okolás

Meg kell tanulnom(tanulnod, tanulnunk) nem ostorozni magam(magad, magunkat).
Ma reggel ismét úgy keltem, hogy okoltam magam.

Nagyon erősen ragaszkodok (ragaszkodtam ...ebben hiszek már, de ehhez egyre többször tudatára kell ébrednem a dolgoknak) én ehhez az érzéshez.
Nem tudatosan.
Arra ébredtem, hogy már megint nem stimmel valami.
Szerintem mindenki ismeri ezt az érzést és azt is, milyen az, amikor kinyitjuk a szemünket ébredéskor és azt érezzük, hogy rossz érzésekkel vagyunk körbe véve.
De azt is ismerjük, hogy milyen az, amikor felébredünk és azt érezzük, hogy teljesek vagyunk ...nagy kontraszt.
Amikor észrevettem, hogy már megint miben vagyok benne, elmosolyodtam.
Rájöttem, hogy ez már nagy haladás, hogy meg tudom figyelni magam és már a megfigyelő jelen van bennem.
Gyerekorom óta bennem élt az, hogy okoljam magam.
Nagyon sokunkban benne van ez.
Te már észrevetted magadban?

Minél tudatosabb vagy magaddal szemben, annál könnyebb lesz az életed.
Őszintének kell lennünk magunkkal.
Minden csökevényünkkel együtt szeretnünk kell magunkat.
Nem tagadhatjuk le azon érzéseinket, amikkel nem szimpatizálunk.

Pedig a világ még tagadásban van.
Ezért is tartunk itt, ahol tartunk.

Amikor egy vezető már szembesült magával, akkor válik igazán vezetővé.
Amíg csak azon arcukat merik felvállalni, amit szeretnek benn látni, addig hazugság az egész.
Amikor egy vezető kiáll az emberek elé és elmondja azt, hogy hol tart az önmagához vezető úton, akkor már tett valamit a közösségért, nem csak magáért.

Hol látunk ilyen vezetőket még?
Ezek csak megállapítások és nem kritikák.
Ha azt véled ki belőlük, akkor nézz magadba, abba, hogy mi dolgod van a kritikával.

Én egyszerűen közlök, közlöm azt, ami bennem van, ami lejátszódik bennem.
Szeretem ezt az utat, ezt a kalandot...az élet szép.

Ahogy felülkerekedtem az önmagam okolásán és megbocsátottam az élethelyzetnek, magamnak, azután belenéztem a tükörbe, miközben borotválkoztam.
Szeretem őt nézni...csillogó szemét, reményekkel teli tekintetét.
Igen, ez vagyok én már...ez van bennem nagyobb arányban, mégis belemegyek még a kis játszmáimba, amit nem bánok.

Ismét teljesség van bennem, amihez megint tennem kellett.

Ez az, amit nem adnak ingyen.
Erről írtam sokszor, hogy ebben nincs protekciónk...hiába a pénz, hiába karrierista sikersztori...semmit nem tudsz vele kezdeni.
Hiába mondják neked, hogy feloldanak a karmád alól...de, ha nem hiszel nekem, csak tapasztalj.

Nemsokára masszírozok, nem árt, ha magammal is tisztában vagyok, mert akkor adhatok csak igazán:).

Legyen szép napod.

Ölellek,
izi