2010. október 3., vasárnap

szemeid

Szemeid csillogásában ott van a csoda.
Könnyeid tisztára mossák lelkedet. Mindegy mi volt.
Tapasztalnod kellett a szélsőségeidet.
Én is ezt tettem intenzíven.
De a könnyeink mindent elmosnak.
Ismerlek ki vagy.
Te is jól ismersz.
Nincs idő.
Folytatás van a jelenben.
Ajándék az, amikor egymás szemébe nézünk és nincs ismeretlen.



Amikor hallgatom ezt a zenét potyognak a könnyeim...már nem szégyellem.
Nincs mit szégyellnünk...a lelkünk csak úgy tisztulhat, ha nyitottak vagyunk, ha megelőlegezzük a bizalmat mindenki felé.
Minden egy...mind1.

Nincsenek megjegyzések: