2014. december 24., szerda

Köszönöm.

                                                                                                                                                  Rudolf Steiner

Köszönöm Édesapám, áldott Karácsonyt kívánok neked, ugyan te már nem vagy itt velünk, de emlékszem arra, hogy milyen szeretettel voltál irányomban, még akkor is, ha szigorúnak tűntél.
Annyi minden értelmét nyerte, amit akkor nem értettem. Hiányzol nekem.

Köszönöm Édesanyám, áldott Karácsonyt kívánok neked!
Annyi szeretetet kaptam és kapok most is tőled, hogy ezt el sem tudom mondani.
Ma van a névnapod.
Szeretlek.

2014. december 21., vasárnap

magányom


http://youtu.be/jZohWYK1GBc

Hallgatom ezt a szép zenét.
Jól esik a lelkemnek.
Tele vagyok különböző érzésekkel, gondolatokkal.
Most nehéz egyedül lenni.
Gondolkodtam, hogy ugyan miért ilyen erős ez az érzés, miért ennyire intenzív.
Máskor is feltör belőlem hasonló, de az más valahogy.
Az is eszembe jutott, hogy milyen sokan lehetünk most a Földön, aki hasonlóan érez.
Egyre bizonyosabban tudatosul bennem az is, hogy bizony a Karácsony előtti legsötétebb napokat éljük most, ami előhozhatja ezt a magányos érzést, ezt a reménytelenséget.
Ha erre gondolok, akkor ez nyugalmat hoz a lelkemnek, mert egyértelműen igazolja azt, hogy ezen legsötétebb napokon magunkra vagyunk utalva, a kozmikus vezetés ilyenkor magára hagyja az embert, nem csoda, hogy a lelkünk ennyire vágyik a szeretetre.
Vágyik a fényre, sok volt a sötétből, melegséget kíván.
Eszembe jutott, hogy kimegyek a városba és ott emberek között lehetek, most úgyis a legtöbben így tesznek, de rájöttem, hogy nem ez a megoldás.
Sokkal hasznosabb, ha ténylegesen megélem ezeket az érzéseket és bízom abban, hogy a tudatos felismerés meghozza a méltó gyümölcsét.
Miközben ezen sorokat írom a lelkem egyre könnyebb.
Egyre jobban érzem, hogy mennyire fontos, hogy ezen beavatásainkon a legnagyobb jelenlétünkkel jelen legyünk, mert csakis ez hoz békét, nyugalmat a lelkünknek.
A lelkünk éhezik ilyenkor, táplálnunk kell őt.
Ha tápláljuk, akkor bizonyosságot ad nekünk, magunkban leszünk bizonyosak, magabiztosak.
Mindenkinek adott a lehetőség, hogy válasszon.
Amikor egyedül vagyunk  és a nyomasztó érzéseink uralnak, akkor dönthetünk úgy is, hogy más, mások társaságát keressük. Ez is egy lehetőség, de ez a könnyebbik út. Félre ne érts, nagyon jó emberek között lenni, de van, amikor nem ezt kell választanunk, mert a rögösebb úton nem a hiábavalóság felé tartunk, hanem önmagunkhoz.
Vívódtam, hogy leírjam-e ezen sorokat, mert az energia vesztett állapotom azt akarta elhitetni velem, hogy fölösleges, de most, hogy leírtam, nem bántam meg.
Szeretettel küldöm neked, aki most olvasod!

Áldott Karácsonyt kívánok!

Ölellek!

Tibor

Advent negyedik Vasárnapja

video
           
                                                                  Richard Wagner: Parsifal fantasia



„Ne lépd át a küszöbömet addig, amíg biztos nem vagy abban, hogy az előtted álló sötétséget te magad fogod megvilágítani: egyetlen lépést se tégy előre, amíg meg nem bizonyosodtál arról, hogy elég olaj van a saját lámpádban.” (GA 114)

Négy erény: igazságosság,  megfontoltság-mértékletesség, lélekjelenlét-bátorság, bölcsesség.

Adventkor ezen kincsekkel gyarapodhatunk, a lelkünk kincsei ezek, amik egyre nagyobb lelki stabilitást adhatnak a  megpróbáltatás(ok) idején.

Ezen erények a lelkünknek olyanok, mint a szeretettel elfogyasztott étel a fizikális testünknek.
.
Szüksége van a fizikális testünknek, és a lelkünknek is táplálékra.

Ahogy egy ételnek is más -más hatása van a fizikális testünkre, úgy a különböző érzéseink, gondolataink is másként hatnak a lelkünkre, a lelkiállapotunk függ ettől.

Egy finom ételtől jól érezhetjük magunkat, viszont, ha éhesek vagyunk és nem ehetünk, akkor idővel nagyon meggyengülhetünk.
Sajnos van ilyen is a Földön, ami igazán elszomorító.
Akinek viszont nem kell nélkülöznie ilyen formában, mert minden napra megvan az ennivalója, még az is éhezhet.
Nagyon sokan ezzel nincsenek tisztában, mert a lelkük táplálása nem tudatosult még bennük.
Pedig a lelkünk éhségének csillapítása a legfontosabb dolog.
A lelkünk szellemi "dolgokkal" táplálható.
A fizikális testünk ásványi élelmiszerekkel.

Pillanatnyi éhségünket ugyan olthatjuk tápanyagokban, vitaminokban, nyomelemekben hiányos gyors ételekkel is, de hosszabb távon ezen életmód csakis egészségtelenséghez vezethet.
Éppen ezért a szeretettel elkészített,  szeretettel megfőzött tápanyagban stb. gazdag étel ideális mennyiségben, ideális időben a leghasznosabb.
Ugyanígy van a lelki táplálékunkkal is.
Nem mindegy mit "eszik"a lelkünk.

Észrevétlenül adagoljuk a lelkünknek a tápanyagokban, vitaminokban, nyomelemekben stb. szegény szellemi táplálékot.
Aki magáról azt vallja, hogy ő nem hívő, az is hívő.
Aki hisz valamiben az hívő...bármiben is hisz.
A materialista ember is hívő. Ami a legfurcsább ebben, hogy ő is szellemi táplálékkal eteti a lelkét.
Csak éppen azzal a szellemi táplálékkal, ami azt mondja, hogy csak az van, amit éppen látunk, ami kézzel fogható, csak abban hisz.
Pedig ez hit is egy gondolatból fakad, ami érzéseket generál és cselekvést eredményez.
Jól becsapták magukat az emberek, akik azt hiszik, hogy a gondolatuk, érzésük az matéria.
De azok az emberek is becsapják magukat, akik azt hitték, hogy a fizikális(ásványi) testüket csakis fénnyel táplálhatják, fenntarthatják az ideális működését, ezáltal egészségesek maradhatnak.
Szélsőségek ezek, ami nem azt mondja, hogy a későbbiekben, amikor az embernek már nem lesz fizikális(ásványi) teste csakis az Éterteste lesz a legalacsonyabb teste, akkor ne táplálkozhatna fénnyel.
De ezen idő nagyon-nagyon-nagyon-nagyon messze van.
Mindennek van ideje, helye.
Az emberiség lelkiállapota folyamatos változásban van, ennek fel nem ismerése vezet oda, hogy olyan dolgokat akarnak az emberek csinálni, aminek már nincs itt az ideje mert a régebbi lelkiállapotához mérten volt tápláló, vagy éppen olyan dolgokat akarnak, ami még a jövőbeli lelkiállapothoz mérten egészséges.
Ezért van ekkora káosz most a világban, mert ezt nem igazán szeretnék átlátni, mert ehhez igazán koncentrált gondolkodásra van szükség, nem beszélve az időről, ami ezzel jár.
Ennek megértése, felfogása, tudatosítása nem egy divatos terület, ahol hajbókolnak érte, ahol mindenkinek az az érzése támad, hogy én ezt azonnal megvalósítom és megtanulom, hogy más is lássa.
Ez nem erről szól, ez igazán arról szól, hogy végre felismerjük- e azt a torzult énünket, ami mindent beenged a lelkünkbe minden felülvizsgálat nélkül.
Ha igazán látnánk azt, hogy a jelenlegi kor emberének milyen a lelke, milyen szellemi táplálékkal kínálja folyamatosan a lelkét, akkor bizony elszörnyülködnénk.
A felületen minden annyira jónak tűnik, a pillanatnyi hedonista életvitelünk napi szinten elzsibbaszt bennünket, de az igazi lelki táplálékunk, amire igazán szüksége lenne a lelkünknek, az nincs meg.
Csak a pénzben hinni szélsőség.
Csak a munkába temetkezni szélsőség.
Adventkor( és persze az év minden napján, csak Adventkor koncentráltabban) ezen lelki stabilitáshoz szükséges erényeket alakíthatunk ki magunkban, hívhatjuk elő magunkból, hogy egyre tudatosabban álljunk a nehézségeink elé, egyre erősebben megálljuk a helyünket, a lelki jelenlétünkkel, hogy az érzéseink, gondolataink ne tudjanak padlóra küldeni bennünket.
Advent negyedik gyertyája azt a bölcsességet jelképezi, azt a fényt éleszti fel bennünk a legsötétebb pillanatban, ami BÖLCSESSÉGGEL összetartja ezen három erényt, amit megszereztünk Advent előző három hetében.
Mik is ezek?
Igazságosság, ami a fizikális testükkel kapcsolatos, a karmánkkal, ami megengedi nekünk, hogy az életünk eseményeire úgy tudjunk tekinteni, bármennyire is fájdalmas, hogy minden igazságos.
A második a mértékletesség és a megfontoltság, ami már az éteri testünkhöz tartozik, és a beszédünkkel is kapcsolatos.
A megfontolt  beszéd, a mérték, hogy mennyit szóljunk, mikor szóljunk.
A harmadik a lélekjelenlét, a lelkünk igazi jelenléte, amivel tudatosan, koncentráltan vagyunk jelen a gondolatainkban, érzéseinkben és ezáltal a cselekedetünk megfontolttá válik.Ezen erény nélkül a káosz uralhatja az érzéseinket, gondolatainkat. Ez biztos ismerős mindenki számára, aki olvassa ezen sorokat.
Tehát ez a három erény az, amit a bölcsességgel összefoghatunk és így már egyre stabilabban állhatunk a saját lábunkon emberként, akinek a felismerései már hatalmas erővel adnak támpontot.

Hamis illúziók már egyre kevesebbszer mérgezik a lelkünket, mert a felismeréseink gyümölcseként észrevesszük a haszontalan, felesleges, információk seregét, amivel folyamatosan bombáznak bennünket azt a képzetet keltve, hogy bizony még ez is szükséges ahhoz, hogy figyelemreméltó ember legyél, mert, ha ez nincs meg neked, akkor bizony kevesebb vagy, mint a többiek.

Most meggyújtom advent negyedik gyertyáját, a bölcsességet szimbolizáló gyertyát, ami ugyan nem tesz senkit azonnal bölcsebbé, de az őszinte , tiszta szándéka rátereli azon szeretettel, morális változásokkal teli útra, amitől a lelke gazda(g)sága, ezáltal stabilitása növekszik.

Áldott Adventet kívánok neked!

Most már elég olaj van a lámpásodban, hogy megvilágítsd a magad előtt lévő utat...a bölcsességed fénye ez.
Sok lámpás, sok szeretettel teli ember...ugye milyen szép?
Ilyen lelkiállapotban várni az igazi ajándékot, Karácsony ajándékát...ez a lényege Adventnek.
Ez az igazi ajándék.

Szeretettel:
Tibor














2014. december 14., vasárnap

Advent harmadik hetére.

video

                                                                                                    

                                                               Zene:  Richard Strauss - Also Sprach Zarathustra



Bátorság...lélekjelenlét.
Vagy másképpen lelkierő.

Mi köze van ezen szavaknak Adventhez?...mi köze van a Karácsonyhoz?
Több felől hallom, hogy már nagyon készülnek a Karácsonyra, lázban égve, nagy várakozással.
Persze olyat is hallok, hogy nincs meg ez a nagy készülődés, egyszerűen csak azt érzik, hogy itt van a megszokott ideje a Karácsonynak és ezért ezt kell ünnepelni, minden évben eljön ez az idő, ezért már maguknak sem vallják be, de protokollszerűen végigcsinálják.

A Karácsonyt megelőző adventi gyertyagyújtás igazi mélységéről, jelentőségéről nem igazán hallunk.
A Karácsonyhoz tartozásáról, szoros összefüggéséről is csak felületesen tudunk.
Pedig ezen kapcsolat ismerete nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy az emberek lelkiállapota jobbá váljon, hogy felismerhessék azt, hogy a lelkünk táplálása mennyire nélkülözhetetlen az egészségünk szempontjából.

De sajnos jelenleg ott tartunk, hogy az embereknek se érzése, se akarata sincs ahhoz, hogy az önmagát számtalanszor ismétlő, haszontalan viselkedését egy kicsit is megváltoztassa(tisztelet a kivételnek).
Szépen konzerválták az önmagukat nem támogató gondolataikat, érzéseiket és az ebből fakadó cselekedeteiket.
Pedig senki sem fog helyettünk változni, senki sem fogja a mi nagy feladatainkat, lelki pálfordulásainkat kivitelezni, megvalósítani.
Egy darabig lehet ebben a struccpolitikában élni,  a felületesség illúziójában azt hinni, hogy nekünk semmi dolgunk magunkkal, legfőképpen a lelkiállapotunkkal nem kell foglalkoznunk.

A szeretet köntösében az évnek egy adott napján, vagy hetén nem egy embert elragad az adakozás érzése, ami persze szép és jó cselekedetté válhat, válik, de ha csak ezen időszakban él a lelkünkben, akkor  ez nem teljes, nem azt képviseli, amit igazán ildomos lenne, hogy képviseljen.
Adakozni csakis kényszermentesen ildomos, még konkrét időhöz kötni sem hasznos.
Mégis úgy érezhetjük, hogy Karácsony közeledtével ha ezt nem tesszük meg, akkor valami hatalmas vétséget követünk el.
A Karácsony soha nem azt üzente, hogy adni kell!
A Karácsony üzenete sokkal egyszerűbb, mélyebb, szentebb.
Az amivé vált, nem feltétlenül követendő.

Ezért is írom ezen sorokat, ezért is világítok rá az Advent és Karácsony összefüggésére.
Egészségtelen dolgokról sokat hallunk, szinte mindenhol írnak róla, de hol hallottunk már arról, hogy mennyire egészségtelen, ha nem tudatosítjuk az Advent mondanivalóját, a négy hetének erényeit, a négy gyertyához fűződő viszonyát?
Pedig bármennyire is furcsa, vagy talán hihetetlen, de a legegészségtelenebb dolgok egyikéről van szó.
Nem véletlenül gyújtunk gyertyát, nem véletlen az sem, hogy négy gyertya van...tehát csak ámítás az, ha ezt csak puszta szórakozásnak, játéknak vesszük.
Az Ünnepek igazán mindig emlékeztetni szeretnének valami nagyon fontosra.
Jelen esetben arra, hogy szeptember 29.-étől(Mihály napjától) elindul egy olyan folyamat, amikor a fény ereje csökken, a kinti fény egyre kevesebb...ilyenkor szomorúbbá válhatunk, olyan érzés keríthet hatalmába, amitől ténylegesen egyedül érezhetjük magunkat.
Ebben a fénytelenségben nagyon sok félelem és keserűség érzés keríthet hatalmába(az év egyéb szakaszában is, de így ezen időszakban különösen erősen).
Ezen negatív érzések egyénenként változóan hathatnak, ezért van, akinél gyengébb, de ez nem jelenti azt, hogy nincs vele dolgunk.
Ha valaki nagyon elbizakodottan úgy érzi, hogy neki aztán semmi dolga ezzel az Adventtel és a négy erénnyel, az becsapja magát. A pillanatnyi magabiztosságának ereje bármelyik számára ismeretlen élethelyzetben cserben hagyhatják őt.
Sajnos legtöbbünknek mindig kell valami nagy pofon, hogy felébredjen.
A pillanatnyi magabiztosságunk nagyon elterelheti figyelmünket az emberi igazi, lelket erősítő dolgairól.
Millió sokkal vonzóbb szélsőséges káprázatos dolog van, ami felé inkább elindulunk, mint hogy egyszer igazán magunkba lássunk, igazán szembesüljünk a gyengeségeinkkel, hiányosságainkkal.
Nincs olyan ember itt a Földön, akinek a hedonista életmódja jutalmul a lelke megnyugvását, békéjét adhatná.
Csak az történhet, hogy beleringatjuk magunkat abba a hitbe, hogy mi sérthetetlenek vagyunk, a mi életünk veszélytelen, úgyis megoldódik valami protekcióval minden.
A külsőségek csábítóan, kényszerítően hatnak mindenkire, de az önmagunk lelki megerősítése révén egyre tisztábban ráláthatunk arra, hogy mi az ami építő és mi az, ami csak ugyanabba a lelketlenségbe, szellemtelenségbe csábít, amit szeretet köntösbe öltöztettek.
Mindenkinek saját magának kell erre rájönnie, magának kell felismernie, hogy mennyire fontos az, hogy a lelkünket ápoljuk, erősítsük.
Advent idején különösen nagy erővel tehetjük ezt, mert minden héten egy újabb erénnyel találkozhatunk, egy újabb erényt erősíthetünk meg magunkban, amivel ténylegesen gazdagabbá válhatunk, amit innentől kezdve senki sem vehet el tőlünk.

" A szellemi táplálékom, ami hozzásegített ahhoz, hogy ne lehessen legfontosabb és legtitokzatosabb értékeimet elvenni tőlem, az az Antropozófia volt, Rudolf Steiner Antropozófiája-ez az a világszemlélet, melynek alapján állok mai napig is."  
"Az én építészeti tevékenységemnek és az én életemnek van egy tengelye, és ez a tengely az Antropozófia, és az egész tevékenységem arra fűződik fel, és minden magyarázat csak ebből kiindulva lehetséges."

Makovecz Imre


Festő: Roland Tiller

Ezen idézetet a Szabad Gondolat folyóiratban (17/4) olvastam és annyira igaznak találtam, hogy ezért ide is lejegyeztem.



Ha most meggyújtod Advent harmadik gyertyáját, akkor a lelked jelenléte fokozódhat, a lélekjelenléted, amivel a váratlan nehéz, kényszerítő gondolataidat, érzéseidet nyakon csípheted, időben megfoghatod, még mielőtt olyannyira kétségekbe húzna, olyannyira elvenné az energiádat, hogy magad már nem tudsz segíteni magadon.
Amikor meggyújtod gondolj erre, érezd át, hogy ez a hét erről szól, mert az ellentétes erők pontosan az asztrál testünket célozzák meg, amiben minden förtelmes érzést elindíthatnak. Ehhez nagy bátorság kell.
Minél közelebb kerülünk Karácsonyhoz, annál erősebbé válhatunk a következetes munkánkkal, ami nem látványos, nem jár érte mástól babér, csakis magunktól.
Ez az időszak a magunkba fordulás ideje, ahol mi magunk gyújtunk fényt a lelkünk sötétjében, hogy méltó módon fogadjuk az igazi FÉNYt, az igazi AJÁNDÉKot JÉZUST, azt az Embert, akinek a teste a legideálisabban tudta befogadni Vízkeresztkor(jan.6)  KRISZTUST.

Ez az igazi Ajándékunk.

Innen ered az ajándékozás szokása is.

Szeretettel:
Tibor

2014. december 7., vasárnap

Megfontoltság-mértékletesség


Kép: Roland Tiller


https://www.youtube.com/watch?v=fMmYokGt0cE


A megfontoltság és a mértékletesség erénye.
Ma ezért gyújtunk gyertyát, a második adventi gyertyát.
Megfontoltnak és mértékletesnek lenni a mindennapjainkban, szinte a legnehezebb dolgok egyike.
Annyi minden késztethet arra, hogy megfontolatlanul döntsünk, minden mértéket kizáróan hedonista életmódot folytassunk.
Az adventi gyertyagyújtás lényege sajnos nem tudatosul az emberekben, mert a figyelem másra terelődik.
Mások az "értékek".
A lelkünk értékei az igazi kincseink.
Ezen értékeinket már senki nem veheti el tőlünk.
A megszerzése erőt próbálóan nehéz.
Sok lemondással járhat, a lelkiállapotunktól függően.
Sokszor érezhetjük azt is, hogy minek ez a hercehurca, van éppen elég nehézség az életünkben, jobb dolgot is csinálhatnánk.
Ezek természetes reakciók, mert ezen kincseink megszerzéséhez nincs közönségünk, nincsenek látványos sikereink, amihez örömujjongás párosul.
Egyébként is a mindent azonnal megszerezni érzés uralja a porondot.
Azon iskolák a divatosak, ahol hirtelen, akár egy hétvége alatt "EXTRASZENSSZÉ" képezhetik magukat, ahol minden szellemi terület szaktudása a legmagasabb fokon kínálódik, szinte semmi erőbevetéssel.
Erre van most szükség sajnos, de hosszútávon igazi értékekkel, lelki stabilitással nem gazdagodhatunk ezáltal.
Erre mindenki rájön jó esetben a lelki aspirációja során.
Ezért ezen megismerés, ezen út is létjogosult, de nem fontos végig járni, ha van rá módunk.
Steiner írta egyszer, hogy: minél inkább tud valaki, annál kevésbé deklarálja a szavak szintjén a tudását, inkább cselekszik a nyilvánosság igénye nélkül a gyakorlati élet számára adott területén.
Számomra ez a legéletszerűbb, de a legnehezebb is egyben.
Az erényeink kifejlesztése "csendes"munka, ami ténylegesen sok időt és figyelmet követelhet.
Az erényeink nélkül elveszünk.
A legsúlyosabb probléma ott kezdődik, hogy a lelkünkben érzett problémák megoldására szinte nem is érzünk késztetést.
Ilyen értelemben nagyon sebezhetőek vagyunk, olyannyira, hogy szó szerint eladhatjuk a lelkünknek, ha nincs meg bennünk az igazi lelki erő.
Az erényeink ilyen hatalmas erők, amik megakadályozhatják, hogy KÉTségbe essünk, vagy ha kétségbe is estünk, akkor csak rövidebb ideig érezzük azt a nehéz terhet, ami ezzel jár.
Ebben a relatív téridő világban a kétségbeesés esélye óriási.
A jó-rossz ellentéte az örökkévalóság csakis jósággal teliségével ellentétben mindig járomba akar kényszeríteni bennünket, hogy féljünk és ne érezzük meg az egységet.
Ez csak rajtunk múlik, egyedül rajtunk, hogy felismerjük az időszerűségét annak, hogy a lelkünknek milyen nagy szüksége van a támogatásra.
A szellemi káosz manapság, a "metafizikai butikok" tömkelege nagyon megtéveszti az embereket és olyan ígéretekkel hódít, aminek igazán lelkünkre gyakorolt jótékony hatása nincs.
Éppen ezért ildomos mostanság nagyon odafigyelni, mert ténylegesen ott tartunk, hogy már semmi érzés, sem akarat nincs jelen bennünk, semmi nem motivál arra, hogy a mértéktelenségünket, , ellentmondásainkat, megfontolatlanságunkat, következetlenségeinket GONDOLATAINKKAL megragadjuk, feltárjuk és megszüntessük, amennyire lehetséges.
Ez az igazi baj, mert így elveszünk.
Úgy veszünk el, hogy mindeközben észre sem vesszünk semmit, mert nem érezzük a súlyát a tetteinknek és annak mindig is meglévő következményének.
Ezen írásom egy kis ébresztő azoknak, akikben ott van a hajlandóság arra, hogy lelküket gyógyítsák, többek között magamnak is írtam.

Szeretettel:
Tibor