Megfontoltság-mértékletesség

Kép: Roland Tiller


https://www.youtube.com/watch?v=fMmYokGt0cE


A megfontoltság és a mértékletesség erénye.
Ma ezért gyújtunk gyertyát, a második adventi gyertyát.
Megfontoltnak és mértékletesnek lenni a mindennapjainkban, szinte a legnehezebb dolgok egyike.
Annyi minden késztethet arra, hogy megfontolatlanul döntsünk, minden mértéket kizáróan hedonista életmódot folytassunk.
Az adventi gyertyagyújtás lényege sajnos nem tudatosul az emberekben, mert a figyelem másra terelődik.
Mások az "értékek".
A lelkünk értékei az igazi kincseink.
Ezen értékeinket már senki nem veheti el tőlünk.
A megszerzése erőt próbálóan nehéz.
Sok lemondással járhat, a lelkiállapotunktól függően.
Sokszor érezhetjük azt is, hogy minek ez a hercehurca, van éppen elég nehézség az életünkben, jobb dolgot is csinálhatnánk.
Ezek természetes reakciók, mert ezen kincseink megszerzéséhez nincs közönségünk, nincsenek látványos sikereink, amihez örömujjongás párosul.
Egyébként is a mindent azonnal megszerezni érzés uralja a porondot.
Azon iskolák a divatosak, ahol hirtelen, akár egy hétvége alatt "EXTRASZENSSZÉ" képezhetik magukat, ahol minden szellemi terület szaktudása a legmagasabb fokon kínálódik, szinte semmi erőbevetéssel.
Erre van most szükség sajnos, de hosszútávon igazi értékekkel, lelki stabilitással nem gazdagodhatunk ezáltal.
Erre mindenki rájön jó esetben a lelki aspirációja során.
Ezért ezen megismerés, ezen út is létjogosult, de nem fontos végig járni, ha van rá módunk.
Steiner írta egyszer, hogy: minél inkább tud valaki, annál kevésbé deklarálja a szavak szintjén a tudását, inkább cselekszik a nyilvánosság igénye nélkül a gyakorlati élet számára adott területén.
Számomra ez a legéletszerűbb, de a legnehezebb is egyben.
Az erényeink kifejlesztése "csendes"munka, ami ténylegesen sok időt és figyelmet követelhet.
Az erényeink nélkül elveszünk.
A legsúlyosabb probléma ott kezdődik, hogy a lelkünkben érzett problémák megoldására szinte nem is érzünk késztetést.
Ilyen értelemben nagyon sebezhetőek vagyunk, olyannyira, hogy szó szerint eladhatjuk a lelkünknek, ha nincs meg bennünk az igazi lelki erő.
Az erényeink ilyen hatalmas erők, amik megakadályozhatják, hogy KÉTségbe essünk, vagy ha kétségbe is estünk, akkor csak rövidebb ideig érezzük azt a nehéz terhet, ami ezzel jár.
Ebben a relatív téridő világban a kétségbeesés esélye óriási.
A jó-rossz ellentéte az örökkévalóság csakis jósággal teliségével ellentétben mindig járomba akar kényszeríteni bennünket, hogy féljünk és ne érezzük meg az egységet.
Ez csak rajtunk múlik, egyedül rajtunk, hogy felismerjük az időszerűségét annak, hogy a lelkünknek milyen nagy szüksége van a támogatásra.
A szellemi káosz manapság, a "metafizikai butikok" tömkelege nagyon megtéveszti az embereket és olyan ígéretekkel hódít, aminek igazán lelkünkre gyakorolt jótékony hatása nincs.
Éppen ezért ildomos mostanság nagyon odafigyelni, mert ténylegesen ott tartunk, hogy már semmi érzés, sem akarat nincs jelen bennünk, semmi nem motivál arra, hogy a mértéktelenségünket, , ellentmondásainkat, megfontolatlanságunkat, következetlenségeinket GONDOLATAINKKAL megragadjuk, feltárjuk és megszüntessük, amennyire lehetséges.
Ez az igazi baj, mert így elveszünk.
Úgy veszünk el, hogy mindeközben észre sem vesszünk semmit, mert nem érezzük a súlyát a tetteinknek és annak mindig is meglévő következményének.
Ezen írásom egy kis ébresztő azoknak, akikben ott van a hajlandóság arra, hogy lelküket gyógyítsák, többek között magamnak is írtam.

Szeretettel:
Tibor