrehozni.
A szexualitásban is van egy középút, amit, ha nem tartunk be kiéghetünk.
Ez inkább jellemző a Férfiakra, szerintem.


Ezen reggeli gondolataimmal kívánok Neked elgondolkodtató és csodálatos napot.

Ma ne ess bele, pontosabban kerüld ki azt a fránya gödröt...nem látod?...ott van előtted!:))))
...utána írj be magadnak egy ötöst.


Szeretettel,
izi


2010. október 11., hétfő

mostanság

Ma délután erőteljesen éreztem, hogy mennyire szeretek élni.
Kint voltam a konyhában és vacsorát készítettem a Gyerekeknek.
Egyszerű vajas kenyeret, de mindenféle zöldséggel, salátának megcsinálva.
Kellemes meleg volt, pont ideális.

Ahogy ott tevékenykedek, egyszer csak bevillant valami csodálatos érzés...egy olyan végtelenül békés, nyugodt gondolat, hogy mennyire szerencsés ember vagyok...mennyire áldásos ez a pillanat.

Szandra a kisszobában tanult, Balázs a nagyszobában ült az íróasztalnál.
Éreztem, hogy mennyire szeretem Őket...éreztem, hogy nem véletlenül maradtak velem( vagy én velük).
Ebben a pillanatba minden besűrűsödött.
Átöleltem az egész világot, ahogy most is azt érzem, amikor ezen sorokat írom.

Hiánytalan állapot volt(van) ez.

Szeretem a Gyerekeimet...Alexandra 14 éves, Balázs 11. (T.I.SZ.J.Ö.)
Azt nem mondom, hogy nem bukok ki nap, mint nap valamin...de összességében úgy érzem, hogy nagyon nagy tanítást kaptam általuk.
Úgy vélem, hogy magamhoz képest jól nevelem Őket.

Most alszanak már...megyek és adok nekik puszit, utána elteszem magam holnapra:)

Jó éjszakát...ezzel a zenével köszönök el Tőled...annyira szeretem... főleg, amikor a gitár szól (a közepétől egy kicsit később)...most is pont ez a rész szól...hagyom, hogy a szívemig hatoljon...szentimentális vagyok...de nem bánom:)...csak MAGAMAT ADOM...mit is adhatnék mást...nincs is másom, ahogy Neked sem.


izi


jól vagyunk

Annyira jól éreztük magunkat ma...pontosabban most is jól érezzük magunkat.
Annak ellenére, hogy egy pillanatra sem tudtam elvonulni, hogy egy videót készítsek, hogy meditáljak, mert se a kutya, se Balázs nem hagytak...szisztematikusan, amikor elvonultam rám támadtak:).

Ez a videó is ezt szemlélteti:).



Számomra nagyon fontos a feltöltődés...az életem szerves része az, hogy kimozdulok itthonról és erőt merítek a természetből.

Amióta beleszerettem ebbe a világba (köszönöm Neked, aki katalizálta ezt a folyamatot, talán olvasod) rohamos változáson mentem keresztül, ami önmagam felé vitt.

Vannak pillanatok, amikor nehezen indulok (indulunk) el.
De valahogy mindig "megerőszakolom" magam, amit soha nem bánok meg.
Kívánom Neked, hogy menj minél többször a természetbe és érezd meg annak gyógyító erejét.:)

Még egy pár fotó, amit ma készítettem...







Szeretettel,
izi

emlékeztető

Emlékezz MAGadra...



Arra gondoltam, hogy innentől minden nap szólok Hozzátok, nem csak írásban.
Bízom benne, hogy ebben is kiteljesedhetek és a kezdeti botladozásaimat elnézitek:).

Szeretettel,
izi

2010. október 10., vasárnap

2010. október 9., szombat

Te drága Lélek

Mióta vándorolsz életeken keresztül más-más testet öltve?
Mióta keresed már magad tudattalanul?...ideje, hogy egy kicsit megpihenj itt mellettem és meghallgasd azt, amit most mondok.


Talán éppen itt van az ideje annak, hogy megcsillanjon benned az a fény, ami tudatossá tehet.
Semmi sem véletlen, az sem, ha most szinkronicitást érzel.
(Mi is a szinkronicitás: az egy olyan bizonyosság érzet, amiben úgy érezheted, hogy ennek a dolognak pontosan most kellett megtörténnie)
Hidd el, hogy tényleg nem véletlen az, hogy ezen sorokat olvasod.

Affinitásod mindig csak ahhoz van, ami éppen vagy, amilyennek látod magad, amilyen a viszonyod önmagadhoz.

Ha már egy kicsit is nyitottá válsz arra, hogy megismerd magad, akkor elindul Feléd az a lehetőség(pontosabban te magad leszel az a lehetőség), ami megengedi, hogy felismerj magadból valamit.
Eleinte csak kicsi dolgokat veszel észre(ami persze nem kicsi, csak a viszonyításunk miatt érezhetjük azt), ami egyre nagyobb örömmel fog eltölteni.
Az első önmagunkra ismeréseink egyszerűen káprázatosak...emlékszem rá, hogy mennyire boldog voltam(vagyok most is)hogy felismerhettem, hogy sokkal több vagyok, mint, amit eddig állított rólam a társadalom és amit ebből kifolyólag én is magamról képzeltem(nem kell beképzeltnek tartanod, mert az egészséges önismeret fontos)
Most ismét érzem ezt az erőt, ezt a hatalmas kapcsolatot mindennel, ami megengedi azt, hogy leírjam bizonyossággal, félelem mentesen azt, amit most gondolok és érzek.
Igen...Te is több vagy annál, amit eddig gondoltál magadról és amit rád erőltetett a társadalom.
Te maga vagy a csoda, az ideális erő, az egység, a béke, a mindent átható szeretet, a bölcsesség...és még sorolhatnám.

Ami NEMvagy, pontosabban kisebb arányban van benned, az a kétség, a nyugtalanság, a bizalmatlanság, a félelem, a betegség...stb.

Miért is írtam, hogy kisebb arányban?...azért mert minden bennünk van, csak az arányok nem mind1ek.
Aki letagadja magában a félelmet, az még tagadásban él, az még nem értette meg azt, hogy mi az, hogy EGYség.

Az EGYségben minden benne van...csak így lehetünk EGÉSZek...EGÉSZségesek.

Ugye milyen egyszerű?
Az igazság ilyen egyszerű és mégis mennyire túl akarjuk bonyolítani mindig.

Az élet szép...ezt egyre jobban érzem.
Te is érzed?...

Egyre viszont nagyon ildomos figyelni...arra, amikor az emberben kialakul a megismerés önmaga felé, nehogy túl szabadosságba essen.
A szabadságnak is van egy középútja, mint annak is, hogy teremtettek vagyunk.
Egyik sem egészséges, ha azt érezzük, hogy mi csak teremtettek vagyunk és az sem, ha csak azt érezzük, hogy mi határozzuk CSAK meg a sorsunkat.
Jelenleg nagyon sokan úgy vélik, hogy semmilyen törvény nem szabhat nekik korlátot...miért is?...elegük lett abból, hogy mindig egy külső törvényt követtek...sokszor azt érezve, hogy ebben nincs semmi szabadság.

Igen, ebben van igazság, de azt is tudni ildomos, hogy a törvény csak egy mutató volt(ószövetség), ahhoz, hogy a törvény bennünk éljen, pontosabban már élettel itassuk át, amit szeretetből élünk meg, miközben szerves részünkké válik, amiben már benne van a telje s szabadság.
Ez az igazi szabadság, nem a szubjektív szabadosság.

Óriási különbség
...de ezt nem lehet elmondani annak, aki nem tiszta szándékkal megy önmaga felé, hanem az egója bűvkörében él.

A jelenlegi túlzott szabadosság eredményeként nagyon nagy a káosz még, mert az egyetemesség objektív...és minél több szubjektív törvény alakul ki az emberekben, annál nagyobb lesz a differencia.

Persze jól hangzik az, hogy nemsokára mindenki megvilágosul és ezt mennyire egyszerű...igen, jól hangzik, de a megvilágosulás állapotát nem adják ingyen...senkinek...nincs protekció.

De aki abban hisz, ám tegye...senkit sem foszthatunk meg a tapasztalástól.
Az igazság objektív...lehet róla vitatkozni, lehet róla szubjektívan filozofálgatni, ami semmiben sem befolyásolja azt, hogy ténylegesen mi is az igazság:)...mint, ahogy azon sem, hogy a derékszög 90 fokos...de, ha úgy gondolod, hogy csak 67 fokos, akkor gondold úgy, az igazságon nem változtat:).

Most egy kicsit komolyabbra fordítva a szót:)

Hejj buborék-buborék!
Színejátszós, csodaszép.
Imitt veres, amott kék,
Orrombó gyött ki elébb:)))

Szeretettel,
izi