2010. október 24., vasárnap

sznob

Változott bennem sok minden.
Valami olyasmit érzek, amit még nem tudok teljesen kifejezni...de nagy bizonyosság van bennem, hogy javamra vált egy-két kemény tapasztalás.
Rádöbbentem, hogy mennyire bánt a sznobizmus.
Persze arra nem jöttem rá, hogy miért is bánt ez engem, csak jól felidegesítettem magam azon, ahogy viselkedtek.
Viszont van egy csodálatos tanítóm, aki megkérdezte tőlem, hogy " ugyan miért is bánt téged az a sok sznob?"...ezzel, mint egy villámcsapás belémdöfte a felismerést, hogy csak az bánthat, amivel nem akarok azonosulni magamban.
Amit annyira taszítok magamtól, amit nem vallok be magamnak.
Köszönöm ezt a kérdést...igazán megérintett.
Abban a pillanatban olyan volt ez, mint, ha leforráztak volna, legszívesebben visszavágtam volna, de rájöttem, hogy ezt csak az egóm akarná...az egóm be is bizonyítaná pillanatok alatt, hogy hülyeséget kérdezett.
A sznobizmus hasonló, mint a spirituális gőg.
Szépen magamba fordultam és , ahogy másokat elemezni szoktam, magamat sem kíméltem.
Ez a sznobizmus analóg bennem a spirituális gőgömmel.
Nem véletlenül szembesültem ezen emberekkel és nem véletlenül merültem le...szinte kiment belőlem minden erő.
Csak az idegesíthet, amivel nem akarok azonosulni, nem vallom be magamnak...ezt leírtam még egyszer, mert ez mindennek az egyik alapja.
Amikor egyre közelebb vagyunk önmagunkhoz, ami nem jelent mást, mint azt, hogy Isten egyre tökéletesebben kifejezi rajtunk keresztül önmagát, akkor egyre kevesebb a differencia.
Az egység állapotában, amikor együttérzésben vagyunk, akkor mindent úgy tudunk elfogadni, ahogy van...aki így él, az mondhatja magáról, hogy Mester.
Minden egyes Embert Isten egy aspektusának tudunk tekinteni...tehát magunkban is elfogadtuk az árnyoldalunkat, mint lehetőséget.
Amíg idegesítenek a sznobok, addig magamban tagadásban vagyok velük szemben.
Ha emelkedettebb vagyok és úgy találkozom velük, akkor már fel sem tűnnek, vagy legalább is nem helyezek rá érzelmi töltést...nem ítélkezem.

Kapom folyamatosan a leckéket.
Nem bánom.
Szeretem az életet minden megpróbáltatásával együtt.
Finomodnom kell.
Annak ellenére, hogy sok mindenben nagyon érzékeny vagyok és ez által jobban rálátok dolgokra, vannak bennem olyan részeim, amiket nagyon nehezen engedek magamhoz.
Pedig jól tudom, hogy minél jobban húzom a dolgokat, annál nagyobb erővel nyomnak majd.

Nagyon sokat tanultam a hétvégén.
Sok minden közelebb is került hozzám, olyan dolgok, amiket megítéltem.

Az élet minden pillanatában vagyunk valakik...amikor egy ember úgy véli, hogy most elért valamit és úgy gondolja, hogy ő lett már VALAKI az nagyon eltévedt.
Ez a spirituális gőg.

Mindenki VALAKI.

Úgy vélem, hogy ezen szélsőségem tanulságaként jött velem szembe ez a tapasztalás, amiről írtam.

Mennyire csodálatos az élet:)...mindig tanít.
Az a legnagyobb ajándék, ha valaki még ennek felismerésében segít is...aki feltesz kérdéseket, ami talán akkor nagyon irritáló és bosszantó lehet:)...de később rájövünk, hogy mennyi szeretet volt ebben az egy kérdésben.

Most ismét felemelkedtem önmagamhoz...ismét úgy tudok magamra tekinteni, mint, aki a szeretetre méltó és nem okolom magam semmiért, mint, ahogy Te is egyre többször tekintesz magadra így...ugye így van?:)

Ölellek,
izi

Gyere, hallgassuk meg együtt ezt a zenét...csodálatos.

video

6 megjegyzés:

Judit írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
izidor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Judit írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Én írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
izidor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
izidor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.