http://youtu.be/jZohWYK1GBc
Hallgatom ezt a szép zenét.
Jól esik a lelkemnek.
Tele vagyok különböző érzésekkel, gondolatokkal.
Most nehéz egyedül lenni.
Gondolkodtam, hogy ugyan miért ilyen erős ez az érzés, miért ennyire intenzív.
Máskor is feltör belőlem hasonló, de az más valahogy.
Az is eszembe jutott, hogy milyen sokan lehetünk most a Földön, aki hasonlóan érez.
Egyre bizonyosabban tudatosul bennem az is, hogy bizony a Karácsony előtti legsötétebb napokat éljük most, ami előhozhatja ezt a magányos érzést, ezt a reménytelenséget.
Ha erre gondolok, akkor ez nyugalmat hoz a lelkemnek, mert egyértelműen igazolja azt, hogy ezen legsötétebb napokon magunkra vagyunk utalva, a kozmikus vezetés ilyenkor magára hagyja az embert, nem csoda, hogy a lelkünk ennyire vágyik a szeretetre.
Vágyik a fényre, sok volt a sötétből, melegséget kíván.
Eszembe jutott, hogy kimegyek a városba és ott emberek között lehetek, most úgyis a legtöbben így tesznek, de rájöttem, hogy nem ez a megoldás.
Sokkal hasznosabb, ha ténylegesen megélem ezeket az érzéseket és bízom abban, hogy a tudatos felismerés meghozza a méltó gyümölcsét.
Miközben ezen sorokat írom a lelkem egyre könnyebb.
Egyre jobban érzem, hogy mennyire fontos, hogy ezen beavatásainkon a legnagyobb jelenlétünkkel jelen legyünk, mert csakis ez hoz békét, nyugalmat a lelkünknek.
A lelkünk éhezik ilyenkor, táplálnunk kell őt.
Ha tápláljuk, akkor bizonyosságot ad nekünk, magunkban leszünk bizonyosak, magabiztosak.
Mindenkinek adott a lehetőség, hogy válasszon.
Amikor egyedül vagyunk és a nyomasztó érzéseink uralnak, akkor dönthetünk úgy is, hogy más, mások társaságát keressük. Ez is egy lehetőség, de ez a könnyebbik út. Félre ne érts, nagyon jó emberek között lenni, de van, amikor nem ezt kell választanunk, mert a rögösebb úton nem a hiábavalóság felé tartunk, hanem önmagunkhoz.
Vívódtam, hogy leírjam-e ezen sorokat, mert az energia vesztett állapotom azt akarta elhitetni velem, hogy fölösleges, de most, hogy leírtam, nem bántam meg.
Szeretettel küldöm neked, aki most olvasod!
Áldott Karácsonyt kívánok!
Ölellek!
Jól esik a lelkemnek.
Tele vagyok különböző érzésekkel, gondolatokkal.
Most nehéz egyedül lenni.
Gondolkodtam, hogy ugyan miért ilyen erős ez az érzés, miért ennyire intenzív.
Máskor is feltör belőlem hasonló, de az más valahogy.
Az is eszembe jutott, hogy milyen sokan lehetünk most a Földön, aki hasonlóan érez.
Egyre bizonyosabban tudatosul bennem az is, hogy bizony a Karácsony előtti legsötétebb napokat éljük most, ami előhozhatja ezt a magányos érzést, ezt a reménytelenséget.
Ha erre gondolok, akkor ez nyugalmat hoz a lelkemnek, mert egyértelműen igazolja azt, hogy ezen legsötétebb napokon magunkra vagyunk utalva, a kozmikus vezetés ilyenkor magára hagyja az embert, nem csoda, hogy a lelkünk ennyire vágyik a szeretetre.
Vágyik a fényre, sok volt a sötétből, melegséget kíván.
Eszembe jutott, hogy kimegyek a városba és ott emberek között lehetek, most úgyis a legtöbben így tesznek, de rájöttem, hogy nem ez a megoldás.
Sokkal hasznosabb, ha ténylegesen megélem ezeket az érzéseket és bízom abban, hogy a tudatos felismerés meghozza a méltó gyümölcsét.
Miközben ezen sorokat írom a lelkem egyre könnyebb.
Egyre jobban érzem, hogy mennyire fontos, hogy ezen beavatásainkon a legnagyobb jelenlétünkkel jelen legyünk, mert csakis ez hoz békét, nyugalmat a lelkünknek.
A lelkünk éhezik ilyenkor, táplálnunk kell őt.
Ha tápláljuk, akkor bizonyosságot ad nekünk, magunkban leszünk bizonyosak, magabiztosak.
Mindenkinek adott a lehetőség, hogy válasszon.
Amikor egyedül vagyunk és a nyomasztó érzéseink uralnak, akkor dönthetünk úgy is, hogy más, mások társaságát keressük. Ez is egy lehetőség, de ez a könnyebbik út. Félre ne érts, nagyon jó emberek között lenni, de van, amikor nem ezt kell választanunk, mert a rögösebb úton nem a hiábavalóság felé tartunk, hanem önmagunkhoz.
Vívódtam, hogy leírjam-e ezen sorokat, mert az energia vesztett állapotom azt akarta elhitetni velem, hogy fölösleges, de most, hogy leírtam, nem bántam meg.
Szeretettel küldöm neked, aki most olvasod!
Áldott Karácsonyt kívánok!
Ölellek!
Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése