self control

Kemény tükröket kapok(nekem az jelenleg).
Másnak ez lehet, hogy bagatell lenne.
Ezért is vagyunk különbözőek, de mégis egyek.
Más-más karmikus hátterünk teszi lehetővé ezt a változatosságot.
Amikor tele van a hócipőnk, akkor ráadásul még sokkal több esemény jön szembe, ami irritáló.

A palettán sok minden van:

• túlzott elvárás
• értetlenség
• szélsőséges makacsság
• fölényesség
• mások befolyásolása(manipulálás)
• régi dolgok felhánytorgatása
• önjelölt megváltók jelenléte
  

Tudom, semmi sem véletlen...amit tapasztalok, az azért van itt, mert itt kell lennie.
Van dolgom ismét.

Amíg nem integrálom, addig jönnek felém keményen.

Tegnap este nagyon megérintett egy-két dolog... tudatosan tapasztalhattam, hogy, hogyan is reagálok, milyen dolgokat váltanak ki bennem ezek a tükrök.
bevallom, hogy sikerült magamon kívül lennem, de hála az égnek csak elég rövid időre.
De az az idő kegyetlen volt, nagyon intenzív.
Hihetetlen, hogy milyen gyorsan a földbe tud döngölni egy érzés...egyik pillanatról a másikra úgy érezhetjük, hogy itt van a vég.
Ilyenkor kivetkőzünk magunkból...ebben az állapotban csak a nagy lélekjelenlét segíthet.
Idővel egyre kevesebb időt töltünk el így magunkon kívül, mert ezek az események (ha van tiszta szándékunk)biztos kapaszkodóként maradnak meg bennünk, amikor a saját erőnkből a lábunkra állunk.
Kellenek ezek a "csaták".
A legjobb az volt a tegnapi dologban, hogy amikor a legmélyebben voltam, eszembe jutott, hogy minden, amit most átélek azért van itt, mert itt kell lennie.
Éreztem, hogy, ha most átlépek abba a zónába, ahol már önmagam vagyok, akkor megint emlékezetesen megmarad nekem ez az egész...ez az én tapasztalatom lesz, ami mindig is segíteni fog nekem és másoknak, ha leírom.
Ez az érzés egy felemelő érzés volt.
A szóban is benne van, felemelő...igen, kiemel abból, amiben vagyunk, amiben voltunk.
Ez az érzés önmagam felé vitt.
Vannak érzések, amik önmagunktól eltávolítanak.
De erről már sokat írtam.
A lényeg az, hogy abban a pillanatban, amikor úgy éreztem, hogy ennek a dolognak van helye az életemben, még akkor is, ha majdnem szétestem, abban a pillanatban emelkedni kezdtem.
Ez az, amiről minden tanító beszélt, ez az az állapot, amikor önmagaddá válsz...ilyenkor saját magad emeled ki magad a mocskodból.
Ezt tapasztalni kell.
Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor egyre tudatosabban kezdi látni az életét és a világot.
Nincs olyan, hogy valaki jobb a másiknál.
Csak olyan van, hogy közelebb vagyunk önmagunkhoz, ami nem engedi meg már, hogy sokáig benne ragadjunk olyan dolgokba, ami nem szolgálja az egészségünket.

A tükreimet elfogadom.
Szépen folyamatosan tudatosítom magamban, még akkor is, ha nagy tiltakozás van bennem velük szemben.
Minél nagyobb a tiltakozás, annál nagyobb dolgunk van vele.

Viszont van egy egészséges önkontroll, amiben már eldönthetjük, hogy kivel beszélünk.
Semmiképpen nem jelenti ez azt, hogy utálattal lennénk azon személy iránt, csak annyit, hogy bizonyosan érezzük, hogy nem építő a társasága.
Ezen sorokat a legtisztább jószándékomból írtam...aki e mögött elkülönülést és kétséget vél, az figyeljen jó mélyen belülre magába...ott megtalálja a válaszokat.

Kívánom, hogy legyen szép napod.
Ami a Tiéd ebből az írásból vedd el...sok szeretettel nyújtom Feléd.

A felszabadultság érzése rajtam van...minél őszintébben fejezem ki magam, minél nyitottabb vagyok, annál szebb az élet...próbáld ki.:)

izi

ui...sajnos elrepült a bagoly...egy kicsit sajnálom.
Érdekes, hogy így a szívemhez nőtt...de elengedem:).

Szeretem ezt a zenét...





...egy kicsit modernebb változatban sem elhanyagolható:)...pump up the volume.:)))