ma

Most értünk vissza a Mátrából.
Hála az égnek felöltöztünk rendesen és senki sem panaszkodott, hogy fázik.
A ködös Gyöngyösről a napsütéses Pipis-hegyre mentünk, ahonnan letekintve a felhők olyanok voltak, mint egy hatalmas tenger, amiben szigetekként jelentek meg a dombok csúcsai.
El is csodálkoztunk a látványon.
Csodálatos csendet hallgattunk, amihez a friss levegő adott még hozzá ráadásként valamit.
Ebből hozott haza a lelkünk, amire bármikor vissza gondolhatunk...és benne is érezhetjük magunkat.
Csipkebogyót szedtünk, amiből finom teát készítünk, kiáztatjuk és finom mézzel édesítjük ízlés szerint. A zsebeinkbe nem akartuk szedni, de Balázsnál akadt egy szatyor(nem jellemző:)), aminek nagyon megörültünk...ebbe gyűjtöttük.
Sajnos nem volt nálam a fényképezőgép, de ennek most így kellett lennie.
A képek bennünk vannak.
Egy ilyen kellemesen fárasztó túra után mindig feltöltődve érezzük magunkat.

Szép napot kívánok.
izi