2010. október 9., szombat

Te drága Lélek

Mióta vándorolsz életeken keresztül más-más testet öltve?
Mióta keresed már magad tudattalanul?...ideje, hogy egy kicsit megpihenj itt mellettem és meghallgasd azt, amit most mondok.


Talán éppen itt van az ideje annak, hogy megcsillanjon benned az a fény, ami tudatossá tehet.
Semmi sem véletlen, az sem, ha most szinkronicitást érzel.
(Mi is a szinkronicitás: az egy olyan bizonyosság érzet, amiben úgy érezheted, hogy ennek a dolognak pontosan most kellett megtörténnie)
Hidd el, hogy tényleg nem véletlen az, hogy ezen sorokat olvasod.

Affinitásod mindig csak ahhoz van, ami éppen vagy, amilyennek látod magad, amilyen a viszonyod önmagadhoz.

Ha már egy kicsit is nyitottá válsz arra, hogy megismerd magad, akkor elindul Feléd az a lehetőség(pontosabban te magad leszel az a lehetőség), ami megengedi, hogy felismerj magadból valamit.
Eleinte csak kicsi dolgokat veszel észre(ami persze nem kicsi, csak a viszonyításunk miatt érezhetjük azt), ami egyre nagyobb örömmel fog eltölteni.
Az első önmagunkra ismeréseink egyszerűen káprázatosak...emlékszem rá, hogy mennyire boldog voltam(vagyok most is)hogy felismerhettem, hogy sokkal több vagyok, mint, amit eddig állított rólam a társadalom és amit ebből kifolyólag én is magamról képzeltem(nem kell beképzeltnek tartanod, mert az egészséges önismeret fontos)
Most ismét érzem ezt az erőt, ezt a hatalmas kapcsolatot mindennel, ami megengedi azt, hogy leírjam bizonyossággal, félelem mentesen azt, amit most gondolok és érzek.
Igen...Te is több vagy annál, amit eddig gondoltál magadról és amit rád erőltetett a társadalom.
Te maga vagy a csoda, az ideális erő, az egység, a béke, a mindent átható szeretet, a bölcsesség...és még sorolhatnám.

Ami NEMvagy, pontosabban kisebb arányban van benned, az a kétség, a nyugtalanság, a bizalmatlanság, a félelem, a betegség...stb.

Miért is írtam, hogy kisebb arányban?...azért mert minden bennünk van, csak az arányok nem mind1ek.
Aki letagadja magában a félelmet, az még tagadásban él, az még nem értette meg azt, hogy mi az, hogy EGYség.

Az EGYségben minden benne van...csak így lehetünk EGÉSZek...EGÉSZségesek.

Ugye milyen egyszerű?
Az igazság ilyen egyszerű és mégis mennyire túl akarjuk bonyolítani mindig.

Az élet szép...ezt egyre jobban érzem.
Te is érzed?...

Egyre viszont nagyon ildomos figyelni...arra, amikor az emberben kialakul a megismerés önmaga felé, nehogy túl szabadosságba essen.
A szabadságnak is van egy középútja, mint annak is, hogy teremtettek vagyunk.
Egyik sem egészséges, ha azt érezzük, hogy mi csak teremtettek vagyunk és az sem, ha csak azt érezzük, hogy mi határozzuk CSAK meg a sorsunkat.
Jelenleg nagyon sokan úgy vélik, hogy semmilyen törvény nem szabhat nekik korlátot...miért is?...elegük lett abból, hogy mindig egy külső törvényt követtek...sokszor azt érezve, hogy ebben nincs semmi szabadság.

Igen, ebben van igazság, de azt is tudni ildomos, hogy a törvény csak egy mutató volt(ószövetség), ahhoz, hogy a törvény bennünk éljen, pontosabban már élettel itassuk át, amit szeretetből élünk meg, miközben szerves részünkké válik, amiben már benne van a telje s szabadság.
Ez az igazi szabadság, nem a szubjektív szabadosság.

Óriási különbség
...de ezt nem lehet elmondani annak, aki nem tiszta szándékkal megy önmaga felé, hanem az egója bűvkörében él.

A jelenlegi túlzott szabadosság eredményeként nagyon nagy a káosz még, mert az egyetemesség objektív...és minél több szubjektív törvény alakul ki az emberekben, annál nagyobb lesz a differencia.

Persze jól hangzik az, hogy nemsokára mindenki megvilágosul és ezt mennyire egyszerű...igen, jól hangzik, de a megvilágosulás állapotát nem adják ingyen...senkinek...nincs protekció.

De aki abban hisz, ám tegye...senkit sem foszthatunk meg a tapasztalástól.
Az igazság objektív...lehet róla vitatkozni, lehet róla szubjektívan filozofálgatni, ami semmiben sem befolyásolja azt, hogy ténylegesen mi is az igazság:)...mint, ahogy azon sem, hogy a derékszög 90 fokos...de, ha úgy gondolod, hogy csak 67 fokos, akkor gondold úgy, az igazságon nem változtat:).

Most egy kicsit komolyabbra fordítva a szót:)

Hejj buborék-buborék!
Színejátszós, csodaszép.
Imitt veres, amott kék,
Orrombó gyött ki elébb:)))

Szeretettel,
izi

Nincsenek megjegyzések: