szélsőségeink

(már megint hosszúra sikerült...bocs:))

Karácsonykor két szélsőségbe esik a nagy többség.
Ezen megállapításom minden ítélettől mentes, egyszerűen csak közlöm, ami a gondolataimban van.

Ahogy Angelus Silesius mondta...

„Megszülethet Krisztus ezerszer Bethlehembe,
Ha benned nem, örökre el vagy veszve”

...számomra ez a pár sor mindent elmond.

A két szélsőség egyike az, hogy az ember tagadja Karácsonyt és már a háta közepére sem kívánja.
Nem hisz benne, nem hisz csak az anyagban...nem állít fát...számára a Karácsony nem jelent semmit, csak a befásultságot...vannak vallások, amik egyenesen tiltják is a tagjaiknak a megünneplését.

A másik verzió az, amikor teljesen kivetkőzve magukból az emberek vásárlási lázba kezdenek és esznek és esznek(zabálnak mértéktelenül)...túlfűtött miszticizmusukat észre sem véve.
Mindig megfogadják, hogy az utolsó pillanatra nem hagyják ezen dolgokat, de valahogy mindig úgy sikerül, hogy ezt nem tudják valóra váltani.
Energiájukat vesztve sietnek,kapkodnak hogy minden a "helyére kerüljön" és nehogy szó érje a ház elejét.
A protokollt betartva összejön a család, mivel a karácsony a szeretet ünnepe és ezért ugyan gyűlölve szemléli a családtagját, akivel összeveszett előtte, de be kell tartani a dolgokat(tisztelet a kivételnek)...a látszat az nagyon fontos...de észre sem vesszük, hogy ez az állandó megfelelés folyamatosan veszi az energiánkat, az ideálistól eltereli az anyagcserénket.
Persze sokakban benne van a szeretet és ezen a napon úgy gondolja, hogy ez által lerendez valamit, törleszt.
Talán ebben is van valami, de a Karácsony utáni napokon elszáll ez az érzés?
Sajnos becsapják sokan magukat.

A Karácsonynak új jelentőséget kell adnunk.
A szélsőségeinket megismerve rá kell ébrednünk arra, hogy miről is szól valójában ez az Ünnep.

A Karácsonyt megelőző Advent jelentőségét, fontosságát sem szabad elhanyagolnunk.
Aki igazi Karácsonyi hangulaltot akar megélni, annak a szívében, a lelkében kell elhatároznia, hogy felfedezi ennek az ünnepnek a lényegét.

Amíg összekavarodva van bennünk Jézus és Krisztus személye, amíg Krisztus Jézussal azonosítjuk a megszületésekor, addig nincs meg bennünk a kellő lelkiség ahhoz, hogy átlássuk mit is üzen nekünk Karácsony.

Karácsonykor egy olyan tiszta lélek(nátháni lélek) költözött le Jézus testébe, akinek később lehetősége lett befogadni Krisztust...igen, csak ezután kapta Jézus a Krisztus nevet, ami benne élt.
Ezt mindenkinek le kell tisztáznia magában, hogy később tudjon haladni önmaga felé.
Tehát Karácsony az az idő, amikor a sötétséget(szellemi eltávolodást-tél-hó-Advent négy hete) felváltja a fény(NAP) ereje...ez az erő a szellemi birodalom megnyílását is jelenti.

Amikor Karácsony előtt Adventkor egyedül érezzük magunkat az nem véletlen.
Aki esetleg Karácsonykor is így érez, annak ellenére, hogy a fény jelen van az ne keseredjen el.
A legnagyobb leckéink egyike ez az időszak.
Ilyenkor magunkba tudunk fordulni és ez által sokkal közelebb kerülhetünk önmagunkhoz.
Sokáig nem értettem azt, hogy karácsonykor miért időzít úgy az élet, hogy ne legyek a Társammal.
Ez az utóbbi időben mindig így volt, vagy megszakadt a kapcsolat, vagy valamiért nem tudtunk együtt lenni.
De mostanra megértettem
Minden évben ez az az időszak, amikor ténylegesen magamba tudtam nézni, ami azt eredményezte, hogy nagyon sok dolgot megértettem és megéltem.
A jelenlegi karácsonyom is így telik(telt).
Egyre tisztábban érzem a lényegét, egyre tudatosabban élem meg.

A szélsőségeimet megéltem úgy érzem...voltam tagadó és voltam túlmisztifikált ajándékozó.

Jelenleg életemben először úgy éltem meg a Karácsonyt, hogy az megadta nekem azt az ajándékot...és nem fizikait, amitől egy tiszta rálátást kaptam a világra és a szellemi birodalom rendezettségére...ez a bizonyosság érzés mindentől többet ér.
Ez az igazi ajándék.

Mi is ez?

Az, hogy tisztában vagyok azzal, hogy ez a nátháni lélek, aki Jézusban megtestesült egy olyan ajándéka a Földnek és az emberiségnek, amit nem szabad elbagatelizálnunk.
Ez az a lélek(csak), aki alkalmas volt arra, hogy egy olyan hatalmas isteni lényt, mint Krisztus, 30 évesen magába fogadjon.
Krisztus testet öltése előtt az emberiség szellemi sötétségben élt.
Nem véletlen az, hogy őt megváltóként emlegetik, nevezik.
Ha ez a megváltás nem jött volna létre, akkor az emberiség az anyag alatti birodalomba süllyedt volna, amiben olyan szellemi kilátástalanság lett volna, amiből nem lett volna kiút...csak nagyon sok idő után.
Így is sötétségben éltek az emberek(Krisztus előtt), megfosztva tőlük a szellemi emelkedés lehetőségét.
Amit most tapasztalhatsz magadban, azt a szabadságérzést, ami a szellemiségedből fakad, nem érezhetted volna Krisztus előtt.

Krisztussal megjelent az Énünk is, az Éned is.
Ami egy olyan individuális valami, ami megengedi, hogy öntudatodra ébredj.
Krisztus előtt ezt sem tehetted meg.

Krisztus által megjelent a megváltás, amit, ha igazi értelmében szemlélsz rádöbbenhetsz, hogy mekkora ajándék ez.
Ez a megváltó erő, már a szívedben, a lelkedben él.
"veled leszek a világ végezetéig".

Ezzel az erővel rendelkezel, ha hiszed, ha nem.
Amikor megváltozol és önmagad felé mész, ez az erő segít abban, hogy levetkőzd, átírd, szeretettel át hasd régi nem szolgáló beidegződéseidet.

Ez számomra az igazi ajándék.
Számodra mit jelent?...ez az igazi kincs.

Nem vagyok semmilyen vallásnak a tagja...mindenkinek magában kell Krisztusnak megszületnie.
A Mesterek ideje lejárt, annak ellenére is, hogy nagyon kényelmes dolog az, ha mindent a szánkba rágnak.
Persze kereshetjük a Mestert, de semmiképpen ne úgy, hogy ő majd megold helyettünk mindent.
Instrukcióival végig kísérhet az önmagunk keresésében...a hős útján.
Magunkra kell vennünk a felelősséget, amit a bennünk lévő fény születésével a magasabb Énünk megjelenése segít.
A magasabb Énünk bölcsessége(ami az Advent negyedik hetének az erénye) segít majd a további utunkon, ami már időben észreveszi, hogy valami el akar terelni a középutunkról.
Persze mindig kibillenünk valamennyire, de a lényeg az, hogy mennyi ideig.
ha csak rövid időre, akkor már sokkal egészségesebbek leszünk...mivel minden betegség abból ered, hogy túl sokáig vagyunk egy szélsőségünkben.

Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy a nátháni lélek beköltözött Jézus testébe, aki később a Krisztus hordozója lett(3 évig).

A karácsonyi középút egyszerűen tényleg csak arról szól, hogy szeretettel telve, a szellemi hierarchiák valóságosságában tisztán, őszintén bízva megöleljük egymást, miközben, ha módunkban áll megajándékozzuk a szeretteinket...persze nem képmutatásból, mert inkább akkor maradjunk otthon és próbáljunk szeretettel magunkba fordulni és megbocsátani az ellenségeinknek...ez sokkal többet ér, mint gyűlölettel egymás mellett ülni...kényszerből.

Krisztus nélkül nincs lehetősége az Emberiségnek a megbocsátás, az elfogadást élete szerves részévé tenni...mindennek a konklúziója ez:).
Lehetséges, hogy az egód ezt nem akarja majd elfogadni...de ennek is van helye, majd egyszer rálátsz a dolgokra:)


Sok szeretettel.
izi