Amikor kiabáltam és dühöngtem egyszer csak megjelent bennem egy kérdés..."mit csinálsz izidor?"...a felsőbb Énünk szól ilyenkor hozzánk.
Hogy mikor történik ez meg bennünk, hogy mikor érünk meg arra, ahogy ez az erő közbeszóljon, egyénenként változó.
Egy biztos, létezik.
Amíg olvasunk róla és kétségeink vannak felőle, az is egy helyénvaló dolog...de ez által nem vagyunk tétlenek.
Érdekes érzés ez, amikor a legnagyobb dühkitörésemben megszólal egy nyugodt hang.
Ez az orvostudomány mai állása szerint nem egy épelméjű állapot, de ez engem nem hat meg:).
Kívánom Nektek, hogy éljétek meg ezt a lélekjelenlétet, ami a magasabb Énünk jelenlétét tükrözi.
Ugyan mindig megvan a magasabb Énünk, de az ideális kapcsolat egyszer a jelenünkké válik.
Amíg nem érezzük a jelenlétét, addig elanyátlanodhatunk sokszor.
Amikor megjelenik a belső bizonyosságunk felfakad.
Persze ez nem jelenti azt, hogy egyből minden élethelyzetben a magunk urai leszünk, de elkezdődött valami érdemleges bennünk, ami az ideális felé visz el.
Ettől leszünk igazán EMBEREK, ez különbözteti meg az állatias ösztöneibe lealacsonyodott , beleragadt (matéria rab) embert a Tudatosan élő Embertől.
Ez nem rangsorolás...ez tény.
Szeretettel.
izi
Ui...ordítottál már mint a sakál?:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése