2010. október 30., szombat

gondolatok (üres világ)

Nem kötelező tudatosan élni...senkire nem erőszakolható rá, hogy innentől kezdve már élj tudatosan és figyelj a jelekre.

Személy szerint odafigyelek milyen tükrökkel találkozom az életben.
Úgy vélem egyre többen vagyunk, akiknek nem jelent ez problémát, miközben tisztában vagyunk azzal is, hogy , ha tudatosabban élünk, azzal felgyorsulnak az események, ami sokszor nem leányálom.
Szeretem azon lelkek társaságát, akik tudják miről beszélek.
Az igazi megmérettetések nagyon váratlanul jönnek.
Amikor úgy érezzük, hogy éberek vagyunk, akkor hirtelen abban az állapotunkban találhatjuk magunkat, ahol már megint egy külső tényezőt okolunk, a helyett, hogy észre vennénk azt, amit mutat számunkra tükörként.
Az életünk arról szól, hogy szélsőségből szélsőségbe megyünk, miután már lehetséges, hogy nem esünk bele ugyanazon gödörbe még egyszer.
Sokszor képzeltem már magamról, hogy mennyire tudatos vagyok és utána bőgtem, mint egy kisgyerek.
Sok szeretet van bennem. Inkább hajlok a békés megoldásokra, de vannak helyzetek, ahol még mindig kibillenek és nem leszek önmagam.
Ezen magamon kívüli állapotomra nem vagyok büszke, de hamar el tudom már fogadni, mert ez is én vagyok.
Szívem szerint azt szeretném, ha egyik pillanatról a másikra béke lenne a Földön, pontosabban előbb a szívekben.
Számomra a Társam hasonlóan gondolkodik, hasonlóan él...a Földön jár, miközben tudja, hogy a járása a szellemének a szomatizálódása.
Számára nem jelent problémát tudatosan élni, figyelni az egészségére, figyelni a jelekre, számára ez teljesen természetes...az élete szerves része...ez nem jelenti azt, hogy tökéletes, ahogy magam sem vagyok az, de őszinte, tiszta szándéka van arra, hogy önmaga felé menjen.
A félmegoldások nem vonzanak.
Régebben belementem simán ilyen kapcsolatokba, de a végén mindig kiderült, hogy mennyire jól tettem volna, ha figyelek az első jelekre, amik már azt üzenték, hogy fölösleges belemenni.
De bele kellett mennem, hogy megtapasztaljam...megtapasztaljam azt, hogy teljesen máshol járunk.
Jelenleg ott tartok, hogy nem adom alább.
Érdekes alkímián mentem keresztül...egyre fontosabb a belső, minta külső.

A lelkem már nem szeretne úgy élni, ahogy régen élt...abban a világban, ahol csak a külsőségekre helyeződött a hangsúly.
Az egy üres világ.
Pedig mennyiszer úgy véltem, hogy teljességre lelhetek benne.
Jelenleg sokan úgy vélekednek még, hogy elérhető ott valami megelégedés...pedig a teljesség magunkban van...ott található...ahogy benned is Drága Társam...szeretlek.


video

3 megjegyzés:

niqoe írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
izidor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.