2010. október 11., hétfő

mostanság

Ma délután erőteljesen éreztem, hogy mennyire szeretek élni.
Kint voltam a konyhában és vacsorát készítettem a Gyerekeknek.
Egyszerű vajas kenyeret, de mindenféle zöldséggel, salátának megcsinálva.
Kellemes meleg volt, pont ideális.

Ahogy ott tevékenykedek, egyszer csak bevillant valami csodálatos érzés...egy olyan végtelenül békés, nyugodt gondolat, hogy mennyire szerencsés ember vagyok...mennyire áldásos ez a pillanat.

Szandra a kisszobában tanult, Balázs a nagyszobában ült az íróasztalnál.
Éreztem, hogy mennyire szeretem Őket...éreztem, hogy nem véletlenül maradtak velem( vagy én velük).
Ebben a pillanatba minden besűrűsödött.
Átöleltem az egész világot, ahogy most is azt érzem, amikor ezen sorokat írom.

Hiánytalan állapot volt(van) ez.

Szeretem a Gyerekeimet...Alexandra 14 éves, Balázs 11. (T.I.SZ.J.Ö.)
Azt nem mondom, hogy nem bukok ki nap, mint nap valamin...de összességében úgy érzem, hogy nagyon nagy tanítást kaptam általuk.
Úgy vélem, hogy magamhoz képest jól nevelem Őket.

Most alszanak már...megyek és adok nekik puszit, utána elteszem magam holnapra:)

Jó éjszakát...ezzel a zenével köszönök el Tőled...annyira szeretem... főleg, amikor a gitár szól (a közepétől egy kicsit később)...most is pont ez a rész szól...hagyom, hogy a szívemig hatoljon...szentimentális vagyok...de nem bánom:)...csak MAGAMAT ADOM...mit is adhatnék mást...nincs is másom, ahogy Neked sem.


izi


video

4 megjegyzés:

Én írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
izidor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Én írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
izidor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.