Zene: Richard Strauss - Also Sprach Zarathustra
Bátorság...lélekjelenlét.
Vagy másképpen lelkierő.
Mi köze van ezen szavaknak Adventhez?...mi köze van a Karácsonyhoz?
Több felől hallom, hogy már nagyon készülnek a Karácsonyra, lázban égve, nagy várakozással.
Persze olyat is hallok, hogy nincs meg ez a nagy készülődés, egyszerűen csak azt érzik, hogy itt van a megszokott ideje a Karácsonynak és ezért ezt kell ünnepelni, minden évben eljön ez az idő, ezért már maguknak sem vallják be, de protokollszerűen végigcsinálják.
A Karácsonyt megelőző adventi gyertyagyújtás igazi mélységéről, jelentőségéről nem igazán hallunk.
A Karácsonyhoz tartozásáról, szoros összefüggéséről is csak felületesen tudunk.
Pedig ezen kapcsolat ismerete nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy az emberek lelkiállapota jobbá váljon, hogy felismerhessék azt, hogy a lelkünk táplálása mennyire nélkülözhetetlen az egészségünk szempontjából.
De sajnos jelenleg ott tartunk, hogy az embereknek se érzése, se akarata sincs ahhoz, hogy az önmagát számtalanszor ismétlő, haszontalan viselkedését egy kicsit is megváltoztassa(tisztelet a kivételnek).
Szépen konzerválták az önmagukat nem támogató gondolataikat, érzéseiket és az ebből fakadó cselekedeteiket.
Pedig senki sem fog helyettünk változni, senki sem fogja a mi nagy feladatainkat, lelki pálfordulásainkat kivitelezni, megvalósítani.
Egy darabig lehet ebben a struccpolitikában élni, a felületesség illúziójában azt hinni, hogy nekünk semmi dolgunk magunkkal, legfőképpen a lelkiállapotunkkal nem kell foglalkoznunk.
A szeretet köntösében az évnek egy adott napján, vagy hetén nem egy embert elragad az adakozás érzése, ami persze szép és jó cselekedetté válhat, válik, de ha csak ezen időszakban él a lelkünkben, akkor ez nem teljes, nem azt képviseli, amit igazán ildomos lenne, hogy képviseljen.
Adakozni csakis kényszermentesen ildomos, még konkrét időhöz kötni sem hasznos.
Mégis úgy érezhetjük, hogy Karácsony közeledtével ha ezt nem tesszük meg, akkor valami hatalmas vétséget követünk el.
A Karácsony soha nem azt üzente, hogy adni kell!
A Karácsony üzenete sokkal egyszerűbb, mélyebb, szentebb.
Az amivé vált, nem feltétlenül követendő.
Ezért is írom ezen sorokat, ezért is világítok rá az Advent és Karácsony összefüggésére.
Egészségtelen dolgokról sokat hallunk, szinte mindenhol írnak róla, de hol hallottunk már arról, hogy mennyire egészségtelen, ha nem tudatosítjuk az Advent mondanivalóját, a négy hetének erényeit, a négy gyertyához fűződő viszonyát?
Pedig bármennyire is furcsa, vagy talán hihetetlen, de a legegészségtelenebb dolgok egyikéről van szó.
Nem véletlenül gyújtunk gyertyát, nem véletlen az sem, hogy négy gyertya van...tehát csak ámítás az, ha ezt csak puszta szórakozásnak, játéknak vesszük.
Az Ünnepek igazán mindig emlékeztetni szeretnének valami nagyon fontosra.
Jelen esetben arra, hogy szeptember 29.-étől(Mihály napjától) elindul egy olyan folyamat, amikor a fény ereje csökken, a kinti fény egyre kevesebb...ilyenkor szomorúbbá válhatunk, olyan érzés keríthet hatalmába, amitől ténylegesen egyedül érezhetjük magunkat.
Ebben a fénytelenségben nagyon sok félelem és keserűség érzés keríthet hatalmába(az év egyéb szakaszában is, de így ezen időszakban különösen erősen).
Ezen negatív érzések egyénenként változóan hathatnak, ezért van, akinél gyengébb, de ez nem jelenti azt, hogy nincs vele dolgunk.
Ha valaki nagyon elbizakodottan úgy érzi, hogy neki aztán semmi dolga ezzel az Adventtel és a négy erénnyel, az becsapja magát. A pillanatnyi magabiztosságának ereje bármelyik számára ismeretlen élethelyzetben cserben hagyhatják őt.
Sajnos legtöbbünknek mindig kell valami nagy pofon, hogy felébredjen.
A pillanatnyi magabiztosságunk nagyon elterelheti figyelmünket az emberi igazi, lelket erősítő dolgairól.
Millió sokkal vonzóbb szélsőséges káprázatos dolog van, ami felé inkább elindulunk, mint hogy egyszer igazán magunkba lássunk, igazán szembesüljünk a gyengeségeinkkel, hiányosságainkkal.
Nincs olyan ember itt a Földön, akinek a hedonista életmódja jutalmul a lelke megnyugvását, békéjét adhatná.
Csak az történhet, hogy beleringatjuk magunkat abba a hitbe, hogy mi sérthetetlenek vagyunk, a mi életünk veszélytelen, úgyis megoldódik valami protekcióval minden.
A külsőségek csábítóan, kényszerítően hatnak mindenkire, de az önmagunk lelki megerősítése révén egyre tisztábban ráláthatunk arra, hogy mi az ami építő és mi az, ami csak ugyanabba a lelketlenségbe, szellemtelenségbe csábít, amit szeretet köntösbe öltöztettek.
Mindenkinek saját magának kell erre rájönnie, magának kell felismernie, hogy mennyire fontos az, hogy a lelkünket ápoljuk, erősítsük.
Advent idején különösen nagy erővel tehetjük ezt, mert minden héten egy újabb erénnyel találkozhatunk, egy újabb erényt erősíthetünk meg magunkban, amivel ténylegesen gazdagabbá válhatunk, amit innentől kezdve senki sem vehet el tőlünk.
" A szellemi táplálékom, ami hozzásegített ahhoz, hogy ne lehessen legfontosabb és legtitokzatosabb értékeimet elvenni tőlem, az az Antropozófia volt, Rudolf Steiner Antropozófiája-ez az a világszemlélet, melynek alapján állok mai napig is."
"Az én építészeti tevékenységemnek és az én életemnek van egy tengelye, és ez a tengely az Antropozófia, és az egész tevékenységem arra fűződik fel, és minden magyarázat csak ebből kiindulva lehetséges."
Makovecz Imre
Festő: Roland Tiller
Ha most meggyújtod Advent harmadik gyertyáját, akkor a lelked jelenléte fokozódhat, a lélekjelenléted, amivel a váratlan nehéz, kényszerítő gondolataidat, érzéseidet nyakon csípheted, időben megfoghatod, még mielőtt olyannyira kétségekbe húzna, olyannyira elvenné az energiádat, hogy magad már nem tudsz segíteni magadon.
Amikor meggyújtod gondolj erre, érezd át, hogy ez a hét erről szól, mert az ellentétes erők pontosan az asztrál testünket célozzák meg, amiben minden förtelmes érzést elindíthatnak. Ehhez nagy bátorság kell.
Minél közelebb kerülünk Karácsonyhoz, annál erősebbé válhatunk a következetes munkánkkal, ami nem látványos, nem jár érte mástól babér, csakis magunktól.
Ez az időszak a magunkba fordulás ideje, ahol mi magunk gyújtunk fényt a lelkünk sötétjében, hogy méltó módon fogadjuk az igazi FÉNYt, az igazi AJÁNDÉKot JÉZUST, azt az Embert, akinek a teste a legideálisabban tudta befogadni Vízkeresztkor(jan.6) KRISZTUST.
Ez az igazi Ajándékunk.
Innen ered az ajándékozás szokása is.
Szeretettel:
Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése