2010. december 23., csütörtök

adventi összesítés

video

(bocs, egy kicsit hosszúra sikerült)

Elgondolkodtam azon, hogy advent ideje alatt mi minden történt velem.
Advent a belső megpróbáltatások ideje, ha hisszük, ha nem...ilyenkor minden a feje tetejére fordulhat.
Persze egyénenként különbözően.
Úgy vélem, hogy mindenkinek saját magában kell rájönnie, hogy mi is történik ilyenkor, de nem árt, ha hallhat róla másoktól is.
Bevallom én nem hallottam , csak olvastam tényszerűen, hogy milyen kísértésekkel szembesülhet az Ember.
Nem is tudom, hogy jobb lett volna-e, ha olvasok egyéni tapasztalatokat.
Mindegy.
Így alakult, hogy én írom most másoknak a személyes tapasztalataimat, amit, ha mélységében befogadtok, akkor nagy segítség lehet a későbbiekben, a következő Adventkor.

Az első tudatos Adventemet éltem meg.
Ezidáig mindig csak felületesen láttam és nem fogtam fel a jelentőségét.
Körülöttem még nagyon sokan ebben a felületes szellemben élnek és nem tartják fontosnak az Ünnepeket, ahogy én sem régebben.

Tapasztalás az élet, az elfogadás és a megértés katalizátora.

Sokan úgy vélik, közöttük én is így véltem, hogy aki nem foglalkozik ezen dolgokkal, annak úgy tűnik simábban megy az élete.
Talán van benne valami, de én már nem szeretnék úgy élni, nem szeretném, hogy az élet kénye kedve szerint dobáljon, mint, ahogy egy hajót a tengeren a vihar ide-oda dobál.

Minden mélypontomat(ami nagyon felerősödött Adventkor)hálásan megköszönök.
Megtanultam elfogadni azt, amit megéltem, még akkor is, ha nagyon bántott a dolog.
Semmit sem láthatunk magunk előtt, semmit sem érezhetünk magunkban úgy, hogy annak ne lett volna helye az életünkben.
Ha mindig ebből indulunk ki, akkor nagyon sokat segítünk magunknak.
Nem egyszerű tudom, de idővel a szerves részünkké válik.
Nem ülhetünk karba tett kézzel és nem várhatunk az Angyalokra, hogy tegyenek rendet bennünk és magunk körül.
Pedig manapság ez az egyszerű mód terjedt el, aminek persze van valami alapja, de semmiképpen nem az, hogy mi meg a karosszékünkben üljünk.
Az ellenerők a kényelembe ugyanúgy bele tudnak süllyeszteni, ahogy az önzőségünket is rafinált módon kiélezhetik.
Ezt egy tudatos kivül álló láthatja és érezheti, ezért is nagyon fontos, hogy mi magunkat minden nap készítsük fel, főleg Advent idején, hogy az ellenerők, ne tudjanak eltéríteni a középutunkról.
A kitartó ima, összpontosítás elkerülhetetlen része annak, hogy még tudatosabbá váljunk és a magasabb Énünket megérezve az alacsonyabb énünkkel összehasonlíthassuk.
Megdöbbentő a különbség.
Az alacsonyabb énünk tele van cafrangokkal, tele van kétségekkel, félelmekkel.
Amikor ezzel szembesülünk, akkor a kis küszöbőrrel is szembesülünk.
Az ellenerők mindent megpróbálnak, hogy nehogy öntudatunkra ébredjünk és ennek az egyik legnagyobb csapdája az, hogy a kis küszöbőr kikerülésével terelnek a szellem világba.
Ez hatalma s csapda, holott sokan úgy vélik, hogy ez nem akkora nagy dolog.
Ezért is sokan felkészületlenül hívnak magukhoz Angyalokat(divat), fel nem ismerve azt, hogy mennyi veszélyt rejteget ez.
persze hiába mondom annak, aki legbelül őszintén nem határozta el azt, hogy az ideális utat választja, ami egyetemes törvényeken alapszik.
Ez az út nem egyszerű, ezért sem közkedvelt.
Egyszerűbb sok minden mást csinálni és felületesen feldobni egy imát az Angyaloknak és majd ők megteszik azt, amit nekünk kellene.
Jó kis ámítás ez, mint az a sok dolog, amivel elárasztották a világot az ellenerők.
Az ellenerőket ugyanúgy képzeljétek el, mint azon erőket, amik önmagatok felé terelnek.
Ugyanúgy léteznek, csak az ő szándékuk ellentétes.
Vigyázzatok magatokra, mert nagyon intelligensek.
A kozmikus intelligenciát használják, amivel, ha nem vagyunk éberek elterelhetnek arról az útról, ami az egészségünket szolgálja.

Ha belegondolok nagyon sok dologgal bántottak Advent idején.
Nagyon sok minden elromlott körülöttem...volt olyan nap, hogy mindhármunk telefonja elromlott.
Előző héten két laptopunk adta meg magát.
Az autóm kétszer ment tönkre.

Kétszer estem el, nem is kicsit ütöttem meg magam.
Meghalt egy kedves Barátom.
Az Apehtől kaptam egy kedves levelet.
Az égők sorra mentek ki...tegnap is, amikor hazaérkeztem az előszobában nem égett.
És van olyan dolog, amit itt nem említek most meg, mert nem tartozik ide.

Mindenesetre végig sikerült megőriznem (kisebb-nagyobb kihagyással) az 1.igazságérzetemet, a 2.megfontoltságomat-mértékletességemet...a 3.lélekjelenlétemet(lelkierő)-bátorságomat és a negyedik héthez tartozó erényt, a 4.Belső bölcsességet(ami mindenkinek adatott, ha felismeri, ami megengedi, hogy rálássunk az alacsonyabb énünkre).

Ez a négy erény, amit, ha kitartóak vagyunk kifejleszthetünk magunkban.
Nem a karosszékben ülve, és nem várva a sült galambra.
Adventkor eltávoznak , pontosabban messzebbre kerülnek, ha fogalmazhatok így a szellemi segítőink.
Ezért is nagyon egyedül érezhetjük magunkat.
Ne csüggedj, ha így volt, majd a következő Adventkor megerősödve lépsz be a világosságba, ami nemsokára újra itt van.

Először életemben várom tudatosan ezt a fényt, ami felváltja a sötétséget, ami advent négy hetében jelen van.

Köszönök minden megpróbáltatást, köszönöm, mert ez által tudtam magamba szállni és elvonulva felismerni, hogy a látszat ellenére mindig van remény.

Amikor így elkezdtem hinni, azután mindig jött a meglepetés.
Akár hiszitek, akár nem sok csodát tapasztaltam.
Sajnos a Barátom fizikális testében már nem jöhet vissza, de érzem, hogy mindig itt van velem.

Az élet szép.

Talán ezt még elmondom...amikor az autómba befagyott a víz(elfelejtettem, hogy a nyáron kilyukadt a hűtő és lecserélték benne a vizet, persze nem fagyállóra)nagyon letörtem, mert azt hittem, hogy tönkre vágta a motort a fagy.
Az első kétségbeesésemet a tudatosságom (imáim) ereje váltotta fel...rájöttem, hogy vagy elfogadom azt, amit látok, vagy rágódom tovább.
Úgy döntöttem, hogy elfogadom a tényt.
Ekkor éreztem meg azt a csoda érzést, ami azt súgta, hogy csak nyugodtan indítsam be a motort(annak ellenére is, hogy a motor kijelzője azt üzente, hogy baj van)és ne hallgassak másra sem, csak járassam.
Életemben nem találkoztam még a hűtőn lévő szeleppel, ami a benne lévő levegőt kiengedi, de azt is megtaláltam és mintha, már ezer éve szerelő lennék tettem a dolgom.
Semmi kétség nem volt bennem.
Azon gondolkodtam, honnan szerezzek fagyálló folyadékot és miközben erre gondoltam elindultam a lépcsőház felé.
Amikor bementem csodák csodájára egy 5 literes fagyálló állt előttem.
Nem akartam hinni a szememnek.
Végigkérdeztem a szomszédokat, de mindenki azt válaszolta, hogy nem az övé.
Senkié.
Csak ott volt.
Nagyon megörültem és kivittem a kocsihoz.

Ekkor már jöttek a szomszédok is segíteni.

A felmelegedett vizet leengedtük a hűtőből és átmostuk a rendszert.
A motor kijelzője ugyan még mindig égett, de ez nem keserített el.
Ahogy beletöltöttük a fagyállót a kijelző is elaludt.
Sikerült megoldanom, megoldanunk.

Ezt az egészet egy csodának éltem meg, mint azon sok dolgot is, ami megtörtént velem, ahogy helyre álltak a dolgok.

Majd írok még a csodákról, amit megéltem.
Szeretettel.
izi

Ui...egy nagyon fontos dolog.

Ha imádkozol, soha nem hagyd ki Mihályt.
Ő az a szűrő, amin keresztül biztosan nem kapsz fals infót, biztos, hogy nem olyan angyalokra hangolódsz, amik eltérítenek.
Ugyanis az a veszély áll fenn ilyenkor, ha kihagyjuk Őt(Mihályt), hogy tévedésből-tévedésbe eshetünk, mert az ellenerő nagyon intelligens...kihasználják azt, hogy tudatlanul imádkozunk és ránk hangolódnak.
A tudati lélek korában élünk, elengedhetetlen ez az információ ahhoz, hogy erősek maradjunk.
Fontos, hogy ezt átlásd és megértsd.
Nagyon sok helyről hallhatod majd, hogy ez nem fontos.
Az ellenerők MIHÁLYal nem tudnak mit kezdeni.

De, ha vaktába imádkozol, meditálsz, akkor bizony ne csodálkozz, hogy a lelki jelenléted csorbát szenved.

Nincsenek megjegyzések: