karmán skatulyája

Egy régebbi írásom...köszönöm Judit, hogy emlékeztettél rá:-)...talán lesz, aki felismeri benne magát...egy biztos...a megfelelés csapdájában sokan vannak még...csak nem veszik észre, hogy mennyire lebénítja őket.

-------------------------------------------------------------------------------------

Karmám skatulyája szorít...vannak dolgok, ahová nem érhetek el ezen életemben...persze ennek ellenére elfogadom.

Az elfogadás néha megy, néha nem. Ez nagyon sok mindentől függ...de egyre tisztábban érzem, hogy inkább megy.
Determináltság?...igen létezik, annak ellenére, hogy sokan úgy vélik pillanatok alatt eltüntethetik a karmájukat.
Persze van ilyen megvilágosult állapot, ahol felülemelkedtünk már minden csökevényünkön...de ettől nagyon távol áll még az emberiség és én is.
Vannak dolgok, amiken szép sorjában végig kell mennünk, ha tetszik, ha nem. Ezzel lehet ellenkezni és a jelen kor nagy ámításával védekezni, hogy hirtelen átírok magamban mindent, van hatalmam hozzá.
Ilyenkor az egónak dagad a melle.
Tényleg az lenne a jó, ha így lenne, hogy bármikor, bármelyik pillanatban átírhatnám...de még az úton poroszkálok, néha nagy lendülettel is akár.
Amikor lendülettel megyek, akkor mosoly ül az arcomon.
Amikor mosoly ül az arcomon, tuti, hogy van a testemben elég víz és kellő mértékben kialudtam magam...és nem hajszoltam túl magam szexuálisan.
Sokszor szeretnék a Nappal kelni és a Nappal aludni, ahogy nyugovóra tér.
Ez a gondolat sokakban őrültségnek hangozhat, ám legyek akkor őrült.
Az alvást sokszor nem tartják annyira fontosnak, pontosabban azt, hogy mikor fekszenek le...lehet reggeltől délutánig is aludni, de ez semmiképpen nem fogja az embert a fiziológiájában támogatni...fiatal korban ugyan ez nem észlelhető még, mert tele vagyunk energiával, de 30 éves kortól már előjönnek a hátulütők.
Az ember egyik legnagyobb átka az, hogy azt hiszi, hogy kimarad valamiből...ezért nagyon sokszor olyan dolgokra képes, ami nem szolgálja az egészségét.
Itt nem arról beszélek, amikor az ember egyszer-kétszer "kikapcsolódik"...hanem a megszokásról. Nem azzal van a baj, ha az ember megiszik egy két sört a haverjaival...
Az a nem helyén való, amikor úgy érezzük, hogy, ha egyedül vagyunk otthon, akkor beleőrülünk és mindenképpen szükségünk van egy külső benyomásra, megerősítésre...azért, hogy a létjogosultságunkat igazolhassuk.
Ez az igazi függőség.
Ezért az emberek képesek nem aludni, nem aludni akkor, amikor a természetes módon ildomos lenne.
Hosszabb távon az ember így nagyon kimerülhet. Persze ez függ attól is, hogy milyen erős az étertestünk , ami az immunrendszerünk állapotáról is árulkodik.
Ez a kimerültség olyan mértéket ölthet, hogy az ember elveszti a józan ítélőképességét.
Agyon hajszolja magát...szó szerint.
Én is megtettem ezt, tudom, hogy miről írok. A megfelelésből fakadóan tettem.
Egy ideig lehet büntetlenül ilyet tenni, de egy idő után már komoly következményekkel jár.
Tudom, amit leírok nem helyettesítik a saját tapasztalatot, mindenkinek magában kell ezt belátnia, nem kívánom persze, hogy súlyos tapasztalatokkal.
Az egész világ a túlteljesítésről szól. Mindenben.
De legfőképp a szexben.
Még akkor is, ha az ember már fáradt, még akkor meg kell mutatni a nőnek, hogy az ember férfi.
"puhapöcs "férfiaknak nem áll a világ...ez a trendi.
Túlteljesítési kényszer.
Ezt tanítják és tanították meg az emberiségnek...hatékonyan.

Persze ez nem kell, hogy kényszerítőleg hasson ránk...mindenki ott tart éppen, ahol tart.

Akinek inge felveszi, akinek nem, az...csak elolvasta:) és konstatálta.

izi