2009. november 14., szombat

Megvezetve

Sallang mentesen élni...kifejezni azt, ami igazán vagyunk...


Elindítok egy gondolatot magamban. Hagyom, hogy kiteljesedjen bennem és hozza magával azt, amit hoznia kell.
Már régen nem írtam, de valami ott legbelül kikívánkozik belőlem. Még nem tudom, hogy mi az, de kezdem előcsalogatni. Éjszaka bevillant egy párszor, hogy miről is írjak, de reggelre elfelejtettem annak ellenére, hogy próbáltam megjegyezni.
Ezért is tudom, hogy van valami, ami nagyon kikívánkozik belőlem, de játszik velem...talán egyik pillanatról a másikra felfedi magát az inkognitójából.
El kell érnem hozzá.
Most még nem vagyok ott, hogy kitárulkozzon előttem.
De megyek felé...érzem. Amikor átadom magam a pillanatnak, annak, ami vagyok igazán, akkor szellemileg egyé válhatok vele. Ez nem más, mint az intuíció. Sokan talán félre értelmezhetik ennek szónak a jelentését.
A köztudatban valami isteni sugallatot jelent, de igazán nem jelent mást, mit szellemi egyé válást.
Ez egy olyan fokozata a szellemi fejlődésünknek, változásunknak, amihez fel kell küzdenünk magunkat.
Nem adják ingyen, ahogy sokan gondolják, hogy ripsz-ropszra már megvilágosultak.
Szellemileg egyé válni valamivel egy olyan dimenzió, ahol a jobb agyféltekénk dominál és bizonyosak vagyunk önmagunkban, ahol a kétségeink megszűnnek. Ott igazán azt fejezzük ki, amik vagyunk...félelem mentesen.
Mit jelent félelem mentesen közölni?
Egyszerűen annyit, ami bennük felszínre szándékozik jönni.
Légy önmagad...pontosan csak ennyit, ami minden.
Minden olyan dolog, amit az évek során a megfeleléseink során magunkra aggattunk, csak álarc.
De mehetünk tovább is az előző életeinkig, ahol a tudatalattink olyan világunkat tárolhatja, amikről még fogalmunk sincs és észre sem vesszük, hogy meg vagyunk vezetve.
Nagyon sokszor ennek hatása alatt cselekszünk, ami teljesen eltávolít attól, amik igazán vagyunk.
Ezeknek a csökevényeinknek a felismerése hozhat csak igazán érett gyümölcsöt.
Az intuícióinkhoz fel kell küzdenünk magunkat, a fájdalom segítségével.
A fájdalom nagyon jó katalizátor.
Sokan félünk tőle és ezért bele sem merünk menni egy olyan élethelyzetbe, amihez már nagyon sok sztereotípiát kapcsolunk.
Észre sem vesszük, de megbénulunk ettől.
Eltűnik a MOST, csak a MÚLT és a JÖVŐ képe irányít bennünket.
Nincs két egyforma élethelyzet...csak hasonló.
Ha nem megyünk bele a lehetőségeinkbe és a probléma megoldó képességünk hiányában tovább tagonyázunk a saját mocskunkban, akkor halottak vagyunk.
Ezt fel kell ismernünk. Kinek mikor.
Van, aki már ezzel a minőséggel született, van, aki ezen életében nagy megpróbáltatások árán jut el idáig.
Nem adják ingyen a szellemi egyé válást(intuíció), sem a szellemi hallást( inspiráció), szellemi látást (imagináció).
Morálisan változnunk kell.
Aki úgy véli, hogy a testét nem kell szent templomként tisztelnie, aki a testében nem látja meg a legmagasabb isteni intelligenciát, az nagyon elsodródhat az önmagától.
Sajnos még ez nincs így a köztudatban, jelenleg úgy gondolják sokan, hogy hirtelen megvilágosulttá válhatnak egy tudattalan, önromboló életmód kellős közepén.
Én is beleestem ebbe a csapdába, de hála az égnek volt időm és alázatom építő, segítő kezek felé nyúlnom.
Alázat és tiszta szándék nélkül nem kaphatunk szellemi látás, szellemi hallást, szellemi egyé válást.
Az asztrális szférákhoz betekintést nyerni ösztönszerűen is lehet, van, aki megkapja ezt a homályosan látó adományt, ami még Atlantiszból maradt vissza. Korunkban ennek a képviselőiből van bőven. Az újságok tele vannak a hirdetéseikkel, akik gyors talpaló módon ígérnek szemléletmód és életmód beli változásokat.
Ezek az emberek vissza élnek mások bizalmával.
Sajnos ez a látás nem egyenlő a SZELLEMI látással...ez a látás ASZTRÁLIS, ami nagyon sok szubjektív elemet tartalmaz, ami miatt csak homályos... nagyon távol áll attól a minőségtől, amiről eddig beszéltem, az intuíciótól, ami a morális változások gyümölcse, ami a tiszta , nem homályos szellemi egyé válás, szellemi hallás, látás.
Akinek van füle, az meghallja ennek az üzenetnek a mondanivalóját.


izi

...még eszembe jutott pár gondolat...egy hozzászólásban írtam meg, de ide is leírom.


Amikor bekapcsoljuk a tv-t és bármilyen média üzenetet magunkba fogadunk, akkor lehetőséget adunk arra magunkban, hogy a kétségeink eluralkodhassanak magunkon.
Persze ez nem baj, mert hermetikusan nem élhetünk.
Mindenki döntse el magában, hogy hagyja -e magát megvezetni, vagy végre a saját kezébe veszi az irányítást, irányítását.
Amíg ez a dolog nem jut el a tudatunkig teljesen, addig mindig ott lesz a kétség, addig mindig el kell azon gondolkodni, hogy mit is tegyek, tegyünk.
Amikor felküzdöttük magunkat a saját sorsunk kovácsának(helyén való irányba), ami semmiképpen nem egy külső beavatkozásban bízik, ami mindig csak a pillanat erejében hisz és ebből az erőből merítkezve bizonyossággal tudja, hiszi, hogy az immunrendszere nem véletlenül van...és ez a rendszer csak akkor lesz még tökéletesebb, ha ezt nem nyomjuk el a félelmeinkkel.

De mindenki úgy cselekszik, ahogy jónak ítéli, ami talán egy nagy kerülő önmagunk felé, de mégis oda tart.

Van, akinek be kell adni az oltást, mert annyira nem bízik még magában, hogy ez megnyugtatja...ami nem baj, mert majd tanul belőle...egyszerű megoldásokat akarnak sokan, olyanokat, amiket mások oldanak meg magunk helyett...kényelmes. Mindenkinek egyszerre "segítenek"megoldani azt, amit mindenkinek saját magának kellene, hogy megoldjon. De a világ azért ilyen, mert vezetve vagyunk, ha engedjük.
A világ vezetői most felszólítottak mindenkit, hogy oltassa be magát, mert ők úgy látják, hogy az emberek gyengék és nyomorultak...


Én most felszólítok mindenkit, hogy üsse be a jobb térdét, mert, ha nem teszik, akkor óriási baj történik...olyan dolog, aminek a végkifejletéről inkább nem is beszélek...biztos forrásból, a legnagyobb jó szándékom vezérletével közlöm ezt a hírt. Remélem sokan beütik, mert nem szeretném, hogy súlyosabb következményekkel keljen számolni a világnak.


izi

2009. november 7., szombat