béke (mester)

Béke van most a szívedben?

Az enyémben igen.

Elgondolkodtam azon, hogy mennyire más ember voltam, mennyire más dolgok motiváltak.
Manapság egyre tisztábban érzem azt, hogy van dolgom...tudom a dolgom.
Hangzatos dolgok manapság az, hogy "ezotériával foglalkozom"...sokak szájából lehet hallani.
Sokan úgy vélik, hogy egyik pillanatról a másikra megnyílik az ég és minden tudást ránk öntenek.

Hamar mesterré válik manapság az ember, legalább is ezt hitetik el vele a gyorstalpaló önmegvalósító tanfolyamokon.
Velem is elhitették hajdanán.

Persze jól esik az egónak.

Igazán ezeknek a tanfolyamoknak semmi köze nincs ahhoz, hogy az ember önmaga legyen. Csak egy ugyanolyan tanulság, mint a többi. Azon is elgondolkodtam, hogy mennyire lebutultunk mi emberek, hogy el is hisszük, hogy egy-két hétvége alatt beavatnak olyan dolgokba, amiket egy régebbi beavatás során morális változásokkal egybefűzve kemény próbák árán teljesíthettek...érhettek el.
Most már nincs szükség konkrét beavató kamrákra(pl. piramisok, templomok), mint régen.

Most az egész Föld a beavató kamránk.

A kapcsolataink, az élethelyzeteink...az, hogy amikor a sorban állunk és mennyire vagyunk türelmesek, mennyire viseljük el az előttünk állót...mennyire vagyunk együtt érzők?
Hányszor vesszük észre a napjainkban azt, hogy a másik ember nem is más...hogy a másik Ember istennek egy másik aspektusa, mint, ahogy mi is egy aspektusa vagyunk.
A mester ezt észreveszi.
Ez nem tanfolyamokon tanulható...sőt ilyet nem is tanítanak.

Amikor sétálsz a járdán, hányszor gondolsz arra egy nap, hogy a szembejövő esetleg nem is idegen, hányszor jut az eszedbe az, hogy nyugodtan rámosolyoghatsz, annak ellenére is, hogy talán az az Ember lehet, hogy félreérti a mosolyunkat.

Megvan benned ez az erő?
Mert, ha nincs, akkor hiába van egy papír a faladon, miszerint mester vagy vagy.
Ezt persze magamnak is mondom.
Az utóbbi időben egyre sűrűbben érzem azt, hogy bátran köszönhetek az embereknek.
Egyre többször érzem, hogy egy vagyok mindennel.

Amikor merem ezt érezni, akkor megszületik a béke bennem.

Ha megérintettek ezen sorok, akkor jó úton vagy önmagad felé.
Ha tiszta, őszinte szándékaid vannak, akkor előjönnek a próbák is, amit nem mindig sikerül megoldanunk...de ez ne keserítsen el.
Senki sem tökéletes.
Van olyan ember, aki nem hajlandó változni, aki a kisujját sem óhajtja megmozdítani annak érdekében, hogy felébredjen és elinduljon önmaga felé...és van olyan ember, amilyen Te vagy, aki most olvassa ezen sorokat...aki őszinte tiszta szándékát kifejezve megéli ezen pillanatot és elindul önmaga felé...az életbe, ahol megmutathatja önmagának és a világnak is, hogy m is az, hogy Mester.
Még egyszer mondom, nem baj, ha nem sikerülnek a dolgok, majd sikerül sokadszorra...az ima, a meditáció nem véletlenül született meg.
Pontosan azért, hogy támaszkodhass, támaszkodhassunk valami meg nem foghatóra, mégis stabil valamire.
Ez az ima, ez a meditáció.

Amikor egyre tisztábban rálátsz a dolgokra, akkor egyre többször békét fogsz érezni magadban, amit akár simán felválthat egy dühkitörésed...ami talán nem passzol az előzőekhez, de az élet és az önmegismerésünk része.
Az ellenerők mindent megmozdítanak, hogy nehogy jól érezd magad, ezzel tisztában kell lennünk, De minél tisztább a viszonyunk magunkkal és minél többet tudunk ezekről a dolgokról, akkor már más szemmel tekintünk minden eseményre...akár arra is, hogy kihoztak a sodrunkból.:)

Ha meg esetleg tényleg kiabáltunk és nem a legszebb arcunkat mutattuk, akkor sem keseredünk el, hanem tovább lépünk és megszeretjük magunkat...és nem nyomjuk még lejjebb az energiaszintünket az önostorozással.

Ha ez letisztul bennünk,újra eltölt a BÉKE érzése...ugye érzed most is?:)

Hidd el nincs semmi baj, minden a legnagyobb rendben van.

Légy szabad (a régi önmagadtól eltávolító beidegződésedtől)...repülj...

Ölellek,
izi

ui...ha nem tudsz mindenkit szeretni, aki veled szembe jön ne keseredj el...van ez velem is így...sőt, akad, akit egyáltalán nem tudok magam közelébe engedni...de nem is akarom.
Messziről tisztelem...amit nem szeretek benne, azt bevallom magamban, teszek érte, hogy felismerjem a tükröket, amit mutat nekem...