2010. október 7., csütörtök

kezdem érezni (az alkoholról egy kicsit más megvilágításban)

(előszó:...ez egy tapasztalat...mindenki úgy gondolja, ahogy akarja...én leírtam...ha nagyon felbosszantott, amit írtam, akkor viszont biztos, hogy van vele dolgod...mindennek van következménye, nincs olyan, aminek nincs...valakinek belefér egy-két pohárral, valakinek már nem...az, hogy miért itt kifejtem...mindenki a saját sorsának a pogácsa:))))




Kezdem érezni újra magam.
Amikor elmegyünk magunktól(és ez nagyon sokszor van, ez jellemző sajnos még a ma emberére), akkor nem érezhetjük (jól) magunkat(akkor eltávolodunk és ultraanyag szinten leszünk).
Ha minél jobban érezzük magunkat, akkor egyre jobbá válik minden.
Egyre jobban a nyugalom és a béke érzése kerít hatalmába.

Nagyon sok olyan dolog van, ami eltávolít önmagunktól. Sok olyan is, amiről nem is mernénk gondolni, mert annyira megszokottak, annyira beépültek a mindennapjainkba.

Az alkohol az egyike annak, ami a szellemi fejlődésünknek az egyik legnagyobb gátja, a hús mellett.
Sokszor halljuk, hogy "egy kicsi nem árt", sőt "a vörösbor egyenesen jótékony hatású".
Igen...ez a társadalmilag elfogadott vélemény ma.

Persze elismerem azt, hogy vannak benne olyan anyagok, amire szüksége lehet a szervezetnek, de semmiképpen nem az alkoholra.
Az alkohol teljesen testidegen anyag.

Igazán mindenkinek magában ildomos ezt letisztáznia, megkérdezni magunktól azt hogy mit is szeretnék ezen életemben. Szellemileg fejlődni, vagy szellemileg stagnálni, vagy leépülni?
Tudnunk ildomos azt is, hogy ha valaki szellemileg nem épül, az egyenlő a testének a leamortizálásával is hosszabb távon...ami korai öregedésben fogja jelezni azt, hogy valami nem stimmel.

Ezek után szerintem nem nehéz kitalálni azt, hogy az alkohol a legnagyobb gátja annak, hogy szellemileg fejlődjünk...persze ez a dolog azt az Embert nem hatja meg aki úgy gondolja, hogy Ő nem akar fejlődni...jó az a mámoros hatás, jó az a letompultság. valahol igazuk is van, mert ez is egy módszer arra, hogy ne szembesüljünk a dolgokkal, ami megoldásra vár...de mi lesz a másnapokon, amikor nincs bennünk alkohol?...mi lesz akkor?...akkor ismét letompítjuk magunkat?

Érdekes dolog az számomra most, sőt nagyon új(de valahol érzem ott legbelül, hogy igaz, annak ellenére is, hogy nem teszem már), hogy a cigaretta semleges dolog az ideális szellemi fejlődésünkben.
Igazán nem gátló tényező az, ha valaki rágyújt...ennek ellenére nem óhajtok a cigire rászokni.

Miért is írom most le ezeket a dolgokat?
Mi az, ami motivált?

Az, hogy megtapasztalhattam az alkohol által azt a blokkot, ami miatt egyáltalán nem éreztem magam arra képesnek, hogy egy értelmes gondolatot leírjak.
Ez nem azt jelenti, hogy alkoholos befolyásoltság alatt akartam írni, csak azt jelenti, hogy jóval az után, miután már kitisztult a szervezetem, akkor is meg volt bennem az a blokk, ami elszakított a magasabb szféráktól, ami elkerülhetetlen ahhoz, hogy egységtudatúan, ideálisan írjak, fogalmazzak.

Az alkohol hatására szó szerint egy belső harc indul meg bennünk, egy olyan csata, ami, ha nem vagyunk éberek és következetesek, teljesen eltávolíthat magunktól...attól az énünktől, ami egyre jobban megszerette már magát, akinek vannak épkézláb gondolatai, akiben már az egységtudat erős.

Ha a magasabb világokba akarsz betekinteni, akkor igyál VIZET:)


Az alkoholról szóló elbagatelizálások eredményeként nagyon hamar eltávolodhatunk a szellemi birodalomtól...nagyon hamar ihletet veszthetünk és úgy érezhetjük, hogy nincs mit közölnünk az Emberekkel, ami építő jellegű.
Én is beleestem ezen tapasztalásba.
Hirtelen úgy éreztem magam, mint aki elvesztett valamit.
Olyan érzésem volt, hogy amit eddig tisztán megértettem, azt már nem vagyok képes megérteni.
nagyon érdekes tapasztaláson estem át.
Igazán nem bántam meg...de most ott tartok, hogy számomra sokkal fontosabb az, hogy a pillanatnyi mámoros hatás kedvéért már nem adom többet azt az áldást, amit most újra kezdek megtapasztalni magamon.
:)
Érdekes dolog ez...persze lesznek olyanok, akinek ezen írás nem fog semmit mondani, akik ugyanúgy élnek majd tovább, ahogy eddig éltek és nem óhajtanak sem morálisan, sem életmódjukban változni.
Mindenkinek van lehetősége észre venni a dolgokat és mérlegelni, hogy mi a fontosabb.

Számomra ez most egy nagyon sarkalatos tapasztalási pont az életemben.

Szeretettel,
izi

ui...igazán ha valaki csak az alkohol hatására tud oldódni, az elgondolkodhat...ha akar:-)))

Nincsenek megjegyzések: