(ez a zenét hallgasd a szíveddel...meglásd még a könnyed is kicsordul)
A ma esti beszélgetésem ébresztett arra rá, hogy kiírjam magamból azt, hogy miért is vezetem ezt a blogot, mi az, ami erőt ad ahhoz, hogy naponta (majdnem)írjak.
Az életem egyik sarkalatos pontja, mérföldköve volt az, hogy megéreztem magamban azt, hogy írásban ki tudom magam fejezni ideálisabban, mint a kommunikáció egyéb területén.
Mielőtt írni kezdtem sokáig Arkangyal kártyáztam. Volt benne egy lap, amit egyre sűrűbben húztam.
A mondandója az volt, hogy jegyezzem le gondolataimat és írjam ki magamból azt, amit érzek.
Sokáig nem is értettem a dolgot, nem voltam magamban biztos, a gondolataim össze-vissza csapongtak...belefogtam sok mindenbe, még nagy keresésben voltam.
Úgy éreztem, hogy hiába írnék is nem olvasná el senki...rendesen be voltam kódolva arra, hogy nekem semmi sem sikerülhet és a kezemben minden elromlik.
Ezen kódok keményen rányomták bélyegüket az életemre.
Az első oldásomon is ez jött elő, ez a viselkedésminta, amihez nagyon ragaszkodtam.
Hogy ezen életemben kik erősítették ezt bennem arról most nem írnék, csak az a lényeg, hogy úgy véltem mindenki jobb nálam.
Telt-múlt az idő és egyre biztosabb lettem magamban.
Kezdtem rálátni arra, hogy mi zajlik a világban és miért vannak úgy a dolgok, ahogy vannak.
Minél tisztábban megéreztem önmagamat, annál jobban azt éreztem, hogy erről beszélnem kell.
Ez a bizonyosság érzés beindított bennem egy olyan alkímiát, ami egyik pillanatról a másikra megengedte azt, hogy elhiggyem, hogy nyugodtan leírhatom a gondolataimat.
Milyen érdekes ez.
Amikor az Arkangyal kártyát húztam még nevettem is a dolgon...kishitűségemben el sem hittem, hogy a szellemi változások mennyire kihatnak arra, ami itt a fizikális világunkban történik.
Igen...van szellemi történelem, csak ezt sokan nem tudják.
Fel sem tűnik szinte senkinek, hogy minden fizikális eseményt megelőz egy szellemi történés.
Ahogy szellemben változtam, úgy változott a viszonyom magamhoz...ez változást hozott a bizalom kérdésben is magamban.
Bizalmatlanságomat felváltotta a bizalom.
Bízni kezdtem magamban, elhittem, hogy amit leírok, az felébresztheti azon lelkeket, akiknek tiszta, őszinte szándékaik vannak, hogy megismerjék önmagukat.
Hiszen az önmagunk felé vezető út nagyon hasonló, csak a szereplők mások és a szituáció, de a lényeg ugyanaz.
A bizalmatlanságunkból át kell lépnünk a bizalomba...önbizalomba.
Ez az alapja annak, hogy megnyíljanak a szellemi csatornák. De ezen szellemi csatornákban sem mindegy, hogy melyiket választjuk.
Ehhez sem árt ismereteket szerezni. Nem elég csak Istenhez imádkozni.
Rettenetesen sok olyan szellemi lény(ellenerő)várja ezen imánkat, akik az egyetemes Istennek tüntetik fel magukat, ami egyértelműen megtévesztő lehet...úgy megtéveszthetnek, úgy összezavarhatnak, hogy abból szinte ki sem tudunk jönni...
De ezt is csak most egy érdekességnek írtam le, majd máskor erről bővebben írok.
Az önmagunk felé vezető út nem egyszerű.
Túlbonyolítjuk.
Egyszerű lenne, ha az emberiség az egyetemes forrásra lenne rákapcsolódva, mert akkor az egyetemes információval, mint egy térképpel könnyedén eljutnánk önmagunkhoz.
Az ember szeret túlbonyolítani mindent. Ragaszkodik a múlthoz...nem szereti a változtatásokat, pedig a változásban van benne az állandóság.
Minél tisztábban megismerjük magunkat a szélsőségeinken keresztül, annál több tapasztalattal rendelkezünk, ami támpont lehet másoknak is.
Ezen felismeréseink egyre jobban felismertetik azt is, hogy a könyvek, amiket mások írtak csak megközelítőleg lehetnek megoldások a mi problémáinkra.
Az igazi megoldás mindig bennünk van...ha önmagad vagy, akkor a megoldásod vagy.
Csetlünk-botlunk sokszor. Nincs olyan, hogy tökéletes(van, de nem a dualitásban).
Nincs olyan, hogy tökéletes terapeuta, csak olyan van, hogy vannak jó viszonyaink magunkhoz és vannak olyan napok, amikor eltávolodunk magunktól...ha jó napja van a segítőnek, akkor igazán segít:).
Minél közelebb vagyunk magunkhoz, annál nagyobb arányban lesznek olyan napok az életünkben, ami azt tükrözi, hogy az élet szép.
De ne haragudjunk meg magunkra, ha nem az lesz, amit elterveztünk.
Aki azt állítja magáról, hogy hibátlan, vagy úgy tűnteti fel a reklámjaiban, hogy csak a szép oldaláról beszél, az nem mond igazat.
Hajlamosak vagyunk úgy gondolni valakire, ha írt valami csodálatosat egyszer, hogy neki nincsenek problémái magával.
Az írásaim lényege az, hogy felébresszem azon lelkeket(katalizátorként), akik tényleg hajlandóak változni.
Ráébresszem őket arra, hogy a példámból is tükröződjön, hogy mennyire esetlen tudok lenni, minekutána meg szárnyalok, mint egy madár és az önbizalmam ideális.
Szeretem az Embereket.
Az igazi feladatom az, hogy ébresztőt fújjak.
Közösen haladunk egy új világ felé...vannak olyanok , akiknek már a csipa nem ragasztja össze a szemüket.
Ha látni akarsz magadból valamit, akkor most töröld ki a csipát a szemedből.
Ideje észrevenned azt, hogy ki vagy.
Segítek benne, ha nyitott vagy rá.
Szeretettel,
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése