Advent negyedik Vasárnapja

           
                                                                  Richard Wagner: Parsifal fantasia



„Ne lépd át a küszöbömet addig, amíg biztos nem vagy abban, hogy az előtted álló sötétséget te magad fogod megvilágítani: egyetlen lépést se tégy előre, amíg meg nem bizonyosodtál arról, hogy elég olaj van a saját lámpádban.” (GA 114)

Négy erény: igazságosság,  megfontoltság-mértékletesség, lélekjelenlét-bátorság, bölcsesség.

Adventkor ezen kincsekkel gyarapodhatunk, a lelkünk kincsei ezek, amik egyre nagyobb lelki stabilitást adhatnak a  megpróbáltatás(ok) idején.

Ezen erények a lelkünknek olyanok, mint a szeretettel elfogyasztott étel a fizikális testünknek.
.
Szüksége van a fizikális testünknek, és a lelkünknek is táplálékra.

Ahogy egy ételnek is más -más hatása van a fizikális testünkre, úgy a különböző érzéseink, gondolataink is másként hatnak a lelkünkre, a lelkiállapotunk függ ettől.

Egy finom ételtől jól érezhetjük magunkat, viszont, ha éhesek vagyunk és nem ehetünk, akkor idővel nagyon meggyengülhetünk.
Sajnos van ilyen is a Földön, ami igazán elszomorító.
Akinek viszont nem kell nélkülöznie ilyen formában, mert minden napra megvan az ennivalója, még az is éhezhet.
Nagyon sokan ezzel nincsenek tisztában, mert a lelkük táplálása nem tudatosult még bennük.
Pedig a lelkünk éhségének csillapítása a legfontosabb dolog.
A lelkünk szellemi "dolgokkal" táplálható.
A fizikális testünk ásványi élelmiszerekkel.

Pillanatnyi éhségünket ugyan olthatjuk tápanyagokban, vitaminokban, nyomelemekben hiányos gyors ételekkel is, de hosszabb távon ezen életmód csakis egészségtelenséghez vezethet.
Éppen ezért a szeretettel elkészített,  szeretettel megfőzött tápanyagban stb. gazdag étel ideális mennyiségben, ideális időben a leghasznosabb.
Ugyanígy van a lelki táplálékunkkal is.
Nem mindegy mit "eszik"a lelkünk.

Észrevétlenül adagoljuk a lelkünknek a tápanyagokban, vitaminokban, nyomelemekben stb. szegény szellemi táplálékot.
Aki magáról azt vallja, hogy ő nem hívő, az is hívő.
Aki hisz valamiben az hívő...bármiben is hisz.
A materialista ember is hívő. Ami a legfurcsább ebben, hogy ő is szellemi táplálékkal eteti a lelkét.
Csak éppen azzal a szellemi táplálékkal, ami azt mondja, hogy csak az van, amit éppen látunk, ami kézzel fogható, csak abban hisz.
Pedig ez hit is egy gondolatból fakad, ami érzéseket generál és cselekvést eredményez.
Jól becsapták magukat az emberek, akik azt hiszik, hogy a gondolatuk, érzésük az matéria.
De azok az emberek is becsapják magukat, akik azt hitték, hogy a fizikális(ásványi) testüket csakis fénnyel táplálhatják, fenntarthatják az ideális működését, ezáltal egészségesek maradhatnak.
Szélsőségek ezek, ami nem azt mondja, hogy a későbbiekben, amikor az embernek már nem lesz fizikális(ásványi) teste csakis az Éterteste lesz a legalacsonyabb teste, akkor ne táplálkozhatna fénnyel.
De ezen idő nagyon-nagyon-nagyon-nagyon messze van.
Mindennek van ideje, helye.
Az emberiség lelkiállapota folyamatos változásban van, ennek fel nem ismerése vezet oda, hogy olyan dolgokat akarnak az emberek csinálni, aminek már nincs itt az ideje mert a régebbi lelkiállapotához mérten volt tápláló, vagy éppen olyan dolgokat akarnak, ami még a jövőbeli lelkiállapothoz mérten egészséges.
Ezért van ekkora káosz most a világban, mert ezt nem igazán szeretnék átlátni, mert ehhez igazán koncentrált gondolkodásra van szükség, nem beszélve az időről, ami ezzel jár.
Ennek megértése, felfogása, tudatosítása nem egy divatos terület, ahol hajbókolnak érte, ahol mindenkinek az az érzése támad, hogy én ezt azonnal megvalósítom és megtanulom, hogy más is lássa.
Ez nem erről szól, ez igazán arról szól, hogy végre felismerjük- e azt a torzult énünket, ami mindent beenged a lelkünkbe minden felülvizsgálat nélkül.
Ha igazán látnánk azt, hogy a jelenlegi kor emberének milyen a lelke, milyen szellemi táplálékkal kínálja folyamatosan a lelkét, akkor bizony elszörnyülködnénk.
A felületen minden annyira jónak tűnik, a pillanatnyi hedonista életvitelünk napi szinten elzsibbaszt bennünket, de az igazi lelki táplálékunk, amire igazán szüksége lenne a lelkünknek, az nincs meg.
Csak a pénzben hinni szélsőség.
Csak a munkába temetkezni szélsőség.
Adventkor( és persze az év minden napján, csak Adventkor koncentráltabban) ezen lelki stabilitáshoz szükséges erényeket alakíthatunk ki magunkban, hívhatjuk elő magunkból, hogy egyre tudatosabban álljunk a nehézségeink elé, egyre erősebben megálljuk a helyünket, a lelki jelenlétünkkel, hogy az érzéseink, gondolataink ne tudjanak padlóra küldeni bennünket.
Advent negyedik gyertyája azt a bölcsességet jelképezi, azt a fényt éleszti fel bennünk a legsötétebb pillanatban, ami BÖLCSESSÉGGEL összetartja ezen három erényt, amit megszereztünk Advent előző három hetében.
Mik is ezek?
Igazságosság, ami a fizikális testükkel kapcsolatos, a karmánkkal, ami megengedi nekünk, hogy az életünk eseményeire úgy tudjunk tekinteni, bármennyire is fájdalmas, hogy minden igazságos.
A második a mértékletesség és a megfontoltság, ami már az éteri testünkhöz tartozik, és a beszédünkkel is kapcsolatos.
A megfontolt  beszéd, a mérték, hogy mennyit szóljunk, mikor szóljunk.
A harmadik a lélekjelenlét, a lelkünk igazi jelenléte, amivel tudatosan, koncentráltan vagyunk jelen a gondolatainkban, érzéseinkben és ezáltal a cselekedetünk megfontolttá válik.Ezen erény nélkül a káosz uralhatja az érzéseinket, gondolatainkat. Ez biztos ismerős mindenki számára, aki olvassa ezen sorokat.
Tehát ez a három erény az, amit a bölcsességgel összefoghatunk és így már egyre stabilabban állhatunk a saját lábunkon emberként, akinek a felismerései már hatalmas erővel adnak támpontot.

Hamis illúziók már egyre kevesebbszer mérgezik a lelkünket, mert a felismeréseink gyümölcseként észrevesszük a haszontalan, felesleges, információk seregét, amivel folyamatosan bombáznak bennünket azt a képzetet keltve, hogy bizony még ez is szükséges ahhoz, hogy figyelemreméltó ember legyél, mert, ha ez nincs meg neked, akkor bizony kevesebb vagy, mint a többiek.

Most meggyújtom advent negyedik gyertyáját, a bölcsességet szimbolizáló gyertyát, ami ugyan nem tesz senkit azonnal bölcsebbé, de az őszinte , tiszta szándéka rátereli azon szeretettel, morális változásokkal teli útra, amitől a lelke gazda(g)sága, ezáltal stabilitása növekszik.

Áldott Adventet kívánok neked!

Most már elég olaj van a lámpásodban, hogy megvilágítsd a magad előtt lévő utat...a bölcsességed fénye ez.
Sok lámpás, sok szeretettel teli ember...ugye milyen szép?
Ilyen lelkiállapotban várni az igazi ajándékot, Karácsony ajándékát...ez a lényege Adventnek.
Ez az igazi ajándék.

Szeretettel:
Tibor